A válasom és jelenlegi kapcsolatom között volt több rövidebb és egy tartósabb kapcsolatom. Ezeket úgy éltem meg, hogy mindig jobb jött. Ma már azt mondanám mindig az jött, akit érdemeltem.Nem tagadom, teljesen sosem voltam elégedett. Azt vettem észre, hogy egyre tisztábban tudok az utam során kommunikálni és ettől egyre békésebb, nyugodtabb kapcsolatok érkeztek. Vissza tekintve ezzel a tisztább ( van még azért mit fejlődni)kommunikációval, ha akkor is már rendelkezem, talan a volt házasságomnak is lehetett volna egy esélyt még adni, de minimum kevesebb bántást okoztunk volna egymásnak. Egyébként annak ellenére, hogy sok esetben a nők előrébb járnak, azt vettem észre, hogy a férfiak attól függetlenül, hogy melyik korszakukban vannak, sokkal jobban és őszintébben kommunikálnak. Azt tapasztaltam, hogy akikkel nekem dolgom volt, azok mindig igazat mondtak, az más dolog, hogy én mit értettem ki belőle, hogy miért csaptam be magamat.Valamint , hányszor nem azt mondtam ami valójában bennem zajlott.Ma már azt javasolnám másoknak, hogy fordítsanak arra figyelmet, hogy valójában azt mondják e amit valóban éreznek, és tudják e úgy mondani, hogy csak saját érzeseikről beszélnek egyes szám/ első személyben, nem bántva a másikat. De persze az úton a vágyak miatt is tovább kell menni, és másokat elhagyni, de lehetnek olyan esetek amikor egy tiszta kommunikációval a vágy ott is megélhető ahol vagyunk.
Egyszer megkérdezte Popper Pétert egy indiai “mester”, ez akkor történt, amikor Indiában élt egy rövid ideig. - milyen vallásúak az emberek ott ahol él, erre azt felelte: katolikus, református stb. A mester erre azt mondta, az embernek az a vallása, amit akkor csinál, amikor EGYEDÜL van. Az ember többsége nem szeret egyedül lenni, mindig különböző programokat keres ide-oda jön-megy… Pedig az önmagunk megismeréséhez, megtalálni azt, hogy miért is “jöttünk” ebbe a világba a válaszokat az EGYEDÜL töltött időben találjuk meg. Nem mindenkinek könnyű ez, de bátorítok mindenkit, hogy kezdje el, mert ezekre a kérdésekre a választ ebben fogja megtalálni.Ha elkezded Isten (vagy ki hogyan nevezi” folyamatosan fog vezetni és az úton egyre nagyobb belső békességet és örömöt fogsz megtapasztalni. “Mindenki annyit ért meg belőled ahol ő tart” -ez egy ismert idézet, amit én azzal egészítettem ki, hogy: “ Annyit vagyok képes megérteni másokból ahol én tartok” -számomra ez az önismeret és a mások egyre jobban, mélyebben való megértésének csodálatos útja. Ezáltal egyre empatikusabbá, megértőbbé elfogadóbbá válunk és egyre csak növekszik bennünk a szeretet, ami felülről jön a lecsendesedett és nyitott, türelmesen várakozó szívünkbe.
Elvált szülő szerep vol. 2. "Egy büdös kurva vagy, csak az áradat kell tisztázni." A gyermekeim apukája száját hagyta el a fenti mondat az otthonunk előtt. Döbbenet... vagy mégsem? Egy válóper közepén az indulatok a tetőfokára hághatnak. Közben bennem nyugalom. Egy belső hang zakatol csak a fejemben: én erre nem adtam okot. Sem a megbecsülés nélküli modorra, sem az ocsmány tartalomra. Ok, maradhatok nyugodt. Közben az ablak nyitva, a gyerekek a szobában. Vajon hallották? Megint kezdi a belső hang... mi legyen a lelkükkel? Ok, ettől most nem tudok nyugodt maradni... Aztán bevillan. Micsoda "tapasztalat"! Kártya lett belőle. A kihívás pedig a helyzettel adott: szülőtársi működés felé menni, nyugodt kitartással, idővel egy jobb kapcsolódásért.
25+ év. Ebből vajon mennyi a szerelem? Mennyi a szeretet és mennyi a szobatársi viszony? Érdekes ez. Teli vagyok kérdésekkel, ami jó. Van még bennem élet, ami élni, tapasztalni akar. Egy adott életszakasznak, egy adott kapcsolatnak mik a releváns halmazai? Mindkét félben elérhetőek ezek a halmazok? Lefedik egymást? Ki kinek a halmazába fér bele? Kinek melyik halmaz a fontos? Ezek a kapcsolódások az időben előrehaladva milyen dinamikát mutatnak? Mindig azok a halmazok a fontosak? Egyáltalán, mi fontos az életben? Az egyén lelki fejlődése? A társas kapcsolat szeretet alapú fejlődése? A mindenhez történő kapcsolódás megélése? Mit kell az egyénnek meghaladnia? Kell-e valamit is meghaladnia, vagy csak felismernie, tapasztalnia? Nálam, a mérleg nyelve jelenleg - egy aranycsöppet-, a saját megélésem felé billen, azzal a feszüléssel, hogy szeretném ismét az életet szolgálni, szeretettel a nagy egész átölelésében. Úton vagyok, célt nem látok, támogatásom nincsen csak segítő ráhagyatottságom. Ez így nem visz előre. Ezt élem meg kapcsolati válságként.
Pólyás baba voltam. Feküdtem a rácsos ágyamban. Ki szerettem volna jönni onnan, hát kijöttem. Emlékszem, hogy ez többször is megtörtént. Emlékszem arra is, hogy látom magamat kívülről és át tudok menni a falon. Odakint virágoztak a fák. Tudtam, ha messzebbre megyek, akkor ott marad az, amiből kijöttem és akkor a szüleim nagyon szomorúak lesznek ha nem megyek vissza, abba. Ez volt az első olyan pillanat az életemben, amikor tudatos döntést hoztam az élet-halál kérdéskörben. Mindig visszatértem. Sajnos, ez a “kilépős” képességem nem maradt meg… Anyu is mesélt furcsa dolgokat velem kapcsolatban. Egyszer a postáról bőgtem vissza. Csak ő hallotta, hogy bömbölök.
Nem találtam eddig olyan megnevezett kategóriát, hogy önellátás. Ezért itt a legjobb helye, hogy Ügy. A küldetésem és remélem hamarosan a Mi küldetésünk lesz az önellátásra törekvés. Az Angliai életem is arra ösztökél, hogy másként lássam a világot és a felszaporodott élettapasztalat is, hogy befelé forduljunk, gondoskodjunk az élelmünkről, amilyen mértékben csak lehet. A ház megvan.a nyugdíj is-ami hiányzik az a társ, aki hasonlóan gondolkodik és szívesen ad három órát a munkának a napjaiból és a többi lehet kirándulás, olvasás, sport és másokkal közös élmény. Saját dolgok továbbvitele és így haladva az életünkben örömben előre. A csend, amiben élek- és szívesen megosztom: hallom, ahogy a só eléri a rizsfőző vizet-ja nagyon jó megélés. És a tiszta csillagos ég- és másfél órára a fővárostól. Ez jó így. Megosztásra vár- megosztásra vagyok készen.
Előbb csak a társaságra, kétszemélyes közösségre vágyom és vagyok készen. Van egy ház ahol sok a munka-egyedül olyan nehezen fogok hozzá. Ha készen állsz, hogy időt tölts velem, szívesen megosztom azokat az élet-tapasztalataimat, amelyek családdal és párkapcsolattal, a személyes boldogság megértésével és megtapasztalásával születtek. Évek vannak mögötte bőven. A frissesség abból a forrásból van, hogy mindig tettem magamért és másokért. Ez osztható meg. A személyes profilom adjon egy benyomást- ha érdekes, amit írok és elérhető vagyok a tapasztalataim megosztására. Eddig csak néhányszor merészkedtem ismerkedős platformokra- kudarccal szegélyezve. Most máshogy érzek. Tennem érdemes magamért -gazdagítva másokat is ezzel.
Közel 3 éve dolgoztam az álomállásomban, helyettesként, amikor a Főnök a ritka alkalmak egyikeként irodai értekezletet írt ki délutánra. 7-en voltunk vele együtt. Néhány csontig hatoló mondat hangzott csak el tőle, aztán magunkba szálltunk, mert felajánlotta a távozás lehetőségét mindenkinek. A válaszainkat a következő napon várta. Én persze sírtam, mert tudtam, hogy számomra ez valaminek a véget fogja jelenteni. A gondolat ugyanis hetek óta motoszkált a fejemben arról, hogy felmondok. Pedig a Főnök szuper volt, a munka szuper volt, a fizetés szuper volt, a munkatársak szuperek voltak. Gondoltam, bírom én! Egyensúlyoztam, erőből. Csak aztán... az érzés, amit kaptam, már nem volt szuper. Egy idő után inkább hazárdíroztam az erőmmel, egyensúly meg sehol sem volt. A gyerekeim, a család és a barátok hiányoltak, sőt, én is hiányoltam magamat. A saját életemből. Megtettem. Másnap felmondtam. A válóperem közepén, 3 kisgyerekkel a semmibe ugrottam és fohászkodtam, hogy kinyíljanak az amazonként megerősött szárnyaim. És azok kinyíltak, így nem csattantam a gödör alján, csak alászálltam valami ismeretlen sötétségbe. A Főnök pedig szuper volt velem ebben a helyzetben is. 6-an maradtak vele együtt.
Keresztény világkép bár Istent nem sajátitanám ki csak a kereszténység számára. Sok isten van. Vita azon van melyik az igazi. Vagy a nagyobb! Lehet Istene valakinek a párja, a gyereke, munkája, a pénz!! Vagyon! A pornó függnek a pornó , a drog függőnek a eki, sped, fű, stb. Az az Istened amivel a legtöbbet folglalkozol és aminek a rabja vagy. Az életem csoda. Hiszek. Az alábbi történetem osztanának meg. A bátyámnak ikertestvére volt még anyukám ban , az ikertestvér egy-két hónapos korában elhalt. Anyukám szervezete körbezárta.( be tokosodott) Az egész (1969 ez írunk ) a bátyám születésekor derült ki. Nem volt képalkotó rendszer. Az orvos meglepődtek , “ he van még itt valami”! Szóval ha élve születik az iker testvér akkor én nem születek meg.( kettő gyerek volt a tervben) Mérgezés is ki alakulhatott volna ami elviszi anyukámat! Az én születésem sem alakult könnyen. A köldökzsinór ral a nyakamon ragadtam a szülő csatornában. Nem tudtam ki jönni mert a nyakamon szorult a hurok. Császár lett a vége. Másodperceken múlott az életem. Szóval lehet, hogy nincsenek véletlenek. Isten számomra a Biblian keresztül jelentette ki magát. A z igazi hit nem vallás , nem dogmatika. Jézus az élő hitről beszél. Ezért konfortálódott a saját népe írastudóival akik Mózesre hivatkoztak. De a betű önmagában meg öl. Az írástudók szíve kőből volt. Ezért nem lehet kő szívvel igét olvasni. Az én szívem most kő. Meg kell törnie. Isten jó fej . Irgalmas. A megtört nád szálat nem tapossa el. De nem szereti langyosságot. Mivel Ő személy , személyes kapcsolatot akar velem. De én bujkál ok mind Ádám az édenkertben. ( Isten minden nap meglátogatta az első párt de a bűnbesés után nem találta őket.) “ Hol vagy Ádám?” Ami hideg az legyen hideg. A meleg pedig legyen tűzből. Nem lehet egyszerre kettő úton járni, mert egy időben esik el az ember mind a kettő úton. El estem… Tápászkodom.. Várom a katarzist.
G ott volt. G-nek lelke volt. Gyönyörű volt kinézetre is, de ragyogott a lelke. És én vonzódtam hozzá. Jobban, mint bárkihez az utóbbi 10 évben. G maga volt a csoda. A megváltás. A ragyogás, ami egy másik lélek lehet. G. ritka volt. Más volt. Különleges volt. Ragyogott. Szebben, mint bárki. Ez nem beleesés volt. Ez kapcsolódás volt. Egy INFJ oldaláról. Közben G. Csak egy férfi volt. Egy ember. Aki azt akarta, amit egy férfi akarhat. Nem többet. És miért hibaztatnám. Miért? Mert tudta, hogy csivava vagyok. És mégis bántott. Hagyta, hogy fájni fog. Tudta, hogy ugatni fogok. És mégis, megtette a legapróbb dolgot, ami neki nem járt volna erőfeszítéssel, nekem mégis fájt és eltelt 21 óra és még mindig fáj. Mert az "agya, mint egy zokni" Nem akarok zokni lenni. Több vagyok, mint egy zokni. Én cipő vagyok. Hadd legyek cipő.