
Az a meggyőződésem önismereti utam mai állomásán, hogy döntenem kell, hogy a régi beidegződéseim szerint fogok tovább működni, a fájó tapasztalásaim határozzák meg a jelenlegi döntéseimet, illetve gondolataimat, vagy merek magam mellett dönteni és egy teljesen új irányt választani, ami már olyan utakra visz, ami nem ismerős. Még az elmúlt napokban azt éreztem, hogy ez az új út akár veszélyes is lehet, hiszen nem tudom, hogy mi vár rám, de a múltban megtörtént sztereotípiák és idegrendszerembe beégett traumák által olyan szintű ismétlődő és fájdalmas dolgokkal kellett szembenéznem, amik ugyancsak megrémítenek, hogy azt érzem, hogy nem... Nem az az út az, amivel nekem már bármi dolgom is lehet. És ez az állomás a mai nap megnyit nekem valami új olyan kaput, amin hogyha belépek, akkor már teljesen más dinamikával, más energiával fogok találkozni, mint amit eddig a programjaim miatt elfogadtam. És itt most főleg a párkapcsolati témát érintem. Így az is érdekes, hogy ezt az oldalt, ezt a mai délután találtam meg, és itt elmondhatom ezt. Talán ez is az új útnak az egyik bevezetője, mert ez már nem az, amit eddig megszoktam. Nagyon bízom abban, hogy nem rátalálok, nem rám talál, hanem mellém lép, hozzám kapcsolódik majd az új társam. és vagyok már azon a szinten, hogy megfejlődtem és elértem azt a pontot az életemben, hogy meg tudjam tapasztalni, milyen is egy valódi egyenrangú kapcsolat. Már nem is felejtem ki, hogy milyen fájdalmas dolgokat kellett átélnem, de tisztában vagyok vele, hogy ezeket én el tudtam fogadni, bele tudtam simulni, meg tudtam magyarázni, hogy jó lesz ez nekem, ki fogom ezt is bírni, és nem érdemlek többet, de igen, többet érdemlek. Tehát most a kapuban állok és elindulok, rálépek egy új útra. Köszönöm, hogy itt lehetek.

Sziasztok! Társkeresés céljából vagyok itt. Több helyen próbálkoztam már, nem sok sikerrel. A személyes találkozásban hiszek. Magamról: szeretem a sportot, az állatokat. Egy pozitív, életvidám lányt keresek, akivel sokat lehetne nevetni, szóval hosszú távra tudnánk tervezni.

Mindenkinek egy életmű van éveiben,s akkor tudjuk igazán ezt megismerni,ha felvesszük a fonalat,beszélgetünk róla őszintén, kérdezünk,s válaszolunk, érdekel minket mi vezetett ide a mai jelenünkhöz.Nem érzem úgy, hogy ide pár szóba le lehetne írni mindent. Mit leírok vágyat is az tükröz engem. Szeretném már a jövőbéli társam itt a jelenembe,őszinte,mély együtt élést, együtt érzést,együtt gondolkodást, meghasonulás mentességet,önfeledt nevetést,napi hálát egymásért minden szinten.Érzed ezt te is?

Kedves Lívi! Izgalmas, sokszor fájdalmas utazás az önismeret ,önértékelés, önbizalom triásza. Saját tapasztalásaim,melyben a meggyógyított fájdalom lassan bölcsességgé alakult bizonyos életterületeimen ,megmutatták egy másik minőségemet, rálátok jobban önmagamra, azonban ez az út életem végéig tart már látom. Felemelő azt látni, hogy mások is felvállalják ezt az utazást, és ezen az oldalon egyre többen vagyunk így. Jó volt olvasni a gondolataidat. Lassan már el tudom én is mondani magamról, hogy jó kiteljesedni abban, ami eredendően és eleve az enyém.

Kedves Ákos! Részben egyetértek, de én úgy érzem, hogy az az életmű nem az enyém. Van egy nagyon jó film ami gondolkodásra késztetett: Mű szerző nélkül/Werk ohne Author. Vajon mennyire vagyunk tudatában hogy a mindennapi reakcióink tudatosak vagy a múlt hatása.