
Kötődés. Mióta férfiakkal Tinderen barátkozás alapon ismerkedem, nyugodtabb az idegrendszerem. Érzelmileg biztonságban érzem magam. Merek olyanokkal is párba állni, akik nagyon mások a korábbi, számomra toxikusan vonzó férfitól. És érdekes kapcsolódások, beszélgetések születnek így. Főleg barátságok. Ami jólesik, simogatja a sok sebet szerzett lelkem. Viszont. Amint valakivel szemben beindul bennem a vonzalom, rögtön jön a régi kötődés. Hogy akarom őt. Hogy nem akarom elveszíteni. Hogy emiatt meg akarok felelni neki. Hogy kedvesebb vagyok, mint ami lélekből jönne. Mindeközben az egész érzelmileg fájdalmat okoz, hiszen nem önazonos, mélyen nem ezt akarom csinálni. Kényszer. Függés. És ezért érzem, hogy a (szexuális) vonzalom számomra egy luxus, amit nem élhetek meg. Mert ha igen, elmos, mint a tenger. Teljesen elveszítem a békés középpontom, amit olyan nagy figyelemmel építgetek az utóbbi hónapokban. Túl sok hasonló fájdalmat éltem meg évekig, nem akarom újra. De nem látom, hogy mi a megoldás. Lesz olyan, hogy szépen, békésen indul, és olyan is marad? Mert jelenleg, ha békésen el is tud indulni, egy ponton átvált a régi beidegződésbe.

Soha nem hittem volna, hogy mi vár még az életben a válás után. Jó feleségként (amit élveztem élni csak lajárt a szavatosság egy idő után), kilépve az életbe nem volt a valóságomban, hogy férfi nélkül lehet élni. Egy nő nem lehet férfi nélkül. Akkor ez volt a hitrendszerem. Annyira szerencsés voltam, hogy egy olyan férfival ismerkedtem meg, aki pont 1 évvel járt előttem a folyamatokban és megmutatta, hogy nem jó ötlet beleugrani azonnal egy másik hasonló sémakapcsolatba. Vele azóta is barátok vagyunk. És elkezdtem dolgozni magamon. A legelső, amiben fejlődnöm kellett a szexualitás. 26 év alatt nemhogy nulla, de negatív tartományba kerültem és minden vágyam az volt, hogy ebből kikecmeregjek. Az élet megtámogatott ebben, persze rengeteget tettem ezért. A szexuális energiák lezárása az élet nem teremtésével volt egyenlő nálam. Nem a szex érdekelt, hanem ez az energia. Yoni- és Lingam masszőr lettem (jelenleg csak nőkkel foglalkozom, HA nekem is bulis) és rengeteg férfival beszélgettem. Fétisesekkel, házasságban élőkkel, egyedüállókkal, mindenféle státusszal rendelkezővel. Már nem teszem ezt, mert unalmas, de akkor egy világ nyílt meg. A kinyílt tudatom lehetővé tette, hogy egy olyan férfi lépett átmenetileg az életembe, aki teljesen feltöltött, olyan mély testi és leki táplálást kaptam, amire gyerekkorom óta vágytam. Ezért nagyon hálás vagyok. Most itt vagyok annak az érzetével, hogy kíváncsi vagyok, lesz-e még férfi az életemben, de amit elértem nem hagyom rombolódni. Nem tudom, hogy jó helyre soroltam-e be magamat, valószínűleg mellényúltam :D