Dóka ViktorA múlt feldolgozására nekem az alábbi módszerem az egyik. Az a tapasztalatom, hogy a megosztás nagyon működik. Amikor én magamnak kimondom, leírom a saját szavaimat, akkor máris lehetőséget adok magamnak arra, hogy más nézőpontból tekintsek rájuk. Ezáltal a gondolataimra és érzéseimre, amennyiben ezeket kiteszem. Ahogyan kiteszem magamból, ezzel egyúttal teret is engedek magamban az újnak. Mindezzel már formálom a saját önképemet. A közösségi erő, mások figyelme hatványozottan segít a nézőpont váltásban. Minél több figyelmet kap a mondandóm, annál szélesebb nézőpontot alakíthatok ki. Mások tapasztalata még tovább fokozza ezt a jelenséget.
5
Krisztina dr. Teubel13 éve lettem először édesanya, majd utána még kétszer adatott meg ugyanez a élmény. Sokat jelentett számomra, hogy a szerelemem, az akkori férjem a gyermekeim édesapja. Sosem gondoltam volna, hogy valaha elvált szülőként kell majd helyt állnom. Nehezem emésztem meg ezt a helyzetet, mert nehézkes köztünk a kommunikáció és az együttműködés, és ez megsínyli a gyerekeket is és engem is. Azonban a gyermekeimmel a kapcsolatom megerősödött, ami erőt ad a folytatáshoz. Megerősödött a nőiségem ezen a téren, nyugodtabb, figyelmesebb anya lettem, amiből sokat tudok töltekezni. Ezen kérdésekben szívesen támasztalak. De, megoldatlan számomra a szülőtársi működés, ennek a mikéntjét nehezen találom. Etéren pedig szívesen támaszkodnék. Szeretettel várom a megkeresésed, akár támaszkodnál a tapasztalataimra, akár támasztanál engem a hiányomban.
Katalin SkultėtyAz elmúlt 1,5 évben "mindenemet"=(ami nekem a mindent jelentette) elveszítettem. Álltam már fel padlóról korábban, na de így, hogy az asztal összes lába kidőlt, itt még nem jártam... Egy láb, egy életterület sem volt, amibe kapaszkodni tudtam volna... Annyira lesújtottak a másfél év történései, hogy volt, mikor csak itthon pihegtem egyedül, arra koncentrálva, hogy tudjak lélegezni. Az élet rákényszerített, hogy ne meneküljek tovább. Rákényszerített, hogy magammal legyek és megszüljem magam. Szakítás; gyerekek leválása; vállalkozói lét befejezése közel 10 év után, közösség, ügyfelek elveszítése; volt férj nem tud a megállapodásunk szerint fizetni, mindeközben a munkahelyemet is elveszítettem váratlanul, 1 óra leforgása alatt; anyagilag közel a nullára kerültem; legjobb barátnőm meghalt motorbalesetben, akinél dolgoztam és vele terveztem a további munkát; barátokról pattantam le, fordultak el és veszítettem négy, számomra fontos baráti kapcsolatot. A családomban én léptem hátra. Eljött az idő, hogy vállaljam, inkább vagyok magammal, mint olyan kapcsolatokban ahol teljesen egyedül, meg nem értve érzem magam. Bár fájdalmas és kínkeserves ezen végigmenni de volt egy pont, ahol nem tudtam tovább küzdeni. Megadtam magam. Feladtam magam. Hagytam, hogy összedőljön az illúzióváram, minden, amit magamról és másokról gondoltam. Nem volt más választásom, meg kellett engednem, hogy szembenézzek a valósággal. Mostanra tapasztalom és élem, hogy a folyamatos sokkok, veszteségek, csapások hozzásegítenek ahhoz, hogy újjászülethessek. Ezért vagyok itt is.
Kinga MátéOnline ismerkedés világában 5+ viszonylag intenzív évet töltöttem különböző platformokon. Sok mindenre megtanított. Korábban minden erőmmel szerettem volna elkerülni ezt a korszakot, de azt tapasztaltam végül, hogy egyrészt a mai világ velejárója és tulajdonképpen kár kihagyni ezt a lehetőséget, másrészt számtalan olyan találkozásom, ismerkedésem volt, melyek által sokat kaptam és tanultam magamról és meggyőződésem, hogy a való világban ezek a találkozások nem jöttek volna létre. Az online társkeresésnek köszönhetem, hogy sokkal nyitottabb lettem, elfogadóbb, ugyanakkor sokkal tisztábban érzékeltem, hogy mire vágyom igazán. Bizony nem elhanyagolható az a mennyiségű "gyakorlás" a férfiakkal való kommunikációban, amit a valós életben nem tudtam volna megtenni, de az online térben igen. Sokféle stratégiával igyekeztem szűrni az algoritmikus megközelítéstől kezdve az intuitív-ig, hogy a számomra legmegfelelőbb jelölteket a lehető leggyorsabban megtaláljam, illetve gyakoroltam a saját profilom kialakítása által, hogy mit üzen egy kép vagy szó. Átmentem különböző korszakokon az évek alatt és arra jutottam, hogy igazuk volt azoknak, akik azt mondták nekem anno, hogy olyan férfi jön, ahol épp tartok az úton. Ezt megtapasztaltam sokszorosan! Hálás vagyok a "nincs egy normális férfi" korszakomért is így utólag, de főleg az igazi nagy találkozásokért, akikért mindig hálás leszek.
Tolner PéterAJÁNDÉKSZEMLÉLET Észrevettem, hogy a körülöttem lévő világ tele van ajándékokkal. Ezek többsége apró ajándék - öröm forrás, hálatéma. És persze vannak nagy lehetőséget rejtő ajándékok, ilyenek a találkozások. Amióta erre rájöttem, nyitott szemmel élek, nehogy lemaradjak egyről is :), bár természetesen lehetetlen tudatosítani a körülöttem lévő ajándékbőség minden egyes elemét. Ajándék életszemléletem lényege, hogy először is igyekszem észrevenni azokat, amik nekem szólnak, épülhetek általuk, vagy lehetőséget hordoznak a számomra. Ha pedig észrevettem egy ajándékot, igyekszem élni vele. Nagy kár lenne nem élni az ajándékaimmal ...
Noémi Telek2020. A kilátástalanság éve…és zabolátlan istennőségem születése. Oh, csodás Tinder! Elveszettek játszótere! Kiábrándultak mentsvára! Összehordta a szemetet a szél, mi? Hát nézzük! Nagy bajunk nem lehet belőle, igaz? Mondjuk valljuk be, online?! Ne vicceljetek már velem. Tök gáz. De itt vagyok… óriási! Basszus… itt… jobbra húzni valakit… kemény lesz… senki sem fog meg. Rettentő. Na, de jó. Legyen. Huzigálok, huzigálok, abból mindig jó szokott kisülni 😁. Szupi! Nagy nehezen összehozok néhány jobbrát. Inkább külföldieket. Bamm! És itt is van! Egy francia krémes, puha croissant, sikkes start-upper. Izgi!!! Rávesz, hogy vasárnap este spontán menjek a Gozsduba koktélozni. Hezitalok… de eszembe jut drága jó édesanyám aznapi szösszenete: ‘Csak azt szeretném, hogy boldog legyél! Ha nem akarsz komoly kapcsolatot, mondd meg, én megértem, nem erőltetünk apáddal semmit!’ Durr. Az ítélet: nem felelsz meg. Büntetés: mintatörés. Hogy én mit nem akarok?! És Te mit szólsz bele?! Ácsi. Na, jó. Francia-küldetés: GO! Izgalmas, újszerű, lázadó. Este 9-re érek a Gozsduba. Ő kikéri a legdurvább koktélt… Ebből még jó néhányat. Iszonyat jót beszélgetünk, tetszik. Intelligens, értelmes, vicces. Annyira jól érzem magam, hogy el sem hiszem, hogy éjfél van és zár a hely. Mégiscsak jó ez még, folytatnunk kell. Felmegyünk hozzá az airbnb-be. Ő csillogó szemmel, teljes harci keszültségben, én abszolút flowban. Beálltunk. Pár téma és pillanatok alatt lekerülnek a ruháink. Annyira szabad vagyok. Teljesen meztelen. Testileg, lelkileg, szellemileg. Azt csinálok, amit akarok és azzal, akivel akarok. Orbitális élmény, totális összhang. Később beszélgetünk mély dolgokról. Az ő start-up küzdelméről és a hatalmas vásárlási árajánlatról. De bennem feltartóztathatatlan a szenvedély. Kezembe veszem az irányítást. Végleg elengedem magam, felfedem ki vagyok. Olyat is engedek, amit eddig nem. Minden ösztönös és 100%-ig én. Nincs takargatni valóm. Esküszöm beleszerettem. Arra a pillanatra. Aztán kimegyünk. Az Instant, romkocsma, iszogatunk, dumálgatunk. Lassan 4 óra. De még újra nála. Újra én. Eszement születés. 5-kor az ajtóban búcsú, taxi. Feltöltődtem. Megszülettem. Később otthonról, kicsit még kábultan, melóba megyek. Itt a NY-i főnököm 2 hétre. Vissza a szürke hétköznapokba. De mégsem. Mert ez volt Tinderezésem első találkozása, ami után megszámlálhatatlan szexuális élmény, sexting, nudes, dick pics, vagy észveszejtő beszélgetések, viták, kávék, séták, mások elutasítása, veszélyes találkák, egy-két csalódás következtek. Elszadadultam. Hetente többen. Függőség. Használtam őket. Mindenre. De nyitottam. Pár hónap és jött is a végzetem. Nem szamítottam rá. Nem akartam kapcsolatot. Szexuális viszony volt. Majd kötődés, ragaszkodás és hatalmas egotörés, óriási pofon, méltatlan, de kijózanító mélyzuhanás. 2 év huza-vona, hazugságok. De megérte. Minden perce engem emelt a Tinderes istennő korszakomnak. Viszont beteltem. Zárdába vonultam. Az is 2 év. 2 év… miközben a vágy újra éledt és apácaságomban is ott volt egy újabb imádó szemében. Csak elfojtottam, mert féltem a zabolátlan nőtől bennem. Pedig milyen butaság volt. 2 év után megengedtem, hogy megéljem és 7 hónap FWB után gyógyultan, erősen, stabilan, visszaállt az életembe most, 2025-re a Rend. Megnyugodtam, békében vagyok.
Toók EszterMár gyerekkoromban furcsa kapcsolatom volt a "más világgal". Mindig mélyen érintett, ha a lélekkel történt valami. Akkor azt mondták, hogy ez Isten. Elkezdtem hittan órákra járni, imádtam őket. Végre egy hely volt számomra, ahol izgalmas témák voltak érintve és válaszokat is kaptam. Aztán úgy volt, hogy meg is leszek keresztelve, de sosem jött össze a gyakorlatban, mindig volt valami. (Pedig még rokonok is vannak a családban, akik lelkészek. :) ) Mára már tudom, hogy ez azért történt így, mert akkor egy egyházhoz kellett volna tartozzak. Bezárult volna a szabad választás. Isten számomra nem az egyházban van, hanem bennünk lakik és mindenhol ott van. És Isten számomra egyenlő egy nagyobb hatalommal, amit jobban szeretek Sorsnak vagy Univerzumnak hívni.
Kata S.Van tapasztalat ilyen is, olyan is. Múlt, gyerek, karrier és férfiak - mind. De az aktuális érdekel a legjobban mind oda, mind vissza. Az Isten-kapcsolódás. Egy zsidó-református, inaktív szülői hozománnyal elindulva erre, haladva arra és aztán megint erre. Az biztos, hogy sokat lehet ebben mélyülni egyénileg, de véges mégis. Ez is tapasztalat. Muszáj a közeg, de még nincs meg igazán. Nem azt gondolom, hogy itt a grál, de talán egy-egy néhány.
5
Györkei MátéGYENGE TEST, ÖNBIZALOMHIÁNY FÉRFIKÉNT: Egész gyermekkoromban mindig én álltam a tornasor végén. Mindig én voltam a legalacsonyabb az iskolában, a fiúk közül pedig mindig én voltam a leggyengébb. Különösebben ügyes sem voltam, így egyik sportban sem tudtam önbizalmat szerezni. Ezt untam meg kb. 18 évesen. Elkezdtem tornázni, edzeni. 20 évesen elkezdtem harcművészeteket tanulni, zéró tapasztalattal. 22 évesen elkezdtem lovagolni tanulni. Szépen lassan megerősödtem, és egyre ügyesebbnek is éreztem magam a különféle sportok, mozgásformák terén. Most itt állok 42 évesen. Nem vagyok tökéletesen egészséges, nem vagyok kigyúrva, és nem tudok helyből hátra-szaltózni. De van egy normál férfi fizikumom, képes vagyok megőrizni az egészségemet, van lehetőségem tenni önmagamért az edzéseket keresztül. És ezzel tudok önbizalmat nyerni. Amikor rosszkedvű vagyok, amikor érzelmileg kibillentem, amikor gyengének és tehetetlennek érzem magam, akkor segít a mozgás, ezt milliószor átéltem, megtapasztaltam. Mert harmonizál, megértést ad, visszahozza az erőmet, és stabilizál engem. Tudok segíteni, ha úgy érzed, megszólítottalak ezzel.