Krisztina AdriennKedves István, jó volt olvasni az őszinte megosztásod. Különösen azt, hogy ilyen sebezhetően tetted ezt meg. Osztom gondolataidat, a saját mélység indít el felfelé, ha hajlandó vagy magadat megérteni, szeretni magaddal lenni. Én is ezen az úton járok...
2- Móni Körtvélyessy
Kedves Humania Társaim! A nagyváros zajától messze , mégis értékes társaságra vágyó nő lettem, aki nagyon sok tapasztalattal a hátam mögött vágyom néha beszélgetésekre. Az a dilemmám, hogy lenne-e kedve néhányatoknak kirándulni, eljönni a Bakonyba, Vértesbe. Ha igen, várom a választ az email- címemre. Tapasztalatom az, hogy nagyon kellenének közösségek, ahol megosztjuk a gondolataikat, de ez egyre nagyobb energia létrehozni. Nincs elég közösség. Az élethelyzet , amit megoldottam, hogy elfogadom már azt, h nagyon, sőt túlságosan érzékeny vagyok, és szívesen segítek pedagógiai nehézségekben küzdő embereknek, akik otthon a családjukban kisebb, kisiskolás gyerekkel küzdenek-- valamilyen formában.
- Krisztina Adrienn
Eljött az az idő, hogy már szerettem volna tartós, hosszútávú kapcsolatot és gyermeket. Viszont már az a pont is eljött, hogy meguntam keresni a nekem megfelelőt. Aztán egyszercsak rámnézett ő és megbabonázott. Nem volt tökéletes- majd összecsiszolódunk-, viszont megadta, ami akkor hiányzott: az ölelést, a szeretetet. Minden jól alakult, házasság, gyerek. Na meg az anyós állandóan, mindenhol, mert ő kíváncsi és segíteni akar. Aztán valahogy azt vettem észre, hogy egyre többet dolgozik és persze anyuka mindig előbb tudott mindenről. Az elején még voltak közös élmények, aztán már nem. Ahogy a gyerek nőtt, nagyon nem tudott már mit kezdeni vele, egyre inkább rám maradt minden. A kapcsolat meg ellaposodott úgy kb. 7 év után, nem tudtunk megbeszélni semmit, egyre inkább kijött, hogy mások vagyunk, más a véleményünk sok dologról, sokszor veszekedtünk. Én folyamatosan tanultam, fejlesztettem magam, ő nem, nem is érdekelte semmi olyan, ami engem. Aztán úgy 15 év után rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább, nagyon sok volt a feszültség és mivel a lányom már nagyobb volt, lépnem kell. Összeírtam, én mit hogy szeretnék a továbbiakban és megkérdeztem, hogy jön - e velem tovább ezen az úton? Nem volt a válasz. Barátsággal elváltunk és most jobban meg tudjuk beszélni a gyermekünkkel kapcsolatos dolgokat. És mindezek közben- után jött a felismerések sorozata: szeretethiányból teremtettem, ő még kisfiú módban működik anyukája szoknyája mellett, a sértő beszólások őróla szóltak, csak rajtam töltötte le sajnos. Nagy lecke volt! Ilyet köszönöm nem kérek, választok más! Az önfejlesztést, fejlődést választom és már nem keresek. Hiszek abban, hogy megtalál a nekem megfelelő, az életemhez legjobban hozzájáruló Férfi.
Valéria SzalmaErősnek mondanak, de elfáradtam. A társtaláló már a nevében is tetszik.Társnak valót kívánok....olyant, akinek én vagyok....az együgyűvé alakulni kívánt társa.Szeretem a szavak játékossága mögött a felcsillanó jellemet, eszmét, játékosságot, irányt.Kevesebbel be lehetne érni, de minek? Míg rakom hűvös halomba a jövő téli tüzelőm....így meditatívan építem a várható kellemes télidei örömöket....már a társam is itt van.Igazán tolhatja a talicskát, meg a hasgatás is nah, lássuk be , férfimunka..😍
Szeghalmi Ágnes Márta4 eve azt ereztem,hogy a világ összedől körülöttem.A külvilág ebből semmit nem látott -talan 1-2 ember erezte.Ezt a gyengeseget nem engedtem,engedhettem meg magamnak, en a joga tanar,a spiri úton járó. Váltunk 30 ev után.Èn mondtam ki,mert azt éreztem ha vele maradok eltűnök. Az ismerősök megdöbbentek.Ezt is jól tudtam leplezni. Először felszabadulását éreztem,aztan jött az a bizonyos földrengés, félelem,bizonytalansag,onsajnálat a veszteség miatt.Aztan az egyik ilyen depis napon,mint akibe a villamcsapott-spiri lufi kidurrant-,felálltam es azt mondtam magamnak,hogy akkor most el kezdem felepitani azt,aki valojaban en vagyok, őszinten,onhazugsagok, illúziók nelkul,de nem a romokon,hanem uj alapot asva,uj alapot lerakva es teglarol téglára epitem azota is magam. Es igen kertem es kaptam (es kapok)is segitseget ehhez az epitkezeshez🙏🙏Foldit es Égit egyaránt . Elsőre ennyi 🫣
Alexandra WierlMiért reagálunk úgy, ahogy? Hogyan hat ránk a világ zaja, a túl sok információ, a folyamatos változás? És hogyan lehet ebből mégis tiszta gondolkodás és alkotás. Most egy olyan időszakban vagyok, amikor sok mindent kívülről figyelek, elfáradtam a zajban, nehezebb kapcsolódni Istenhez, homályosabbak az intuícióim és közben próbálom rendszerezni a saját működésemet is. Épp figyelem – a kontrolligényt, a túlterhelődést, a hiperfókuszt –, és azt, hogyan lehet ezekből fejlődési pontokat teremteni. Ki lehet törni a csendes gondolkodó szerepéből és elkezdeni az életet?