
"Csak a tökéletlen látja a tökéletlent tökéletesnek." - első olvasatra talán csak egy könnyed szójáték, de ha engedjük megülni bennünk egy kicsit, máris térnyújtó megfejtéssé válhat. Én erre rezdülök.

Leginkább az elengedést érzem fejlesztendőnek az életemben. Emellett szeretnék minőségi kapcsolódáson és szereteten alapuló nő-férfi szövetségre lépni.

Megtapasztaltam a kiégést az összeomlást, az elhagyást és elhagyva is éreztem magam, és most az újjászületés időszaka jött el. 🙏

Pozitív, nyitott és megbízható embernek tartom magam. Szeretek mozogni, kirándulni, új helyeket felfedezni, de egy jó beszélgetés vagy egy közös vacsora is ugyanúgy feltölt. Hiszek abban, hogy egy kapcsolat alapja az őszinteség, a kölcsönös tisztelet és az, hogy két ember jól érezze magát egymás társaságában. Olyan társat keresek, aki vidám, intelligens, és akivel nemcsak a hétköznapokat, hanem az élményeket és a jövő terveit is szívesen megoszthatom.

Továbbkattintós világ Egy olyan korban élünk, ahol egyetlen mozdulat döntéseket hoz. Jobbra, balra, tovább. Egy fotó, néhány sor, egy benyomás – és máris ítélet születik. Az online társkeresés egyszerre csodálatos lehetőség és furcsa útvesztő. A jó oldala? Olyan emberekkel is találkozhatunk, akikkel a hétköznapokban talán soha nem futnánk össze. Esélyt ad új történetekre, új reményekre, arra, hogy két, egymást kereső ember végre egymásra találjon. A nehezebb része pedig az, hogy sokszor minden túl gyors. Könnyű kapcsolatot kezdeni, még könnyebb megszakítani. Egy elmaradt üzenet, egy eltűnt profil, egy újabb "talán jobb lesz a következő". Mintha néha nem embereket, hanem lehetőségeket gyűjtenénk, és a következő kattintás mindig ígéretesebbnek tűnne az előzőnél. Én mégis hiszek abban, hogy a valódi kapcsolatok nem egyetlen fényképen vagy néhány mondaton múlnak. Hanem a kíváncsiságon, a figyelmen, a beszélgetéseken, a nevetéseken és azon, hogy valaki nem továbbkattint, hanem marad. Nem a tökéletest keresem. Egy valódi embert keresek, aki tudja, hogy minden kapcsolat időt, türelmet és egymás felé fordulást igényel. Aki nem a következő profilt várja, hanem kíváncsi arra, ki rejtőzik e sorok mögött. Ha idáig eljutottál, talán te sem csak továbbkattintani szeretnél. Talán még mindig vannak, akik hisznek abban, hogy a legjobb történetek nem egy kattintással kezdődnek – hanem azzal, hogy végre valaki azt mondja: "Veled szeretném folytatni."

Lassan már tíz éve annak, hogy Győrben, egy szórakozóhelyen megtettem az utolsó nagy próbálkozásomat a szerelem frontján. Társra vágytam, mert a magány akkoriban már régi lakótársam volt. Mellettem állt egy nagyon csinos lány. Beszélgetni kezdtünk, én pedig valamilyen megmagyarázhatatlan, enyhén delíriumos bölcsességtől vezérelve azon fáradoztam, hogy meggyőzzem: nem engem keres. Akkor ezt különösen kifinomult stratégiának hittem. Az élet aztán a maga szokásos tapintatával éveken át bizonygatta, hogy kivételesen igazam volt. Utólag visszanézve talán tényleg jobb lett volna, ha beveszi a trükköt, és időben továbbáll.

Vidám kiegyensúlyozott nő vagyok. Vannak hibáim, de kinek nincs. Pénzügyi területen dolgozom, konkrétan megoldom az emberek lakásálmait. Imádom a munkám, szeretek segíteni másoknak. Sikeres vagyok. De valamiért már jó ideje elkerül a nagy betűs szerelem. Valamiért mindig olyan férfiakat vonzok be, akik nem értékelnek. Olyan mintha megbolondult volna ez a világ.

Érdemes-e elindulni az Én keresés útján? A válaszom egyértelműen igen. Az őszinteség, az önazonosság képviselete teszi csodássá az Életemet. A gyakorlat igazolja mindezt, felnőtt gyermekeimmel tiszta kapcsolódást élünk meg, mindkét részről...
Változásra várva Amikor kétségbeesetten belekapaszkodsz valamibe, amit láttál, amit csak te láttál, amit csak te éreztel, ami nincs is ott. Amikor annyira akarod az érzést ami annyi éve hiányzik már, hogy lassan nem is tudod hogy tudnád e még érezni. Tudnád együtt érezni valakivel akire vágysz . Görcsösen éled a lapos mindennapokat. A megszokott rutinokat járod végig nap mint nap. És minden nap újrakezded, remélve hogy ma talán átéled azt amit rég elvesztettél. Reméled hogy eszreveszed a szépet, a szelet, a napot, a kis virágot ami integet neked a száraz fű közül. Ennél több van bennem!! Ennél jobbat, a jót érdemled. Próbálkozol, talán megmutatsz egy darabot magadból bár félsz nagyon. Aztán ez a nap is ugyanolyan szürke lesz, ugyanolyan lapos, ugyanaz a spirál, ami másnap kezdődik újra és újra. Már nem akarsz megfelelni, lázadsz. Feszegetted a határokat. Még mindig keresem!