Beatrix Dr. BorbásNagycsaládban élni a kamaszainkkal - az ő érdekükben -, vagy elengedni egymást - a saját érdekünkben -, és hagyni a kamaszokat a saját útjukat járni és akkor már bomolhat is a házasság hiszen elfejlődtünk már egy ideje.. persze mondhatjuk, hogy egyedi esetek szerint változó de szerintem ez a sztori mindig ugyanaz az emberi történet ami ismétlődik még egy emberéleten belül is többször… háttt. Valahogy így…
0
Sándor AttilaSzia Tamás! Megnéztem, érdekes az áthallás. Játéknak sem rossz! Sok dologgal egyet is értek. Hamarosan megnézem. II. részt is. Kíváncsi vagyok. Köszönöm! Üdv A
1
Ildikó CsekeAz elmúlt két év az életem egyik legnehezebb, mégis legmeghatározóbb időszaka volt nőként, anyaként és vállalkozóként is. Egy hosszú, 26 éves kapcsolat lezárása után nemcsak az életem változott meg, hanem én magam is. Volt időszak, amikor úgy éreztem, darabokra tört a lelkem. A fájdalom szinte szétfeszített belülről. De ebből a mélységből kezdtem el újra felépíteni önmagam. A válás utáni első időszakban volt bennem egy erős kitörési vágy. Az első évben szinte mindent meg akartam élni, amit addig nem mentem, jöttem, utaztam, éltem. Olyan voltam, mint egy vadló, aki végre kiszabadult a karámból. Ez az időszak is része volt az utamnak. Ma már azonban megérkeztem egy nyugodtabb, tudatosabb állapotba. Megtanultam, mit jelent valóban jelen lenni az életemben, felelősséget vállalni a döntéseimért, és nem kívül keresni a biztonságot, hanem belül megteremteni. Két gyermek édesanyjaként nap mint nap látom, milyen fontos a stabilitás, a biztonság és az értékek átadása . Az elmúlt időszak megtanított határokat húzni és kiállni magamért. Ma már ezek az alapok határozzák meg azt is, ahogyan élek és kapcsolódom. Ma egy olyan nő vagyok, aki nem tökéletes, de tudatos. Nem keres kapaszkodót stabil alapokon áll. És már nem a menekülés hajtja, hanem a valódi, értékes kapcsolódás iránti vágya.
ErikaTöbb pofon kellett hozzá, hogy ráébredjek, a jósággal, segítéssel, támogatással, az odaadással, önfeláldozással, a kiválóságra, bármi áron békére törekvéssel is tudok kárt okozni - magamnak és másoknak is. Több ismételgetett sémámat tartom mostanában kordában, és figyelem, mi történik. Nem könnyű nem a bevált és ismert rutin szerint cselekedni v.épp nem cselekedni. Kár, hogy ezekről a sémákról nem tanulhattunk már kamasz korunkban. A következő életszakaszban szeretnék sokkal tudatosabban, a sémáimat kordában tartva élni...
0- Erika
A nárcisztikus férfiakkal szembeni vakságom nagyon sok fájdalmat, csalódást, bonyodalmat okozott. De több évi munka után eljutottam oda végre, hogy most már könnyen felismerem a jelenséget, és megvannak már az önvédő stratégiáim is. Nem szeretek senkit megbélyegezni, tudom, hogy a nárciszmus spektrumon sok minden előfordulhat, és egy kis adag mindenkiben kell is legyen az önérvényesítéshez. És persze azt is tudom, h.nem véletlenül és miért ilyen ffiak találtak eddig rám... Jól ki tudtam szolgálni őket egy ideig. De végre vége🙏
- Erika
Olyan kapcsolatra vágyom, ahol a kölcsönös tisztelet, szeretet, békére, önfeladást nem igénylő kompromisszum az alap. Amiben az egymást felemelő inspiráció, motiváció, szeretet, támogatás, egymás mellé rendeltség dominál. Nem vágyom most összeköltözésre, és egymástól függésre sem. De egy sok párhuzamos szálon futó kapcsolat sem érdekel. Nagyon feszes időbeosztás szerint zajlanak a napjaim, munka után a kötetlenség, némi spontaneitás fontos számomra. Szeretek utazni (saját költségen), más kultúrákat, életmódokat, világnézeteket, gondolkodást... megismerni. Gimis korom óta foglalkozom nagyon tudatosan önismerettel, önfejlesztéssel.
AndreaSzia Zoli! Tutira van olyan nő létezik akivel ugyan az a rezonancia, nincsenek elvárások.. játszmázások. Élni és élni hagyni! Pont ez a legnehezebb olyan mintha egy tűt keresnék egy szénakazalban de tudom, hogy nem lehetetlen. Talán ott kell keresni ahol azonos érdeklődésű emberek mozognak.. persze mondom Én aki szintén egyedülálló😁.
0
Zsolt HorváthAki dönt az látszódik! Hosszú évek tapasztalatai alapján, mélységek és magasságokat megélve mondom mindezt .Sokáig cipeltem a " családi puttonyt " és benne minden felvett, fel nem dolgozott traumát, ami egy idő után rámnehezedett és meg kellett tapasztalnom a fájdalmat ,nem volt többet kifogás, szembe kellett néznem a tényekkel, hogy egyedül képtelen vagyok az életvezetésemre . Hosszú évek önismereti munkájával/ ami úgy hiszem életem végéig tart majd/ a folyamatok lassú áramlásában, figyelésében, tapasztalásában éreztem saját bőrömön a változást. Rengeteg történést tudnék most írni magamról, a mikrokörnyezetemről ,új kapcsolódásaimról ,de most inkább csendben megállok és kíváncsian figyelek minden új kapcsolódásra, észrevételre ,ami itt ebben az új közösségben várhat rám. Nyitott vagyok, lelkes kíváncsi és alázatos .
Emma KelemenSziasztok! Elmesélem a saját tapasztalatom! Többszöri telefonos beszélgetések során, tökéletes egyetértés, közös nézőpontok, hasonló értékek találkoztak. Személyes találkozás kicsit nehézkesen, de összejött! Mindenki azt hozta amit az eddig beszélgetésünk tükrözött. 2 órás séta közben folyamatos vidám beszélgetést követően elváltunk. Én nőként (mint eddig is) megvártam a férfi jelentkezésését. Itt a reagálás a következő volt.... kedves, mosolygós, csinos vagyok ami tetszik, de úgy érzi anyagiakban nem egyezünk (valóban én egy nagyobb értékű autóval érkeztem). Előtte pont olyan értékekről beszélgettünk amit nem az anyagi dolgok határoznak meg. Válaszként megírtam, hogy ami számít nem vehető meg pénzzel és egy autó (ami ráadásul céges) ma van, holnap lehet már nincs. Erre nem kaptam semmilyen választ! A mai kapcsolódást - melyben mindenki elméletileg emiatt van fent a társkeresőn - akkor hogyan lehet kivitelezni? Ha elhanyagolt, ápolatlan, szegény.....akkor azért nem kell, ha ápolt, intelligens az sok....... Mi számít? Mi fontos? Mi az ami vonzó? Mitől lehet őszintén kapcsolódni? Én úgy érzem feladtam, belefáradtam! Köszönöm, hogy elolvastad! Emma
Pasiák AndreaHányszor hallottam: te szerencsés vagy, hisz neked ott vannak a gyerekek, mind a hárman. Így nem tudod, milyen a magány, milyen az egyedüllét. Pedig hogy is van ez? Persze, ott vannak/ ott voltak. De kivel tudtam megbeszélni a gondokat? Az anyagi nehézségeket? Az egészségügyi helyzetet? A munkahelyi kihívásokat? Egyedüli családfenntartóként folyamatosan megoldásokon gondolkoztam. Ott voltak, de valójában egyedül kellett ugyanúgy talpon maradni, erősnek maradni, stabilnak maradni, nevelni, irányt mutatni, jelen lenni, figyelmet adni mindegyiknek, rohanni a szülőikre, megtalálni a helyesnek vélt pályát mindegyiknek. Nem beszélve a kamaszkori, kis felnőttkori támogatást, miközben megéled: már nem te, mint anya vagy a legfontosabb az életükben. És sorolhatnám. Sokat gondolkoztam ezen: ez szerencse lenne? Könnyű nekem? Vagy épp baromi nehéz? Szerintem nincs jó válasz. Nekem ez az út jutott, mert ezt választottam. Semmi pénzért nem változtatnék rajta. Igen, szerencsés vagyok. Mert döntöttem.