ZitaIgnác Ady, megadom a számom, kèrlek írj rám viberen, ott tudok hangüzenetet küldeni. 06304418187
0
Tot ViktóriaAzt figyeltem meg, hogy a kommunikációm az utóbbi két párkapcsolatomban két szélsőségben működött. Az egyikben általában harcos voltam, amiben a mintáimon kívül a másik félnek is szerepe volt, hiszen nagyon sokszor azt mondta, hogy az érzéseimmel én manipulálni akarom őt. Miközben őszintén, tiszta szándékkal arra, hogy megértessem magam vele, kifejezzem a szükségleteimet, vagy a kérésemet, ott hevertem előtte, mint egy nyitott könyv. Eleinte ettől a kijelentésétől lefagytam, ledöbbentem, majd helyzettől függően haragot és csalódottságot éreztem. Persze, ismertem a szóban forgó párom édesanyját, aki valóban manipulatív személyiség volt. Így utólag azt is tudom, hogy a bennem lévő mártír, a szegény én ezektől a szituációktól csak még erősebb lett. A következő kapcsolatomban pedig alá mentem a férfinek. Próbálkoztam ott isaz elején kifejezni a nehéz érzéseimet, de ott az esetek többségében haraggal, elhatárolódással találkoztam. Így inkább kussoltam. A harcost is, és a kívül mosolygó, de belül síró nőt is a félelem mozgatja. A félelem az elhagyástól, a biztonság elvesztésétől. Mert hiába sz.r valami, de legalább ismerős, ugye? Nem szeretnék többé félelelemből működni. Sokat változtam, már nem vagyok mártír szerepben, és az egyedüllét által nőtt az önbecsülésem, hiszen olyan dolgokra vagyok képes, amit nem gondoltam volna magamról 😀 Nem tudom, hogy milyen lesz a következő párkapcsolatom. Igyekszem olyan társat találni, ahol mindketten jelen vagyunk, és figyelünk a másikra, és egy olyan intimitás lesz közöttünk, ahol megnyilvánulhatnak a legsötétebb, legelőnytelenebb oldalaink is. Ahol egyikünket sem a félelem fogja vezérelni, legalábbis hosszútávon, tartósan.