
Az a tapasztalatom, hogy az ember bátor és gyáva élet között választhat. Ha BÁTOR merek lenni, tehát pl. megszólítom utcán vagy kávézó teraszán, aki engem vonz, akkor jobb lehetőségekhez jutok, mint ha GYÁVA verzióban működöm: értsd online társkeresőn csinálok profilt, és ezzel halászom. Persze, hogy akad egy ponty olykor. Vagy legalábbis: létezik a tóban. (Mások szerint). De gyakran csak leázik a kukac.. Sokat voltam gyáva, soká áztattam a kukacot társkeresők vizeiben. És aztán voltam bátor is, amiből nagyszerű kapcsolatok lettek. Míg végül az derült ki, hogy konvergál ez a két világ... Lehetek igenis BÁTOR társkeresőn is, épp csak nagyon más leszek így mint a tömeg, és amihez a tömeg szokott. ÉS persze ritkán / nem / alig reagál bárki. De aki igen, amiatt MEGÉRI. Nekem ez a tapasztalatom.

Emlékszem, hogy meglepődtem, mikor először hallottam, hogy a másikról alkotott ítéletek, magabiztos vélemények, tippelgetések helyett kérdezzek. Miért nem jöttem rá erre sokkal előbb? Féltem a valódi választól, így inkább én akartam felsorolni, milyen válaszokat engedek meg. Az elvárás listák korát éljük. Pedig a kíváncsiság a másikra mennyivel tovább vinne. Így nem lehet kilépni a másik előre felhúzott falai közül. Fordítva ülök a lovon a társkeresőn, ezért akad el a folyamat. Döntsem el előre, szex kell vagy párkapcsolat. De nem csak úgy általában, hanem a konkrét embertől, már a találkozás előtt. Szexet az szeretne, akinek sok egy párkapcsolat. Párkapcsolatot meg az, aki nem bír egyedül lenni, akinek mindenképp kell valaki. Így a normál sorrend, hogy látok egy izgalmas valakit és érzem, merre jó vele továbblépni, az az utcán rám néző emberrel maradt lehetséges. Mindig ott történtek a gyors összetalálkozások. A közös kisugárzás. Bár ők sose az én korosztályomból voltak. 20 évvel fiatalabb volt, vagy 70 év feletti házas ember 🤭

Szívesen ismerkednék olyan Férfiakkal, akik felvállva önmagukat, kapcsolódni szeretnének egy pozitív gondolkodású, sikeres nővel. Voltam több társkereső oldalon, ahol sajnos ritkán találkoztam őszinteséggel. Mivel őszinte, nyílt és játszmáktól mentesen szeretem élni az életemet, sok csalódás ért. De hiszem, hogy van olyan Férfi, akinek szintén fontosak azok az értékek, amik nekem.

Szinte vártam, milyen lesz együtt megöregedni, hogy láthassam, ahogy szarkalábak gyűlnek a szeme köré. Majd 17 év után elváltunk. Ennek már 11 éve, ismerkedtem azóta mindenféle platformon, amin lehetséges. Tapasztalat sok, az új szerelem még várat magára :).

Szia, még nem nagyon ismerem ezt a platformot, régen feliratkoztam, azóta sem használom. A mai találkozó miatt jöttem körülnézni, és lemondani a mai jelentkezésemet, csak megnéztem, hogy kik vannak a csoportban. Így olvastam el a bejegyzésedet. Én 6 éve vagyok társ nélkül, szintén sok helyen ismerkedtem, sok a tapasztalat, de még nincs új kapcsolat. Úgy érzem, hogy interneten keresztül nem is lehet, és ha mégis összejönnek párok, akkor az kevésbé tartós, de a statisztikákat nem ismerem. Lehet nem is ezen múlik, hanem az önmunkán, amit azóta végzek. 10 éve megözvegyültem, utána volt a 4 éves csiki csuki kapcsolat, amibe majdnem beleőrültem, de az önismereti útra terelt. Ez volt a jó hozadéka :-)

Szia:), Örülök, hogy írtál, én tegnap regisztráltam, még nagyon új minden. A székesfehérvári találkozóra megyek ma, kíváncsi vagyok. Hátha te is meggondolod addig még magad. Milyen egy permakultúrás élettér? Kíváncsi vagyok, milyen tapasztalataid vannak.

16 évnyi együtt élés és egy gyermek után éreztem,hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatomban,sok év vergődés kellett,mire meg tudtam hozni a döntésemet minden érv és ellenérv figyelembe vételével,de leginkább akkor sikerült,mikor őszintén kapcsolódni tudtam Önmagammal. A párkapcsolatból való kilépéssel párhuzamosan beléptem egy szakmai váltásba szakmán belül 🙂,ami azóta hozzáállás és szemléletváltást hozott és 'hív'atásommá vált. Sok leckén és fejlődési folyamaton mentem keresztül,aminek természetesen még nincs vége 🙈,hisz meglátásom szerint ez életünk végéig tart,vagy még annál is tovább 😉...ebben egy teljesen más és szokatlan kapcsolódás is segített és már eljutottam odáig az elmúlt 8 évben,hogy elfogadtam mi és ki vagyok,és ezt felvállalom ha néha még félve is,az előző megtapasztalások miatt. Egyet tudok mindenkinek ajánlani,kapcsolódjon a szívével,hallja meg,amit a lelke súg,vállalja az utat,amerre 'hívja',mégha ez kihívás és megpróbáltatás árán megy...mint a népmesékben. 🙂🙃😉❤️💛

Igazul kapcsolódni , még házasságomban sem tudtam . elbújtam a " munka " mögé.. , Egyedüllétem óta kapcsolataim szinte el sem kezdődtek ,. rá kellett jönnöm a mintáim alapján élek , és magamat sem ismerem.. . egy ideje külső segítséggel /emótion code/ érzelmi kód oldással , haladok "előre".. Számomra fontos a férfi-nő kapcsolat , elfogadás , környezetemben magányos vagyok , ezért kapcsolódok a Humániához ! Örömmel fogadom az érdeklődést ,beszélgetnék , ismerkednék , csoporttagokkal , nyitottságra törekszem , hogy hol tartok..az utamon vagyok.. Pál

Tudja mindenki, hogy minden kezdet nezéz. Most, ebbe a közegbe is milyen nehéz belépni - belépnem. Az első megjelenés, úgy, hogy semmilyen képem nincs arról, hogy kik vannak a nézőtéren, kik fogadják a szavaim. Na. Ez aztán feszültté tesz. Áh, nekem ez a lineáris verbális kifejezés nagyon akadozva megy. Az én belső dolgaim csomagban jelennek meg és érzem őket. Amikor kifejezném a tartalmukat, és rendbe tenném, szálaznám érthető mondatokba, akkor abba én bele bonyolódom és elveszek a mondatok között. Az önmagam visszaolvasása közben én nem értem azt a szövegből, amit éreztem, amikor megírtam. Akkor ez így szörnyű élmény, és alapvetően lehetetlenné teszi a blogolás terápiás használatát. Tehát, a Humániás sikeremet. (Igyekszem kitartani.) A partnerek megismerésének helyszíne és körülményének megszabása, determinálása játszott nagy szerepet az elmúlt években az életemben. Az után, hogy spirituális hitrendszerű követelménnyel nem akadtam/teremtettem kompatibilis partnert, ráhagytam az univerzumra az ügy kezelését. 1,5-2 éven át teljesebb személyiségében megfogó férfit nem hozott elém, hagyott engem magammal lenni. És én elengedtem a "listám" teljesítésének igényét, mert egy annyira beszűkült személyiség életét éltem 3D-ben és online, az interneten. A szálat elvarratlanul hagyom itt....
Átbillentem ,már szívesen ismerkedek, bár kicsit nehéz megnyílnom ,de igyekszem. Tőlem jöhet bármi, de kompromisszumokat nem kötök azt megfogadtam. Ha nincs tűz én lépek.. akkor is ha fáj... Voltak "randik" vagy találkozók, vagy nem tudom ,ma ezt hogy mondják. Volt olyan is akivel több volt ,de egyenlőre nem érzem ,hogy meg tudnék állni ezekkel a nőkkel. Talán még vadulni kell, bár kezd elszabadulni a szörny, nem elég....Kettőséget érzek, egyszer vágtatni akarok a pusztában, törni zúzni, inni, táncolni, vadul szeretkezni. Máskor hiányzik a családom... legfőképp a kicsik.