Hajni BartaneEgy 34 éves kapcsolatom tört szilánkokra, amik fájdalmasan szúrkáltak. Sikerült szembenézni a múlttal. Önismeret + az ex nárcizmusának felismerése nem volt könnyű. Örülök, hogy túl vagyok rajta.
1
RózsaPróbálok megbarátkozni vele, de... nagyon nehezen megy! Sokszor nem tudom hová tenni magamat, mert belülről még középkorúnak sem érzem magam, s külsőleg is fiatalabbnak látszom a koromnál (68 éves vagyok). Igyekszem lépést tartani a világgal, folyamatosan képzem magam a szakmámban, figyelek az egészséges táplálkozásra, testmozgásra, de elkeseredek, amikor látom a kidagadó kék ereket a kézfejemen, az elvékonyodó, pergamenesre változó bőrt a karomon - hát takargatom. S fáj, amikor úgy érzem, hogy átnéznek rajtam, mintha láthatatlan lennék, mert a mosolyom, a kedves és barátságos természetem már nem pótolja az elmúlt fiatalságom.
Rita ParcsamiSokat tudnék adni és segíteni a nőiesség és önelfogadás akár jelentős túlsúllyal témakörben. Ezt azt hiszem kimaxoltam már már azt éreztem teszteltem magam mekkora súllyal tudok még nő maradni. 185 kg volt a csúcs. És sejtem hogy ez másoknak hihetetlen de még ezzel a súllyal is volt önbizalmam., tudtam csábítani és maximálisan ki és megélni a nőiességem. Egészségügyi okból sokat fogytam de mivel imádok telt lenni a mostani számomra optimális súlyom is erősen a molett kategória :) Nagyon sok önbizalomhiànyos nőnek tudtam már segíteni megtalàlni magában a nőt.
- FEForrás Erika
Vannak hármas kapcsolódások van volt a miénk. Egy nehézkes kapcsolat miatt elküldtem a férjem abban a hiszemben hogy ha külön leszünk egy tanuljuk egymást becsülni és talán lesz vissza út. De egy harmadik fél lépett közénk aki azt gondolta vele van elköteleződve, együtt is laktak. De egy közös gyermek miatt a mi kapcsolatunk sem záródott le, mert egymás terében újra egymásba gabajodtunk. Egyszerűen meg történt. Így feleség létemre én lettem a titkos harmadik, de csak plátói értelemben. Próbáltam rá vezetni döntsön kit szeretne. Nehéz hetek jöttek egész karácsonyig de akkor haza tért. Sajnos ez a csoda sem tartott sokáig, mert a lánnyal aki 20 éves és nem csak fiatal de rajongást mutat felé nem zárta le a kommunikációt bár ezt mutatta. Így titokban beszéltek és egy kisebb vita után újra lelépett. Nem hittem el hogy lehettem ennyire hülye, 47 éves vagyok felnőtt nő felelőségteljes ember Édesanya, és a gyermekem Apja csapott be, tett engem szeretővé, majd elhagyott feleséggé. Sosem éreztem magam még ennyire megalázva, és elárulva. A szerelem és a szeretet olykor kevés ha az ember nem tud dönteni, melyik lovat is akarja, mert mindkét lóban van valami jó és miközben egyiket se akarom bántani négy ember életet sodram partra A férjem vissza ment a barátnőhöz aki annak ellenére vissza várta hogy becsapta őt is és én kitálaltam, hogy ne tudatlanul döntsön hiszen karácsonykor szó nélkül hagyta el. A másik érdekesség hogy távozni Valentin nap előtt két nappal távozott. Ha nem lenne megalázó meg nevetnék is. Lényeg hogy elengedtem mert én nem leszek szeretője a saját férjemnek. Azóta tartjuk a távolságot, amit persze a közös lányunk is nehezen visel. Sokszor kéri jöjjön haza pl a napokban is. De elutasítast kapott, mert nem tud mit kezdeni az érzéseivel, és a barátnőt nem hagyja cserben. Hát ez a mi kis sztorink.
Ilona KovácsBusiness és team coach végzettséggel, karriercoach specializációval szakterületem a küldetésfeltárás és támogatás. Ha úgy érzed, hogy nem vagy a helyeden, nem szereted már, vagy nem minden részét szereted a munkádnak, esetleg azt érzed, hogy nem ismerik el a munkádat, stresszes vagy és folyamatosan kimerült, akkor érdemes ránézni a hogyan továbbra. Ebben tudlak támogatni, ha hozzám fordulsz. Itt is megtalálsz: www.lnkcoaching.com www.karriertudatossag.hu
1
Noémi TelekMert amikor megmutatja magát a ‘Nagyobb’, akkor bele kell állni… Hiszem, hogy minden okkal történik… Hányszor lepődtél már meg, és ért váratlanul valami, ami gyökeresen felborította az életed? Amikor valamit vagy valakit odatettek… oda, eléd. Na… ilyenkor tilos kételkedni és megállni. Ezt örökre megtanultam. Csak hagyd. Hagyd magad.
1
Györgyi HegedüsNe akarj erős nő lenni, ne akarj mindent megoldani, ne akarj folyton jó lenni, úgy, hogy mások bánatát is a válladra veszed. Ne akard visszatartani a sírást, a haragot, a frusztrációt, mert olykor piszok nehéz is az a minden, amit mégoldottál, és ezért ugye büszke vagy magadra, de legbelül érzed, hogy ezt rajtad kívül senki nem látja, senki nem értékeli. Persze, nyilván önzetlenül adsz, de ha nincs aki ezt jó szívvel fogadja, akkor az belül nagyon fáj. Ha nem engeded ki önként ezt a csalódott, keserű érzést, ha mindig visszafolytod, a bánatod, ezzel kárt okozol magadban,mert a lelkedet nyomasztó gondolatok nem maradnak odabent, szép lassan utat találnak kifelé, hatalmas pusztítást végezve a testeden. A gondolat láthatatlansága, dimenziót vált a fájdalmas fizikai létbe. Az erős nő legbelül ezt is tudja, de kitart, mert ez élteti, hogy Ő bizony mindent is kézben tart. Vajon meddig, bírja, meddig hajlandó boldogság nélkül élni?
- MRMónika Rapits
Királynő korszakomban vagyok, ami nagyon tetszik még. Tetszik az erőm és tetszik ennek a hatalma. De ugyanakkor, ahogyan István is mondja, a nő ebben a korszakban magányos. Én is, és a magány lassan jobban zavar, mint a sikerek amiket elérek, és persze a siker hozza magával a nehézségeket és esetleg egyéb negatív dolgokat. Érző nőként jó lenne, érzelmileg megpihenni, de nem tudom hogyan fogjak hozzá és ne tudom valóban erre vágyom-e.
1 
Fanni NémethA legértékesebb lecke számomra, ami az anyaság megélése által tisztult le, hogy mennyire rabjai vagyunk különböző elvárásoknak. Olyan tisztán látjuk őket… Máskor is, de a szülővé válás még nagyobb nyomást helyez ránk. Jól akarjuk csinálni, hiszen felelősek vagyunk az életért, akit a világra hoztunk. És ekkor hatványozottan érezzük ezt a nyomást. Mindenki, mindenhonnan irányt mutat, hogyan kell(ene) ezt jól csinálni: social media, nevelési irányzatok, felmenőink, a hatalmas információáradat, saját elvárásaink magunk felé, és nem utolsósorban mások felé is -gyermekünk, párunk, szüleink, stb. felé-, a párunk, és úgy összességében, a társadalom elvárásai. Vért izzadtam, mire elérkeztem a helyes kérdésekhez: - Vajon kaphatnék ebben még segítséget? Egyáltalán elegendő, és minőségében is elfogadható segítséget tudok igénybe venni? - Mennyi az annyi, ami Nekem még belefér? - Elégedett tudok lenni azzal, amim most van? (legyen az akár mozgás, étkezés, lelki táplálék „fogyasztása”, kikapcsolódás) - Tényleg én szeretném az adott dolgot, vagy csak valamilyen elvárásnak akarok megfelelni? Sorolhatnám még a kérdéseket, de talán ebből is látszik a lényeg. A külső elvárások lassan eltakarták azt, aki én vagyok. Elveszett valahol a vért izzadás közben. Pedig gyermekeinket a saját lényünkkel tápláljuk. Vajon tényleg az a görcs akarok lenni, aki megfelel az elvárásoknak, vagy megengedem, hogy lássák és érezzék ők is, hogy annyi vagyok, amennyi? És ekkor a helyére kattantak a dolgok. Már nem akartam mindenfelé megfelelni, és el tudtam fogadni azt is, hogy hibázok. És bizony a hibáimnak is helye van a saját, és a gyermekeim életében is. Persze nem könnyű letenni a régi beidegződéseket, és hazudnék, ha azt mondanám, mindent másképpen teszek a felismerés óta. Nem így van, és rengeteget kell még tanulnom...
