A nevem Szűcs Sándor. Egy alkohol problémákkal küzdő apa és egy érzelmileg nehezen elérhető anya mellett nőttem fel, sokszor mérgező családi környezetben. A nagyapám a születésem előtt pár évvel öngyilkos lett, ami az egész életemre nagy hatással volt. A nevemet az ő emlékére kaptam. A Sándor név jelentése férfiakat védő, férfiaktól megvédő. Gyerekkoromtól kezdve nagyon magas empátiával és beleérző képességgel rendelkezem, viszont ez eleinte átok volt a férfiasságom kapcsán, mert kisfiúként sokszor a szoba sarkába magányosan elvonultam, mert nem tudtam kifejezni az érzéseimet és úgy éreztem nem ért meg senki. Az elmúlt években sokat dolgoztam azon, hogy ezeket a képességeimet saját magam és mások javára fordítsam. Elkezdtem újra megtanulni érezni, mert hosszú időn keresztül csak bezárt szívvel tudtam túlélni. Ez idő alatt sikerült feldolgoznom az apámtól kapott sérüléseimet és sok sérült mintát is sikerült megtörnöm. Végtelenül büszke vagyok arra, hogy az Apámmal való kapcsolatom is rendeződött és mára már ő is elismeréssel tekint a munkásságomra. Természetesen nem vagyok tökéletes és van, hogy azt érzem elhagyom a tököm egy-egy pillanatra, de úgy gondolom ez rendben van. Attól még mert férfi vagyok, nem kell sebezhetetlennek lennem. Hiszek abban, hogy a tudásom és a tapasztalataim átadásával sok férfi társamnak segíthetek új, stabil alapokra helyezni az önmagával való kapcsolatát. 2022 óta több, mint 1500 egyéni tanácsadást tartottam a hozzám érkezőknek és ezeknek a tapasztalatából merítve 2024 év végén megszületett bennem egy vízió, amit Férfiak Körének neveztem el. Ez a kör olyan férfiaknak szól, akik elveszve érzik magukat az úton és egyedül, magányos farkasként néznek szembe a nagybetűs élet kihívásaival. A Férfiak köre célja az, hogy teret tartson arra, hogy legyen hol informálódni, legyen hová megérkezni és együtt fejlődni. Köszönöm, hogy elolvastad a soraimat! :-) Ha tudtál kapcsolódni az ügyemhez és érdekelnek a további részletek, akkor itt mindent megtalálsz: www.szucssanyi.hu/ferfiakkore
A Covid magánya hozta meg ezt is. A volt barátom nem sokkal a hivatalos karantén kihirdetése előtt szakított és egy bántalmazó kapcsolatból kijőve Isten kegyelméből minden ezzel kapcsolatos gyökérnek a mélyére menve megértettem, hogy ezeket a felismeréseket tovább kell adnom hasonló helyzetben lévők számára. Aztán bejött a képbe a férjem és az első ismerkedő beszélgetések alkalmával kiderült, hogy lányokat mentorálok. Kiderült, hogy ő meg fiúkat. Kisvártatva akárhova mentünk már mint jegyes pár folyton azon találtuk magunkat, hogy kérdésekre válaszolunk a kapcsolatunkról, a történetünkről, és minden válaszunk újabb öt kérdést indukál. De az ügy nem így jött csak simán, hogy na akkor nekünk tanítanunk kell! Először kötetlen társasozós alkalmakat hirdettünk az egyedülálló ismerőseinknek, garantált cikimentes légkörben. Vagy 20 ember vegyesen összeeresztettünk, vállalható jó partíkat és nem lett belőle semmi, még beszélgetések, barátkozások sem. Ekkor ütött szöget a fejünkbe, hogy mennyire korlátozó elvárásokkal élhetnek itt emberek, és ezt a gyanúnk az ezt követő beszélgetéseink vissza is igazolták általában. Aztán elhívtak minket egy pár napos konferenciára megosztani a történetünk, de úgy tűnt, az összesen két óra, amit kaptunk, nem elég. Ekkor keresett meg egy főszerkesztőnő és jött a csoport-vezetés, csoport-indítás gondolata. Elég nagy az ellenszél, amiben mennünk kell, de akikkel foglalkozunk, állandóan azt jelzik vissza, hogy bárcsak többekkel megosztanánk, mi mindent tanultunk az elhívott, megelégedett életről. Ezért, értük csináljuk. Megfelelően korrigált perspektívájú emberek nagyobb eséllyel fedezik fel egymásban a hasonszőrűt és alakulhatnak barátságok, ki tudja, talán szerelmek is.
"Az én kardom is!" - Joós István Ez a mondat volt az, ami segített nekem meglátni és megérteni, hogy nem kell keresnem, kitalálnom, sem feltalálnom azt a valamit, ami egyedi és megismételhetetlen a világon. Ugyanis a világ tele van egyedi, önálló és megismételhetetlen emberekkel. Ők a potenciális társaim. Bármiben. Ők is Isten üzeneteit közvetítik. Már kapizsgálom, hogy én ugyanilyen egyedi, önálló és megismételhetetlen ember vagyok, aki potenciális társa akár többeknek is, akár több ügyben is, amelyeket én kapcsolhatok össze egymással. (Fogaskerék!) Kapcsolódok, részt veszek, helyemen vagyok, és máris ügyem van. Vagyis mások ügye az én ügyem is és ehhez csakis azzal tehetek hozzá, ha azt adom bele, amit én tudok a legjobban, tehát magamat. Merek a legjobb önmagam lenni!
Azt tapasztaltam, hogy egy nőnek is lehet ügye. Még ha csak átmenetileg is. Az én amazon korszakom egyik központi feladata volt, hogy megtaláljam az akkori küldetésem. Éveket töltöttem kísérletezéssel. És azt látom, hogy épp ez volt a megoldás. Mindenben ki kellett próbálnom magam, ami csak eszembe jutott. Tanultam, ami hívott: természetgyógyászat, kineziológia, reiki. Ezekből végül nem lett semmi. Majd jött a jóga, és végre bele is vágtam. Először csak egy-egy órát tartottam munka mellett, majd minden biztosat feladva ugrottam a bizonytalanba, és teljesen egyedül létrehoztam és működtettem egy jógastúdiót Budapest belvárosában. Végül a Covid mindent felülírt. Jött az újratervezés. Saját módszertant dolgoztam ki, és a csoportos órák után, több hetes egyszemélyes folyamatokban kezdtem el dolgozni a hozzám fordulókkal. Megszállott voltam. Függő. Aki tüzet okádott, ha a benne forrongó energia nem törhetett hivatás terén utat magának. Ha Te is úgy érzed, több van benned, de nem tudod az utat, nem mered még választani, akkor a tapasztalataimmal szívesen segítek, hogyan találd meg a hivatásod.
Lassan találtam meg a dolgomat. Nagyon, nagyon lassan. Soká hittem, hogy én kell rájöjjek, és meg voltam győződve róla, hogy én rájöhetek "egetostromló akarattal" követeltem magamnak, hogy immár valamit ÉN és JÓL csináljak. Aztán persze nem így lett. Hanem, ahogy Reményik írja, a végső kifeszítettség állapotában... Sosem találtam meg a Dolgomat, hanem a Dolgom talált engem meg. Amint készen voltam erre végre. Amihez túl kellett az ÖSSZES elképzelésemen jussak...