
Szia Dóra! Azt hiszem a legnagyobb gond, hogy túl sok mindenre figyelsz egyszerre, olyan vagy mint egy böngésző, amin egyszerre 12 oldal van megnyitva, az egyiken youtube kicsomagoló videó megy, a másikon Boulevard of Broken Dreams latinul, és valahol hamarosan kirak az ügyfélkapu inaktívitás miatt, pedig már félig kitöltötted a nyomtatványt. Így nem lehet. Tudom hogy nehéz türelmesnek és összeszedettnek lenni így, de közel sem reménytelen a helyzet, hidd el. Nem igazán ismerlek, és ez a formátum sem teszi lehetővé hogy túl sokat tudjak hozzátenni, de pár alap tippet szívesen adok, amivel el tudsz indulni. 1. Azonosítsd a 3 legnagyobb problémádat, állítsd őket sorrendbe, gondold végig, mik lehetnek a lehetséges megoldások, és láss munkának, de igazán egyszerre csak egyre koncentrálj. Az első általában az anyagi stabilitás szokott lenni, de te tudod, téged mi rág. A párkapcsolati vágyakat szerintem érdemes hátrább sorolni, ha van már pár kipipált, megoldott gondod, attól úgyis autómatikusan vonzóbb leszel. 2. Kell egy apró, de stabil alap, csak arra lehet építkezni, légüres térben csak űrállomás épül. Tudatosan ki kell alakítanod néhány szokást, ami segít, és amihez mindenképpen ragaszkodsz. Ezek abban fognak segíteni neked, hogy legyen egy struktúrája az életednek, mint egy gerincoszlop, amire aztán minden mást fel lehet rögzíteni. Ezekről írhatsz eleinte egy listát is, és kirakhatod egy olyan helyre, ahol gyakran látod. embereld meg magad, és tarts is ki mellettük, mert a saját küzdelmeidet csak te tudod megvívni. ez erősíti az akaratodat és a tűrőképességedet, ami minden másban is segíteni fog. 3. Ne félj segítséget kérni, de tudd, csak annak segítenek szívesen, aki valóban tesz is magáért, és nem csak megmentőt keres. Aki járni próbál, azt felsegítik, de aki cipeltetné magát, azt hamar hátrahagyják. Sok sikert, fokuszálj, ha akarod menni fog.

A szégyenről... Megöl a szégyen, a szégyen megöl, mondjuk gyakran… talán komolyabban kéne venni nyelvünk bölcsességeit… Soká szégyelltem magam, mert úgy éreztem nem vagyok elég szép, mert a fogam, a lábam, a hajam, a hátam, …mert hogy olvasok hangosan, és nem írok elég gyorsan, különben is milyenek a betűim, hogy lehet ilyen bonyolultan írni, ráadásul túlérzékeny vagyok, és egy csomó mindenben nem vagyok tehetséges, néha már azért is szégyelltem magam, mert nem úgy születtem, hogy tudom a dolgokat. Szégyellem magam, mert nem beszélek idegen nyelven. Szégyellem, ha hibázok, vagy ha valakit megbántok, de akkor is, ha engem bántanak, ha elhagynak, he meg sem hallanak, ha nemet mondanak, vagy ha én teszem azt. Szégyellem magam, mert azt hiszem nem vagyok elég jó, szerethető, de akkor is, ha elismernek. Szégyellem, ha nem úgy viselkedem, ahogy várják, vagy ha mégis…, néha mások viselkedése kapcsán…és ezt még hosszan sorolhatnám… Hogy lesz a szégyen az elsődleges érzelmi reakció, talán ezt is érdemes lenne szégyellni, de most inkább együttérzek. Mi lesz a szégyen, ha felhozod a fényre? - Elfogadás? Őszinteség? Szembenézés? Egy bocsánatkérés? Ha szégyent felhozod a fényre, ott kezdődik az ÉLET, ott egy új élet kezdődik!

A lovon fordulás egy igen nehezen èrtelmezhető, definiálható dolog szerintem. Egy pèldán keresztül tudom talán a legjobban elmondani a lènyeget. Egy kapcsolatban ffi-nő között, amikor valakinèl benyomódik egy gomb, mert mondjuk a másik hangosan vett levegőt. Akkor ahelyett, hogy lehordanám a sárga földig, kicsit magamba szállok, hogy "hopp nekem mièrt trigger pont az, hogy a másik így vesz nagy levegőt?! Talán vmi trauma, rossz emlèk gyermekkorból? Milyen èrzèsem, emlèkem társul ehhez!? Mièrt pöccentem be!?" Közben lehet a társam csak kifújta magát egy nehèz nap, vagy gondolat után. A lènyege a tükör. A másik viselkedèse mit tükröz számomra, rólam. Talán ez a legegyszerűbb ahogy le tudom írni. 🙂🙏🏻

Köszi a választ, akkor ha jól értelmezem, a szemlélet váltás és az ikerlángnak nevezett személlyel való találkozásnak köszönhetően közelebb kerültél a ffi-női kapcsolati működéshez, működtetéshez? Vagy ha nem, hogy érted, hogy a lényedből fakadóan nem tud működni? Túl nagy szabadságvágy, hamar megunsz egy valakit? Elköteleződési probléma? Természetesen főleg azok jutottak eszembe, amiben érintettséget érzek magamnál.

Ignác Ady, megadom a számom, kèrlek írj rám viberen, ott tudok hangüzenetet küldeni. 06304418187

Három fèrfival ülök szemben. Èn vagyok a legfiatalabb. Arcuk minden ránca az èletükről mesèl. Egy szelíd hang azt mondja: Mondd el nekik, hogy mièrt, mièrt csinálják vègig, mondd el nekik, hogy mièrt èrdemes èlni... miközben a válaszon gondolkozom...zuhanok. Mint egy fa az erdőben, ami egyre csak növekszik de gyökeret nem ereszt. Oldalra nyújtja ágait, hogy támaszt leljen társaiban, de ő maga nem támasza a többieknek, nem ad otthont állatoknak, csak kívülről olyan mint a többi fa, de valójában nem rèsze az egèsznek. Nekem ilyen èrzès volt fèlve èlni az èletem. Talán meghalni sosem akartam igazán, inkább megszűnni. Fellèlegezni, azt èrezni , hogy újra megpróbálhatom. Amit elrontottam, újrakezdhetem, amit szerettem, újra èrezhetem, amit nem mertem, visszakaphatom. Kell legyen valami több, kell legyen valami. Hiszen annyi mindent nem úgy akartam. Annyi mindent megbántam ès csak azèrt döntöttem úgy... Mert nem ismertem magam. Mert nem is mertem magam... ...elkötelezni az èletem mellett. Ès ebben benne van az èletemhez fűződő minden fèlszegsèg. A hibáztatás, a hiányèrzet, a halogatás, a remènykedès, visszavágyás, a telhetetlensèg, az elègedetlensèg...stb, de legfőkèpp a felelőtlensèg. Hogyan is èlhetnèm az èletem, ha nem vagyok elèg bátor felvállalni azt. Nehèz ezt megfogalmazni. Olyan èrzès volt, mintha egy olyan hajót kellene átvinnem a tengeren amin nincs tőkesúly ès iránytű. Lebegtem a vizen. Remèltem, imadkoztam, hogy valami vigyen át a túlpartra mert bármit teszek az vègzetes lehet. Így jobbnak tűnt óvatoskodni vagy nem tenni semmit. Ha mègis, csak olyat amièrt valaki vállalja a felelőssèget. Számomra az èlet a bátorsággal kezdődik. Merem-e őszintèn felvállalni magam? Merek-e igaz emberkènt èlni? (Hűnek lenni magamhoz) Merek-e szeretni? Nem gondolom, hogy a bevezetőben leírt jelenetnek kell legyen tanulsága. Nem szeretnèm megfejteni az èlet èrtelmèt, legfőkèppen nem egy bejegyzèsben. Úgy èrzem ez volt az a pont, ahol először talajt èrt a lábam. Ahol olyan útra lèptem, amin előttem nem járt senki. Nekem ez az èlet.
Segítene valaki nekem, hogy a BÚÉK/SÖK/ERÕK keresztemre juthassak. Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy az általam képviseltek rajtam kívül senki más számára nem igazán fontos. Ezért most még azt a lehetőséget találtam, hogy, ha a konkrét dolog önmagában nem is annyira fontos, érthető mások számára, az esetleg lehet az, hogy valakit a saját keresztjére felszegeződni segíteni.
BÚÉK: A "KISEMBERSÉGÜNK" VÉGE MÉG A HALÁLUNK ELŐTT A Bátran Új Életet Kezdők (https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/) egy alapvetően új alapú, fókuszú közösség. Ezt akkor választhatjuk, ha eljutottunk arra a pontra, hogy az eddigi sodródó, megalkuvó életünket, "kisemberségünket" még a halálunk előtt fel akarjuk, merjük adni. A BÚÉK-ban az igazán őszinte részvételünk, részességünk nem csupán megtűrt, hanem fontos és nélkülözhetetlen is. Ugyanakkor ez nem jelent önző önkozpontúságot, mert egy közös nagyobb egység ("sakktábla") részei ("mezői") vagyunk, amelyben mindannyiunk számára egyformán fontos minden résztvevő őszinte jelenléte. A BÚÉK-hoz tökéletesnek kell lenni? Egyáltalán nem. A személyes tartalmaink egyediek, a közösség hatékonyságát elsősorban nem a kiinduló aktuális személyes tartalmaink, tapasztalataink konkrét tartalmai határozzák meg, hanem az, hogy az egyéni tartalmainkkal hogyan veszünk részt, vagyunk jelen a közösségünkben. A közös nagyobb egységünkben való egyenlő részes működésünk egy új minőséget, dimenziót jelent. A BÚÉK koncepciója világos, kerek egész, választható, jól orientáló. A BÚÉK-nak nincsen előre meghatározott konkrét tartalma, ez a résztvevők aktuális személyes tartalmainak függvényében alakul. Minden BÚÉK-közösség egyedi. Májusban is: BÚÉK! https://youtu.be/FWAekbh0J9U?si=DkD_T3ABY8yE8uKe
Az elmúlt időben folyamatosan kudarcba mentek kapcsolataim. Nagy részben az én működésem miatt, illetve a "párok" hasonló mintát képviseltek. Ezeket a mintákat most már igen gyorsan felismerem egy ismerkedésnél, és nem haladok tovább velük, "mivel ugyanaz lesz, mint eddig". Kérdés/dilemma: a korszakos rendszer alapján 1. ez a "felismerés és nem továbbmenés" helyes működés részemről? 2. Mit kell tennem, hogy ne ugyanolyan működésű nők érkezzenek körém? Spiri oldalról tudom a választ... Köszi a meglátásokat :)
Nem tudom ti hogy vagytok ezzel a bizalom dologgal. Nagyon “csalóka” ez is. Vakon járva azt hittem, a màsikban kell hinnem, meg a helyzetekekben. De nem. Végül is nem a férfiben kell hinnem, pedig ez sokszor elhangzik, hogy ő benne higy. Nem lehet egy folyton változóban hinni. Lehetetlenség. A változatlanba kell hinni. S nem, nem kell, csak jó erre rà döbbeni. Ès még innen is van tovàbb, mert valójàban nem én hiszek a vàltozatlanba, a mozdulatlanba, hanem én az vagyok. Akként kell megmaradnom. Azzá válva, felismerni magam akként. Ez a stabil pont. Innen lehet rá nézni mindenre is. Egy bizalom van, ezzel ezt szerettem volna írni.