Schubert József2019 ben, 22 év házasság és 3 gyerek után hihetetlen lelki fájdalom árán elváltam a lehető legnagyobb békében. A gyerekeim felé maximálisan igyekszem jelen lenni, bár már csak a legkisebb igényli nagyon. Továbbra is keresem a helyem folyamatosan kisebb nagyobb lendülettel. Terápiákba járok, spiritualitással foglalkozom stb. Volt egy hosszú kapcsolatom nagyon mély és rendkívül sokat tanultam belőle de végül én bontottam fel nemrég. Így 53 évesen még mindíg vergődöm.
2
Farkas SzilviaEgy videós bejegyzés végén említette István ezt a csoportot. Nem is akartam végighallgatni igazából, mert pont olyanról szólt, ami nem éritett meg. Ez viszont felkeltette az érdeklődésemet. Tetszett, hogy valódi tapsztalások útján lehet megismerni a másikat és magamból is adhatom azt, amit már én is átéltem. Ezért vagyok itt. Megismerni, felismerni a másikat, a társamat. Haladni, fejlődni együtt, egymást segítve az önismeret útján.
2- Farkas Szilvia
Akkor kezdtem magamat igazán értékelni és elismerni, megismerni, amikor kiléptem a párkapcsolataimból. Igen, így többes számban. Nem azért, mert egyszerre több volt, hanem mert egyik után jött a másik. Szünet nélkül. Aztán vágytam a szünetre. A magányra. Az egyedüllétre. Nagyon jót tett! Sikerült meghallani magamat és sikerült jóban lenni magammal. Nagyon büszke vagyok a döntéseimre és arra, hogy bátor vagyok a szívem szerint választani.
2 
István ViroveczA sporttal kapcsolatban számomra az eszköz volt, hogy a mélyszegénységből a szülőfalumból kiszabadulhassak. Utólag visszagondolva én is sokáig a tudatalattimban pajzsként formáltam meg a testem, de itt is egy belső hang már egészen Gyermekkoromban azt súgta hogy ez az én identitásom, ez az a külső, aki vagyok, amivé lennem kell. A napi rutin ad egy fajta biztonság érzetet, ami kiszámíthatóvá és érzékelhetővé teszi a haladásom. Kis léptékben, de haladok az utamon. Egy biztos pont, ami stabilizálja az önnön valómat is. Mindamellett precíz és következetes férfinak tartom magam. Mindig rend és tisztaság vesz körül. Másfelől kötelesség, ami abban is kimerül, hogy nem omolhatok össze bármi is történik. Legfőképpen a fiaim miatt. Mindenre van megoldás és mindig van kiút. Mindig is szerettem volna saját családot és az első pillanattól fogva a megélésem az, hogy felelősségem, hogy az életre felkészítsem őket és a legjobb tudásom szerint tegyem ezt és a legtöbb szeretetem nekik adhassam. Van egy erős családcentrikus énem, amit nagyon szeretek magamban és hajlamos vagyok “apáskodni”. Persze átestem én is a kezdeti féltékenységen, amikor az első szülött fiam megérkezett, de gyorsan túllendültem rajta köszönhetően a tudatos munkának, amit magamba fektetek. Az összeomlás alatt a teljes összeomlást értem. Ahol addiktív dolgok irányába mozdulnék el és egy végtelen spirálba és az önpusztítás zuhatagába esnék. A válságaimban többször éreztem azt, hogy készen állok a halálra. Volt olyan mikor egy hosszabb síró görcs után kifeküdtem a földre és azt mondtam: “Istenem, készen állok! Vegyél magadhoz!” Az én megélésem az, hogy ez rendben van. Bele kellett halnom, hogy új perspektívák nyíljanak és fejlődjek. Viszont férfiként ha most már “helyzet” van, vagy válság, azonnal a megoldásra vagyok képes koncentrálni pánik és szorongás nélkül. Régen jellemző volt rám a pánikszerű reakció azokra a helyzetekre, amik kibillentettek az egyensúlyomból és nem voltam képes tisztán látni. Felelős édesapaként és férfiként ez ma már nem lehetséges. A fiaimnak én vagyok a biztos pont. Eleinte különböző technikákat alkalmaztam, amik segítettek elvinni a fókuszt és megnyugodni. Ellenben hasonlót tapasztaltam magam is, mikor az adott élethelyzet újra és újra lejátszódott a fejemben és elkezdtek ugyanazok az érzések előjönni a történtek után. Ilyenkor újra a technikákat vettem elő. Időbe telt míg megtanultam és átalakítottam a válasz mechanizmusaimat. Utólag tekintve azért rakott az élet állandóan hasonló, szinte ugyanolyan helyzetekbe, hogy végre megtanuljam helyesen kezelni és reagálni. Mára már nem billentenek ki. Legtöbbet a Mindfulness technikák segítettek és a kognitív terápia úgynevezett “megfordítom a gondolatomat” technika. Így a legtöbb történést el tudom különíteni magamtól és tudom, hogy nem ellenem szól, nem rólam szól. Ha kapok direktben egy minősítést, tudom, hogy a legtöbb esetben a frusztráció és félelem szól a másikból és nagyon sok esetben saját magáról szól, nem pedig rólam. Ahogy azt is, hogy ezek a félelmek és frusztrációk nem az enyémek. Nem az én felelősségem kezelni. Tudom meddig tartok én. Hol vannak a határaim. A sok veszteség megtanított hatékonyan kezelni a különböző helyzeteket. Mindamellett most már látom a másikat és tudom miben van, amiért együttérzéssel is tudok rá tekinteni, így végképpen nem hat meg, ha egy célzott támadást vagy elutasítást kapok. Hiszen mi lehet a legrosszabb? Elutasítanak? És akkor mi van? Szeretem magam és nem akarok már megfelelni senkinek. Ha elutasít, semmi baj. Megköszönöm az őszinteséget és a legfőbb jót kívánom és megyek tovább az utamon. Majd érkezik az, aki képes hozzám kapcsolódni. Hiszek a társ teremtő energiában. Az érzelmi kilengések maradnak is, csak az ívük lesz egyre kisebb és egyre gyorsabban tudunk majd visszatalálni az egyensúlyba. Rendben lesz minden. Türelem.
Ma GaA 2000-es évek közepén kerültem kapcsolatba az ökofalvakkal, öko-közösségekkel. Megismerkedtem az akkori magyarországi ökofalu kezdeményezésekkel, többjükben hosszabb rövidebb ideig önkénteskedtem, barátokat is szereztem. Ennek folyamányában bekerültem az európai ökofalu hálózatba is. Számos ökofalut, öko-közösséget látogattam meg és önkénteskedtem ott, Németországban, Olaszországban, Ausztráliában, Új-Zélandon. 11 éves tagságom egy kis külföldi meditációs közösségben szintén jelentős bár más jellegű közösség építési tapasztalat volt.
Mariann NagyMa rájöttem arra, hogy nagyobb kihívást jelent számomra a bizalom kérdésköre, mint gondoltam. Társaságban a férfi-női viszonyulások nehéz érzéseket keltenek bennem. Sokáig körülöttem ezt féltékenységnek bélyegezték, de én tudtam, hogy nem az. A mostani eset ezt megerősítette bennem. Nem érzek ilyenkor féltékenységet. Árulást, veszélyt, bizonytalanságot, elhagyatottságot viszont igen. És bezárkózok, falakat emelek, nem engedek közel...bekapcsol egy önvédelmi mechanizmus. Kezdetben nem voltak ilyen érzéseim, bíztam. Àm az első megtapasztalásom a gyerekkori sérülések után az árulás, kihasználás volt. Bizalmatlan lettem. Mindenkivel. Pillanatnyilag nem tudom pontosan a kiutat, de azt hiszem, tudom merre keressem. Dolgozom azon, hogy elfogadjam, ez is én vagyok. Az árnyoldalammal is szembe nézek. Úgy érzem, kudarcot vallottam saját magammal szemben, most sem sikerült felülkerekedni. Viszont sikerült jobban kezelni, kimondani nyugodtan, nem mást hibáztatva. Ez is siker, amit észre tudok venni, tehát még egy siker. És mint tudjuk, sok kicsi siker sokra megy. Addig gyakorlom, próbálom, míg egyszer a többi is sikerül...
NewLife🙂Számomra is elerkezett az idő 4éve ,hogy feltegyem a kérdést magamnak miért is tudtam kapcsolódni egy érzelmileg,lelkileg bantalmazó emberhez, miért akartam folyamat q szeretettemmel megmenteni ,és folyamat felmenteni a tettei alól, átlátva és megértve az ő sebeit, sérüléseit.Rá kellett döbbentem magamat,hogy nem a másikkal kell foglalkozni,hanem magunkkal. Millió önismereti ,pszichológiai könyv ,videoanyag után megertettem a saját műkődésem ,igen voltak iszonyat mélypontjaim ugyanakkor egyfajta könnyedség. De ennyi idő távlatából arra jöttem rá,ezeket a gyerekkorban keletkezett sebeket nem lehet eltűntetni,egy fajta hegként léteznek tovább a mélyben. Valahogy az élet is levizsgaztatott újra ebből.Azt éreztem, rendeznek, egész, teljes ,felszabadult boldog vagyok egyedül is.Es jött 1 férfi az életembe, hihetetlen barátság alakult ,figyelmes ,törődő volt ,válni akart ,egyedül volt az egészben.Ami utólag azért kiderült kamu volt.🫣 És én iszonyat meg akartam menteni ,napi 5órákat beszéltünk telefonon,nagyon mély őszinte kapcsolatnak éltem meg.Aztan 3 hónap után minden megváltozott, eltavolodott,csenddel vert, minden egyes őszinte szembesitesem után a tetteivel.És ezt húztam 1,5 évig. Húzd meg ereszd meg dinamika.Kezdtem tönkretenni,lefogyni,depis lenni srb. A lényeg hogy most már tudom ,a minta ott van,csak tudatosabban kell kezelni,az első ghosting után ,nem szabad bennemaradni,erős jel ,hogy az ember érzelmi manipulátor, játszmák lesznek . És igen ugyanez a dinamika volt jelen gyermekkoromban,érzelmileg elérhetetlen apa ,és áldozat megmentő anyai minta ,némi narcisztikus színezettel. És ehhez tudok automatikusan kapcsolódni a sebeimből,a bántalamazashoz. 4hete írtam meg neki -mivel telefont nem volt hajlandó felvenni-hogy köszönöm de a bennem élő gyermek felnőtt és én nem tudok tovább hozzá kapcsolódni. És rohadtul nehéz,mert vártam a hivasat ,hogy ezáltal azt érezzem szerethető vagyok ,és értékes. De itt nem az a lényeg, hogy az Ő bármilyen reakciója, tettei alapján mérjem magam értékét. Tudom ,hogy nehéz volt felismernem a rejtett narisztikus dinamikát, mert nagyon árnyalt, kifinomult eszkoztárral rendelkeznek ,nincs nyílt konfliktus,soha egy bántó szó,becsméreles ,leértékeles nem volt,csak a hirtelen jéghideg eltűnés ,csend.Tudom miért lett ilyen,tudom a gyerkkorát,az egész pszichológiai hátterét tudom,de nem szabad Akarni senkit se megmenteni . Ez az én fő mintám.Es valójában nagyon sok barati kapcsolatban is észrevettem ezt a műkődésem. Azt a döntést hoztam,hogy minden ilyen jellegű kapcsolatot lezártam,nem haraggal ,hanem felismeréssel,hogy ezek elszivnak engem az élettől. És most a magány, a mintáim próbálnak visszahúzni ,de nem hagyom,nem küzdök ellenük ,inkább elfogadásban vagyok, tanulom a határhúzást,a kiállást önmagamért,figyelek az első jelekre már,mert az mindig van,lehet egy elejtett szó,egy reakció, bármi. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a belső hangot ,az érzékelést, mert a másik energiája sosem hazudik. És így utólag ez a legmegdöbbentőbb hogy teljesen tudatában voltam milyen hintalóvon ülök,el is mondtam mindig a másik félnek, amiért tiltás volt a jutalmam mindig. Egyetlen mondat jött ki mindig a számon, amit mondogattam neki,ne akarj másnak látszani, mint aki valójában vagy,mert ott belül már érzékeltem, de a minta húz bele a hülyeségbe, a dinamikába,mert ebben nőttem fel ,és ezt ismerem.Szerintem maga a séma aktív marad ,a seb ottvan,csak azt kell megtanulni,hogy iszonyat tudatosan elkapni mikor húzna be és újra mennénk bele a hülyeségbe.Es igen ,ilyenkor a mintához olyan dinamikáju férfi fog jönni,aki ellenállhatatlan,rosszfiús,izgalmas,kedves,mágnesként vonz .....de nálunk is a legelején már megtette azt velem ,hogy az én utcámba jött fodrászhoz, tőlem 1percre,és nem jött fel hozzám,amit utólag kidumalt ,hogy sietett,és én gyönyörűen felmentettem a tette alól.Es iszonyat szarul esett,és mégsem tudtam azt mondani, na akkor viszlát, mert számomra ez nem elfogadható hozzállas már a kapcsolat elején ....redflag volt ,nem kicsi . De a leckét úgy gondolom addig ismételjük míg nem tanuljuk meg . Nem könnyű út,de sikerülhet, kellő hittel,elszántsaggal ,önertértékelessel, önbecsüléssel.Önmagunk meghaladásával ,de ehhez előbb le kell merülnünk a saját poklunkba ,ahol egyedül vagyunk ,mert a válaszok a megoldások, felismerések a csendben jönnek. És az ilyen típusú embereknek ,a legnagyobb válasz és reakció a csend ,mert abban erő van. Felesleges nekik arról beszélni mit tettek vagy mit nem tették,ők pontosan tisztában vannak vele. Felesleges bizonygatni a saját értékeinket, a türelmünket, empatiankat ...ők ezzel is tisztában vannak, mert pont ezt keresik ,aki fel fogja áldozni magát, és kontrollalható. Szomorú látni ,hogy vannak akik 20-30 éve élnek ilyen helyzetben ,és úgy szét van forgatva a fejük, hogy nem is ismerik fel .Hála isten nekem 2x1 5 év volt, mindenkettobol viszonylag hamar határt húztam. Az érdekes az,hogy előtte sosem volt ilyen típusú kapcsolatom.
AnikóRómai katolikus vagyok, a nagymamám volt aki imádkozni tanított, akivel templomba jártam, amiért hálás vagyok neki, bár az ő hite inkább Istenfélő volt. Anyukám is jár templomba, már így idősebb korára, talán ő is félelemből. Gyermekkoromban és még fiatalkoromban is hittem, hogy az imadságom elérhozzá, de akkoriban nem tapasztaltam meg a válaszát, de megnyugvás volt hozzá szólni. Mikor nagymamámat eltemettük, és a spiritualitás sem adott teljes megnyugvást, kértem Istent, hogy valahogy mutassa meg magát, és bár minden idegszálammal figyeltem, nem éreztem őt. Jézushoz könnyebb szólnom. mikor kérem legyen velem, mikor úgy gondolom valamit nehéz megoldani, megtenni és mindig sikerül, jól alakul.Már nincsenek formális imáim , csak elmondom mik a félelmeim, hogy nem tudom a megoldást.Van , hogy megfeledkezem Jézusról, sőt egy egy jól hangzó teremtésről, manifesztációról szóló videó elviszi a gondolataimat, hogy majd én tudom hogy kellene, és tudom mi lenne jó. De nem, az én akaratom sosem hozta azt az érzést vagy csak rövid ideig ami valójában boldoggá tett volna.
- Anikó
A válasom és jelenlegi kapcsolatom között volt több rövidebb és egy tartósabb kapcsolatom. Ezeket úgy éltem meg, hogy mindig jobb jött. Ma már azt mondanám mindig az jött, akit érdemeltem.Nem tagadom, teljesen sosem voltam elégedett. Azt vettem észre, hogy egyre tisztábban tudok az utam során kommunikálni és ettől egyre békésebb, nyugodtabb kapcsolatok érkeztek. Vissza tekintve ezzel a tisztább ( van még azért mit fejlődni)kommunikációval, ha akkor is már rendelkezem, talan a volt házasságomnak is lehetett volna egy esélyt még adni, de minimum kevesebb bántást okoztunk volna egymásnak. Egyébként annak ellenére, hogy sok esetben a nők előrébb járnak, azt vettem észre, hogy a férfiak attól függetlenül, hogy melyik korszakukban vannak, sokkal jobban és őszintébben kommunikálnak. Azt tapasztaltam, hogy akikkel nekem dolgom volt, azok mindig igazat mondtak, az más dolog, hogy én mit értettem ki belőle, hogy miért csaptam be magamat.Valamint , hányszor nem azt mondtam ami valójában bennem zajlott.Ma már azt javasolnám másoknak, hogy fordítsanak arra figyelmet, hogy valójában azt mondják e amit valóban éreznek, és tudják e úgy mondani, hogy csak saját érzeseikről beszélnek egyes szám/ első személyben, nem bántva a másikat. De persze az úton a vágyak miatt is tovább kell menni, és másokat elhagyni, de lehetnek olyan esetek amikor egy tiszta kommunikációval a vágy ott is megélhető ahol vagyunk.