Sándor AttilaMegannyi próbálkozás után, 2023 novemberben úgy döntöttem, hogy alkoholista leszek. Sok apró és sok nagy tüske szúrta ekkorra már a szívecskémet. Hogy rettenet messzire menjek vissza, 2013-ban becsődölt az anyacég és ez rántotta magával a nagyon jól prosperáló ungarisztáni irodát is. Egyetlen alkalmazottként, elsőpört a változás. Sok időm lett és a nagy szabadságban meglepődtem, hogy én nem is abban a családban élek, mint ami a buksimban létezett. Nosza, igyekeztem a képemre formálni a környezetet. Volt rá időm és kitartó vagyok. 5-6 év alatt sikerült elérnem, hogy pár alapvető élelmiszerből már csak a minőség került az asztalra. pl. tartósítószer nélküli sonkák, kovászosnak hitt "kovászos" kenyér stb... Észrevettem, hogy a fiúk csak “picit”játszanak a telefonon és csak “keveset” játszanak a laptopon stb... Azért írtam ezeket le - bővebben, most nem színezve-, mert ezek és egyebek is, csodaszép és stabil fundamentumai lettek az állandó feszültségnek. Még ma sem értünk egyet a feleségemmel a gyermeknevelés azon részével, hogy mennyi időt szabad eltölteni a gyereknek a kijelző előtt. A tartalomig pedig még el sem jutottunk. Az átlagcsaládban, az átlaggyermekek az átlagosnál is többet játszanak. Miért rekesztenénk ki a gyermeket, a végre egymásra találó közösségből? Neveltem volna a fiúkat, többször meg is állapodtunk az alapokban az asszonnyal, de valahogy mindig az lett a vége, hogy állandó vita alakult ki gyerekek és közöttem, valamint a feleségem és közöttem. Ezen viták mellett, szerencsére maradt minden a régiben... A harc alatt voltam kedves és megengedő, de goromba és despota is. Sokféle szerepet kipróbáltam, de egyik sem működött. Ekkor döntöttem úgy, hogy az annyit emlegetett "átlag család" ütőkártyához nyúlok. Alkoholista leszek! - jött a nagy gondolat. Napi két üveg bor, pici pálinkával, néha sörikével elkísérve. Telt az idő. Tudomásul vették, hogy nem veszek részt a család életében, ha van csöpp időm, akkor egyedül, vagy cimborákkal, de iszom. Napi két, mindegymilyen filmet is megnéztem. De, csak egy dolog változott. A súlyom. 107kg lettem. Egy meseszép márciusi napon, 2024-ben, úgy döntöttem, hogy elviszem a kutyát sétálni ez erdőbe. Kell néha egy kis friss levegő. Már ballagok vagy 350m-t megtéve, amikor érzem, hogy a dombon csak lihegve tudok felkapaszkodni. Ejszen, régebben ezen futva zúgtam fel. A kb. 2 km-es sétám alatt megértettem, hogy én az ivással a lassú, de biztos öngyilkosság felé vettem az utamat. Belém hasított, hogy DEMINEKIS? Ettől kezdve, minden nap vittem a kutyát sétálni. Amennyit bírtam, belefutottam, akár 50-60 méterek is mentek!!! Áprilisban plátói szerelembe keveredtem egy kolléginával, ami tovább motivált a megkezdett úton. Májusra már ledobtam 15 kg-ot, és nyárra egy régen nem látott, 87,2kg-ig vittem le a súlyomat. Ekkor már stabilan heti 3-4 alkalommal lefutottam az 5-6 km-t. Teszteltem magam, vajon bírom-e a 8km-es köröket? Az is ment. Időközben, a csüngőhasú, alkoholista disznóból egy fittipaldi jóképű 50+-os lettem. Nyáron berántottam az úszást is. Középiskolás koromban minden nap a strandon lógtam és rengeteget úsztam, csak úgy a magam megnyugtatására. Azonnal 2km-es távval kezdtem, majd emeltem 3km-re... Ez is a férfivé válás útja. Idén, februárban kezdtem újra a futást. Február 10 és május 10 között, a rögzített futások és úszások összege 201,7km volt. A reménytelen szerelem és sportolási hajlam megmaradt. A gyerekek annyit játszanak, amennyit akarnak. Annak érdekében, hogy az asztalra a lehető legtöbbször, csak minőségi ételek kerüljenek igyekszem résen lenni és ha valami elfogy, akkor én (is) elmegyek bevásárolni. Mivel itthonról dolgozom 2013 óta, így sportot űzök abból, hogy ha kisüt a nap, akkor kimosok, kiteregetek, ha kell, akkor főzök, vasalok, takarítok. Ez is az eltöketlenedés útja?
6
Poczik HajnalkaAhhoz, hogy erős igent tudjak mondani először erős nemet kellett megtanulnom mondani. Munkára, ügyre, emberi kapcsolatra. Az elköteleződésünk függ attól, milyen a kötődési mintánk. Az enyém szorongó-elkerülő volt. Ahhoz, hogy egy kapcsolati MI-LÉNY meg tudjon születni és ennek akarjak része lenni vállalnom kellett annak a kockázatát, hogy ez fájhat. És ha múlik, vátozik fáj is. Ha nincs kölcsönösség, nincs harmónia. Ha van jó érzés, van rossz érzés is. A fény és árnyék együtt van. Egyek. A január 16-án induló 8 alkalmas "MI - út a biztonságos kötődés felé" Integrál Szemléletű Zárt Önismereti Csoportomban ezt a témát járjuk körbe test és érzés fókuszú módszerekkel ( bodywork, fókuszolás orientált munka, pszichodráma. Várlak szeretettel, ha attól félsz, hogy sok vagy, vagy épp kevés. Ha azt érzed veszélyes a kapcsolódás vagy fullasztó. Elnyel, ha engeded, eltűnsz benne. Ha az együtt neked zuhanás kapaszkodók nélkül. Ha félsz nyitni a szíved. Ha rejtegeted magad. Az is lehet, hogy mindig vele lennél, szinte össze olvadva és az fáj amikor ő kilép. Ezen az e-mail címen tudsz jelentkezni: poczik.hajnalka@gmail.com
Pallér ZsuzsannaMivel többszörös újrakezdő vagyok, kidolgoztam egy rendszert, ahogyan rátekintek a jelen helyzetre és arra, hogy hová szeretnék eljutni. Ez két aspektusból is rámutat arra, mi az időszerű és mi a szükségszerű most. Mi az, amit el kell intézni, meg kell lépni, abba kell hagyni, át kell szervezni stb. Ez egy nagyon praktikus rendszer. Mindig jól jött egy külső szem ahhoz, hogy olyam összefüggésekre rálássak, ami miatt a kialakult helyzetbe kerültem. Kényelmetlenség, önmagam határainak átlépése nélkül még nem sikerült megújulni. De sosem kellett attól tartanom, hogy egyedül vagyok a nehézben. Minden alkalommal megtapasztaltam, hogy az életben Rend van: érkezett valaki (egy ember vagy egy belső vezető), aki lámpást tartott, inspirált és képes lettem arra, amire nem gondoltam, hogy képes vagyok. Ha beszélgetnél, keress bizalommal. Ha mélyebben foglalkoznál ide kapcsolódó témákkal, nézd meg a kihívásaimat!
Andrea CsiszérVannak akik plusszal, 0- val indulnak az életben én minuszal indultam 20-as éveimben a felelőséget kerülő szüleim útnak inditottak 36 millió adósággal az ő adóságukkal én csak aláíró voltam. Ezt 10 év depresszió pánikrohamok öngyilkosági kisérletek követték 6 év gyógyszerszedés és az orvosok leirtak.Nem volt kiút. 2 évente váltottam a kapcsolataimat. Senki nem volt jó. Senki mellett nem tudtam megmaradni. A sérült bizalom hatására a kötődés a legnehezebb feladat. Majd 2021- ben az utolsó kapcsolódásomat is hátra hagytam. Készpénzre családi házat vettem és kigyógyitottam magam az orvosok szerinti gyógyithatatlanból. Már másokon alkalmazom a tudásom. Es mindenki képes erre. A lehetetlen kihívások falak ledöntése már nem azt a célt szolgálja, hogy naggyá legyek már az vagyok. Valójában minden ki az! A cél az, hogy a nem lehet és a lehetetlent mint valóságot leromboljam abban aki hozzám fordul és építsem a hitet benne. Akarj egy Istenemberré válni, nem egoból szívből, mert mind azok vagyunk. Magadért másokért egy szebb világért!
Kinga Máté"Elég jó vagyok?" Zsigeri szintű belső motiváló és egyben önkínzó kérdésem volt ez nagyon sokáig, velem volt amióta csak emlékezni tudok és nem olyan rég tűnt el, alakult át. Leginkább azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó, elég ilyen, olyan, amolyan amiben épp jobb akartam lenni vagy amiben bizonytalan voltam, hogy mennyit érek, hogy egyáltalán érek-e valamit? Sok volt bennem a másoknak megfelelni akarás, a magamat másokhoz hasonlítgatás, a félelem attól, hogy felvállaljam azt, aki vagyok. Sokszor felmerült: egyáltalán ki is vagyok én? Nagyon hosszú volt az út innen a mai megéléseimig és úton vagyok továbbra is. Nem baj, ha előjönnek még néha hasonló kérdések, de nem gátol, nem állít meg, nem kell megalkudnom önmagammal. Sokkal tisztább a képem arról is, hogy ki vagyok én. Mi segített ebben a változásban? Hogyan találtam rá egyre inkább a saját hangomra, saját utamra? Lehetetlen lenne mindent felsorolni, de pár fontos elem, amiből valami összeállt és végül született az új énképem: - Őszinteség, őszinteség, őszinteség, leginkább saját magamhoz. Egyszerűnek tűnik, de nem az. Minél többet mondogattam másoknak és magamnak, hogy mennyire őszinte ember vagyok, annál inkább rájöttem, hogy ennek mennyi vetülete és buktatója van, mennyi önreflexió kell ahhoz, hogy egyre őszintébb lehessek. - Tükrök, vagyis olyan emberek, olyan kapcsolatok, kapcsolódások, melyekben megláthattam önmagam valamilyen megnyilvánulását, működését, sebeimet, hiányaimat, hibáimat és nem utolsó sorban erősségeimet. - Bátorság - belenézni a tükörbe és szembenézni önmagammal, újra és újra és újra. Leküzdeni a félelmeket, mindent és bármit, ami felbukkan. Tenni azt, ami vonz, hogy kiderüljön, elég jó vagyok-e és ki vagyok én? Ki vagyok én ma? Mert ma már más vagyok, mint aki tegnap voltam. Nyitottnak lenni saját magamra. Arra, aki vagyok és nem a képet lobogtatni, ami élt korábban bennem saját magamról, arról, aki szerettem volna lenni, mert elképzeltem egyszer régen, hogy ha az lennék, akkor lennék elég jó. Elég vagyok. Elég jó vagyok. Aki olvasott amerikai motivációs irodalmat valaha, biztosan sok hasonlót mantrázott. Nekem az sosem ment. Disszonancia volt bennem, nem éreztem igaznak, így mondogatni sem voltam képes. Mára viszont érzés szinten is megvan: igaz. Elég vagyok. Elég jó vagyok. Mi az elég, az elég jó? Valami olyan, amiben ott vagyok én, hibáimmal, erősségeimmel, az éveim számával, minden sikeremmel, kudarcommal, összes egyéb tulajdonságommal vagyok valamilyen. Ez pedig elég. Megállok-e vagy törekszem a fejlődésre? Határozottan hiszek abban, hogy semmi sem állandó. Vagy fejlődöm tovább és haladok tovább az úton vagy hanyatlani kezd, leépülni az az egyensúly, amit elértem. Én a fejlődés útját választom és ez belső vágyból, saját igényből és kíváncsiságból fakad. Egyre szabadabb és egyre inkább önmagam vagyok annak arányában, ahogy közeledik egymáshoz az, aki igazán vagyok, akinek gondolom magam és akinek mások látnak. Ebben fejlődöm.
Gyöngyvér dr. Tamás-KovácsNagyon gyakori megélésem, hogy az emberek kérdeznek. Mármint hogy élek, teszem a dolgom és megtisztelnek az élet nagy kérdéseivel, mert talán úgy látják, sok minden jól működik az életemben. Arra jöttem rá személyes élmények és csoportvezetés révén is, hogy a keresztény emberek túlnyomó többsége nem érti, mitől és hogyan tud jól működni az ember Istennel járása. Sokunk Istenképe is teljesen szürreális a minket ért traumák miatt. A napjaim nagy részében arról beszélek embereknek, honnan tudom, hogy Isten vezet, hogyan érdemes imádkozni, mi a titka egy előrefelé haladó keresztény életútnak és hasonlók. A legdöbbenetesebb az számomra, hogy mennyire nem vesszük komolyan a Biblia igazságait, és olyan alapvető törvényszerűségeket, amilyen a vetés és aratás, határok kijelölése és működtetése és hasonlók.
Morgós BenceENM, Poliamoria, Kapcsolati Anarchia → Szerteágazó élményeim és tanulmányaim vannak a Monogám és az Etikus Nem Monogám (ENM) kapcsolati rendszerekben. Éltem egyedül, monogám párkapcsolatban, hűtlenségben, szabadon, Poliamoriában, Kapcsolati Anarchiában és teljes káűoszban is. Sokat tanultam ezekben magamról, másokról és arról mitől működik egy kapcsolat. Illetve arról is, milyen elvárásokat tesz a társadalom és az egyén az egyes ilyen kapcsolati rendszerekre, szereplőkre. Miért szeretjük birtokolni egymást. Hogyan merítjük önértékelésünket a másikból. Hogyan találjuk meg a számunkra ténylegesen működő kapcsolati rendszereket. Szívesen támogatlak is ilyen témákban.
István ViroveczA saját megélésemben, de több elbeszélésből is az tükröződik, hogy a válás veszteség minden félnek. A szülőknek és a gyermekeknek is egyaránt. Bárhogyan próbáljuk értelmezni, bárhogyan is igyekszünk tompítani és racionálisan ránézni a történtekre, az ezzel járó érzést meg kell élni. Ér sírni és ér gyászolni. Elvált szülőként az a tapasztalatom, hogy több időt tudok magamra és a személyes fejlődésemre allokálni, amiből mindenki profitál a közösségben, amiben részt vállalok, és első sorban a két fiam nevelésére gondolok. A mikro környezetemben, de kissé tágabb visszacsatolásokban azok a tapasztalások jönnek szembe, ahol az édesapa a válást követően kevésbé vagy egyáltalán nincs jelen a gyerekek életében. Nehezen tudok ezzel a perspektívával azonosulni, hiszen családcentrikusként számomra a fiaim az elsők. Egy toxikus kapcsolat végét követően építem újra az önbecsülésem és az önbizalmam, a bizalmam mások irányába. Leginkább az ex feleségem irányába. A fiaim életében markánsan és jobban jelen voltam az elmúlt években, ami egy nagyon meghitt és jó köteléket alakított ki köztünk. Tudom, hogy ez idő alatt követtem el hibákat, de egyre tisztábban látom és javítottam ki ezeket a helytelen működési mechanizmusokat. Azért is dolgozom magamon, hogy a fiaim számára a biztos pont lehessek, ahol békesség és nyugalom van. Ahol minden vihar lecsendesedik. Ezért igyekszem a legjobb tudásom szerint jelen lenni az életükben és segíteni az ex feleségem. Nagyon megterhelő időszakban van a munkája miatt és rendkívül stresszes környezetben van emiatt. Csendesen jelen vagyok és számíthatnak rám. Úgy érzem ez a felelősségem és ahogy telik az idő, nagyon sok mindent értékeltem át a volt feleségemmel való kapcsolódásokban. Egyre tisztábban látom őt és a határait. Emiatt együttérzéssel és megértéssel tudok az irányába fordulni akkor is, ha éppen ingerültebb. Már tudom, hogy nem rólam és nem ellenem szól. Elvált szülőként akkor is kötelességemnek érzem a lehető legjobb partnernek lenni ebben és szem előtt tartani, hogy a gyermekeinknek a legjobbat nyújthassuk. Ami azonban csodálatos, hogy más minőségben tudok jelen lenni az életükben. Egy kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb férfiként, aki nem ítélkezik, hanem támogat és segít, ha szükség van rá. Számomra nem teher, hanem öröm, ha a fiaimmal több időt tölthetek a kijelölt napokon túl, amikor érkezik az igény, hogy segítsek velük kapcsolatban. Bár jó ideje külön élünk a volt feleségemtől, de úgy érzem, hogy végre feszültségmentes, békés a légkör, mikor együtt vagyunk. Az igazsághoz pedig hozzá tartozik, hogy még számít nekem és fontos, hogy Ő hogy van. Ha pedig úgy érzi, hogy egy biztos pontra van szüksége, itt vagyok. Ez a legtöbb, amit tehetek. Nem siettetek semmit, nem akarom megnevezni, ami köztünk van és nem várok el semmit. Csak jelen vagyok és ez minden szónál többet ér.
- Pallér Zsuzsanna
Az elveszett bárány hazatalált. Ne add fel! Még meg sem született a kisebbik gyermekem, amikor már tudatában voltam annak, hogy tehetek azért, hogy megtörjem a családi mintákat. Hónapról- hónapra, évről- évre bontakozott ki előttem mit is tehetek azért, hogy a gyermekeimnek ne kelljen azt átélniük, amit nekem. És mégis megtörtént. Megérkezett az első kamasszerelem. Láttam, hogy baj lesz. A fiú olyan volt, mint az apja és a volt élettársam kombinációja. Aggódtam, szorongtam hónapokon keresztül, mert kifordult magából az okos, szorgalmas gyermekem. Ez több volt, mint kamasz lázadás. Elszökések, hazugságok, játszmázások. Egy este elment sétálni, ami gyanúsan sokáig tartott. Telefon nem volt nála. Nem jött haza. Az asztalán egy búcsúlevél állt. Elment. A fiúhoz. Bajban volt és én nem tehettem semmit. Látszólag. Minden nap Imádkoztam érte. Tudom, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Barátaimmal imádkoztunk érte, míg egy nap tisztán láttam a lelki szemeim előtt, hogy a legnagyobb nyugalomban ülünk egy asztalnál, nyaralunk, beszélgetünk. A levéltől számítva 2 hét múlva hazajött. Elmesélte mik történtek vele. Már ő is látta és a saját bőrén érezte, amit én 6 hónapja láttam. Kihírdettem a Vészhelyzetet és azt mondtam: "Segítek, de csak, ha kéred! Ha igazat mondasz, akkor meg tudlak védeni." Kérte. Másnap mentünk együtt, hogy minden ott maradt holmit elhozzunk. Szakított. Végig Isten segítségével álltam mögötte és éreztem, hogy erőt merít belőlem. Azóta is minden nap hálát adok Istennek, hogy itthon van és védelemben van. Óriási tapasztalatot szerzett a mérgező kapcsolatról nagyon fiatalon. Több eszköze volt, mint nekem annak idején, és itt volt velünk Isten, és sokan, akik szeretik. Ha beszélgetnél, keress bizalommal. Ha mélyebben foglalkoznál ide kapcsolódó témákkal, nézd meg a kihívásaimat!