Két éve végeztem el a TM meditációt. Amikor elkezdtem nagyon rendszeresen a napi 2x20 perc meditációt három hónap alatt olyan gyökeres változást értem el, amit először nem értettem. Azt vettem észre magamon, hogy "érzéketlenné" válok. Először így fogalmaztam meg magamnak ezt az állapotot. Aztán szépen letisztult, hogy annyi változott, hogy már sok olyan dolog nem nyomja be a piros gombomat, ami azelőtt aktiválta azokat és könnyen kibillentettek az egyensúlyomból. A TM után egy fél évvel rátaláltam a Zen-re és úgy érzem hogy a zen az az út, amely a leginkább segíthet az önvalóval kapcsolatba lépni. "Just do it".
Korábbi tapasztalat megosztása kapcsán (válás és felismerés) jöttem rá, hogy szép és jó, hogy úgy érzem, hogy külön utakon kell járnom, de nagyon nem szabad bele esnem egy olyan kapcsolatba, ahol a gyerekkorom mintái visszaköszönnek pl.: ahol az érzéseket és igényeket magunkban tartjuk, az intimitást és közelséget kerülni kell vagy pl. a sebezhetőséget nem merném felvállalni (a tökéletesség álcája mögé bújva). Egy szeretői szerep ezeket tökéletesen hozná. Nagyon nyitott szemmel kell járnom a lehetőségek között, hogy bármilyen csábító helyzet és férfi is állna elő, határt tudjak húzni a másnak való megfelelés vs. saját igények képviselete mellett: intimitás, figyelem, magam felvállalása, kiteljesedés egymás mellett.
Sokáig tartott, míg megértettem, hogy kapcsolataimban a legnagyobb bajt az okozta, hogy képtelen voltam tolerálni a nehéz érzéseket. Azonosultam a bennem megjelenő fájdalommal, vagy szomorúsággal és beszűkült tudatállapotban hoztam meg életem döntéseit. Mikor megtanultam az érzéseimet megfigyelni és a működésükre tudatossá válni megváltozott a helyzet. Már nem a negatív érzéseim és gondolataim határozták meg a döntéseimet, hanem jelenlétük ellenére képessé váltam a kapcsolataimban rejlő valódi problémákra fókuszálni.
Emlékszem, hogy meglepődtem, mikor először hallottam, hogy a másikról alkotott ítéletek, magabiztos vélemények, tippelgetések helyett kérdezzek. Miért nem jöttem rá erre sokkal előbb? Féltem a valódi választól, így inkább én akartam felsorolni, milyen válaszokat engedek meg. Az elvárás listák korát éljük. Pedig a kíváncsiság a másikra mennyivel tovább vinne. Így nem lehet kilépni a másik előre felhúzott falai közül. Fordítva ülök a lovon a társkeresőn, ezért akad el a folyamat. Döntsem el előre, szex kell vagy párkapcsolat. De nem csak úgy általában, hanem a konkrét embertől, már a találkozás előtt. Szexet az szeretne, akinek sok egy párkapcsolat. Párkapcsolatot meg az, aki nem bír egyedül lenni, akinek mindenképp kell valaki. Így a normál sorrend, hogy látok egy izgalmas valakit és érzem, merre jó vele továbblépni, az az utcán rám néző emberrel maradt lehetséges. Mindig ott történtek a gyors összetalálkozások. A közös kisugárzás. Bár ők sose az én korosztályomból voltak. 20 évvel fiatalabb volt, vagy 70 év feletti házas ember 🤭
Próbáltam az online társkereső appot, sajnos még videóchat, hívás után is nagyon nagyon mellé lehet nyúlni. 0 szikra, vadász típusok, anyapótlékot keresők.... Letöröltem magam és úgy vagyok vele dolgozom magamon, élem az életemet. Kerek egész vagyok, boldog vagyok már most és ha ehhez megérkezik egy csodás társ, értékelni fogom. Nem biztos, hogy a klasszikus női férfi összeköltözős kapcsolatban még egyszer tudnék élni, 2 kisgyerek mellett, vagy akarok-e... De szerintem mi nők sokan vagyunk így. A nőknek szerintem a válással sok minden könnyebb az életükben ha eltelik a gyász és anyagilag is talpon tudsz maradni. Az apuka pedig lehet teljes értékű apuka lesz ezután....
Néha a csodaszarvas egy Férfi.. Csoda és szarvas.. (mint a Testről és Lélekről-ben), kábé annyira.. Csoda.. a nő is .. a férfi is.. A legnehezebb kihívás a HIT.. hogy nem volt meg magamban, benne kellett, benne tudtam, először az életemben annyira hinni, azáltal hogy megtaláltam.. hogy Ő az... aki mellett, akivel az a NŐ vagyok, az lehetnék, akinek, amilyennek nekem lenni jó... ez a benne való HIT, adott annyi erőt, ami elég volt végre ahhoz, hogy ki tudjak lépni 20 év társas magányából.. aztán a Csoda tükörként csillantva meg mélyen bújó sebeket ... tanított meg hol kínkeserves, hol boldogságos könnyek fátylán át a HIT-re magamban... hogy most aztán meg tudjam tanítani neki is a HIT-et magában, mert hisz neki sincs.. aztán majd egyszer végre bennünk is.. Nekem már van Hitem. Hála neki. És ez jó... nagyon jó. Végre.
Gyerekek előtt marketinges voltam FMCG cégeknél. Most gyerekek után home office, üzleti szolgáltató központ, számlázás, pénzügy ügyfélkezelés. Van edzői papírom, volt Babawellness blogom, dolgoztam a Biotech-kel.... Van ápolói papírom... Sok gyakorlaton voltam, sok mindent láttam megéltem gyermek onkológián, szülészeten, stroke központvan... Végül arra jöttem rá kell sok énidő, szabadidő, pénzt csinálni pénzből lehet, így a pénzügyi tanácsadás felé vettem az irányt a multis laza állásom mellett. A gyerekek az elsők, a szabadidőmben pedig rugalmasan alakítom a munkát. A kikapcsolódást meditáció, sport, pilates, kertészkedés, tánc jelenti nekem, jó podcastok.
Érdekes mikor elkap az őrjítő vágy…. Mikor az ember őrjítő vágyat érez, de elnyomja… mert még sebzett… még vár… még egyszer ugyanazt ne! Pedig ott van ő, a másik… izzik, felforgat, szétrobbansz… Magabiztos, karizmatikus, határozott. Olyan férfi, hogy beszarsz… kacsint… megremeg a lábad… alig tudjátok levenni egymásról a tekinteteteket… akárhányszor a konyhában vagy, lopva lopva feléd néz, te rajtakapod, összenézel vele, ‘táncoltok’… 2 évig… ő 2 évig kacsint, néha el is vörösödik, dadog… néha te is… máskor mögéd hajol, megsimít, dörgölőzik, és Te nem kapsz levegőt... kávék, edéd… hajlik a tér és idő… 2 évig… próbálkozik, nyit, aztán zár… megkeres messengeren, aztán hátrál… nem tudja, csak érzi, te zárdába vonultál… sebzett vagy… félsz attól a NŐtől, aki szanaszét… széltében-hosszában, elölről-hátulról, itt-ott, amott… mindenhogy és mindenhol égett… aztán megégett, elégett, kiégett…már csak hamu… és retteg, retteg! hogy újra így ég el… sajnálom. De ha a vágy egyszer felizzott… az utat talál magának. 2 év után, elkerülhetetlen becsapódás, szexuális együttlétek, baráti közeledés. 7 hónap újjászületés. Sebeket tép fel, sebeket gyógyít meg. Milyen jó lenne, ha több is lehetne, de nem. Tudjátok mindketten. Pedig reggel üzen, este beszélgettek, édes évődések, éjjeli spontán autóba pattanások… csak érezni akarjátok az izzást… spontán, itt és most. Ő most erre képes. Bevon minden döntésébe. Vállalkozás. Új munkahely. Hobbik. Tanulás. Útkereső döntésképtelenség. Megijedsz, hogy neked ez így jó. Mert rájössz, ez így jó. Támasztani jó. Adni jó. De Te már mást akarsz, a szex már kevés, a beszélgetések nem lelkesítenek tovább. Hiányzik valami. De nem tudod mi. Egy érzés. Ő meg nem is téged akarna. Azt hiszed ez borzasztó. Többször összezuhansz a fájdalomtól, hogy nem vagy elég. Randizni sem. Még ha az esti légyottokat ő randinak hívja is. De jön egy isteni megvilágosodás. Hiszen ez neked már kevés. Tovább akarsz menni. Hitelesebb férfit akarsz támasztani. Aztán jön a búcsú, ő nem érti miért nem írtál, miért nem kezdeményeztél már. Még beszélgetni akar, fenntartani a kapcsolatot… még úgy is, hogy elmondja, megismert egy újabb nőt, akit most imádni akar… te meg EZT nem érted. “Hiszen lejárt a szerződésünk. Megadtuk egymásnak, amit vállaltunk.” Elköszönsz. És még mindig nem érted hogyan…. de megingathatatlan magabiztossággal, stabilan érzed: ez így van jól. Megkönnyebbülsz és rájössz, az Univerzum úgyis hozza a következőt….. …Érdekes, igaz? Mikor egy őrjítő vágy utat tör, pedig elnyomtad, mert féltél. És most nyugalom és béke száll meg. Tudod, hogy tudsz valamit, amit valójában érzel. És amit érzel, az több, mint Te. Bízni tudsz valamiben. Csak érzed. Megnyílik a föld. Valami utat keres most, és te készülsz nyugalommal, készülsz türelmesen, mert jön. Bármi is az… …Érdekes, igaz? Amikor utat tör az őrjítő vágy….
Hosszú utunk volt, több hullámvölggyel. Sokáig a minták győzedelmeskedtek: a család és a pár fontossága szemben az önazonossággal. Nem volt viharos kapcsolat, a hétköznapokban jól kiegészítettük az anya-apa szerepet. A két gyerek után az anya szerep felerősődött, míg a női szerep fokozatosan elaludt. Miközben az önismereti utamat jártam (egyedül) a gyerekek nőttek és megérkeztem oda, hogy van szabadidő, de hol van a nő bennem? És hol van a férfi mellőllem? Hagytam elveszni, hagytuk szunnyadni. Nem tudatos döntések voltak ezek, és ennek kockázatával sem voltunk tisztában. Megteremtettem a saját távolságom tőle, amit már nem tudtam legyőzni. Ő sem tudott ebben, ezen a ponton segíteni. Egyedül voltam társas magányban, döntöttem, léptem. Most értem meg rá. Jól vagyok :)
33 évesként ez az életemben a 7. munkahely ahol dolgozom . Sokan mondták hogy miért váltogatom , főleg idősebbek , persze akkor más világ volt mikor 1 munkehelyen le élted az életed. Jelenleg minden munkahelyem más, más területről szólt. Eleinte a pénz , aztán pedig az motivált hogy hol tudom jól érezni magam , ugyanakkor keresem a helyem mi az ami számomra közel áll . A párom persze ettől megőrül , mert elég bizonytalan az élet igy amit megértek persze, viszont nekem szükségem van erre a nyitottságra, változatosságra. Nem félek úk dolgokba belevágni , de őszintén szólva kicsit el is fáradtam jó lenne már, egy olyan területen kibontakoztatni a képességeimet ahol igazán jól érzem magam és jól is keresek . Azon is gondolkotam már, hogy lehet szimplán nem tudok elköteleződni , lehet kicsi a türőképességem , nem vagyok elég kitartó . Alapvetően türelmes vagyok de ha már a gyomor görcs megjelenik , akkor belül tudom hogy ez egy jel "LÉPNI KELL" Nem tudom ki hogy éli meg az életében egy-egy munkahelyváltást, vagy kinek milyen tapasztalati vannak . Nekem pozitvum hogy , ezektől a lépésektől sose érzem magam elveszettnek , mindig tudom hogy ha úgy alakulni mindig találok munkát magamnak , ami persze önbizalmat ad.