
Szervusz! Szerintem bizarr ez a játék, amit leírtál. Nem a te hibád, hogy nem "érezted", emberek vagyunk, nem állatok, vagy radarkészülékek, hogy minden ellenkező nemű forma felismerésétől azonnal izgalmat érezzünk. Fordított esetben én se hiszem hogy éreztem volna, és szerintem ez a normális. Pusztán ez alapján még nincs veled semmi baj. Az intimitásnak éppen az a lényege, hogy nem egy bárkivel tudjuk és akarjuk megélni. Azt fel kell építeni. Nem azért akarok valakivel intím viszonyba lépni, mert én méhecske vagyok, ő meg a legközelebbi virág, hanem mert megismertem, és ő is megismert engem, és mindkettőnknek annyira tetszik amit a másikból tapasztalunk, hogy szeretnénk még többet kapni belőle. Egy ponton túl ez eljuthat odáig, hogy tényleg fontos lesz nekem, és szeretnék neki valóban örömet szerezni. Jobb esetben azért, mert pontosan vele akarom megtapasztalni a testi-lelki egybeolvadás csodáját, szerényebb esetben, ha nem vagyok ilyen mély, akkor meg azért, hogy neki is jó legyen, és mellettem maradjon. Szóval szerintem nem a te készülékedben volt a hiba. Csak tartsd fejben, hogy minden ilyen új szituáció vagy élmény után 1-2 nappal határolódj el egy pillanatra az érzelmi töltettől, és amennyire csak tudod, objektíven gondold végig mi történt, és hogy miért azt érezted akkor, amit. Fontos, hogy mindig legyen egy ilyen visszaellenőrzésed, a nélkül ne fogadd el végleges eredménynek, amit akkor éreztél, vagy mások gondoltak rólad. A legtisztábban csakis te láthatod magadat, csak gyakorolni kell a nézést. Fel a fejjel.

Nem érzem a férfit. Ma Belső gyermek programon voltam,apasebet oldottunk. Amikor a játék közben csak feküdtem, hogy átérezzem a nyugalmat, a vezetőnk kérdezte, hogy érzem-e a férfit, aki kapcsolódna hozzám, odafeküdne mellém. Nem éreztem. Pedig a játékban ült ott valaki, aki a férfit jelképezte, simogatva jelképesen a fejemet, de némi bizsergésen kívül nem éreztem semmit. Nem éreztem, hogy engedném magam mellé, hogy rábíznám magam. Pedig vágynék rá,.vágynék kapcsolódni, vágynék dőlni, talán agyban el is tudnám képzelni, hogy ott van mellettem. Vágynék az intimitásra is. De zsigerileg nem érzem, hogy beengedném, hogy oda merném bízni magam. Nehéz elhinnem,.hogy valaki csak önmagamért akar, szeret, és adni akar, valódi örömet szerezni és nemcsak magának "elvenni", hogy nemcsak addig és azért kedves, amíg a saját vágya kielégül, aztán megy tovább. Ami tanulság, értékelnem és szeretnem magam megtanulninl annyira,.hogy érezzem, és elhigyjem,.másnak is lehetek érték. Ez most a feladat. Nem kicsi. Köszönöm, ha elolvastad l.

Angliaban elek, igy ekezet nelkul irok magyarul. Nem tudom hol kell atalakitani ezt az "izet"🙃. Valahogy nem is erdekel, nem szeretem ezt a gepi vilagot. Idegen szamomra. A narciszok, tulipanok es a ragyogo napsutesben azonban mindent megtalalok. Egy fanak a lombkoronajaban megtalalom az egesz vilagegyetemet. Tudom, hogy a fahoz tartozom, a fa hozzam. Szeretem ezt az isteni tokeletesseget! Sokat dolgoztam magamon az elmult evekben. Mely es hosszantarto fajdalommal birkoztam meg... de most mar szabab vagyok. Szabad es egesz! Mar nem faj, hogy egyedul vagyok. Tisztelettel es szeretettel tekintek magamra... es ez annyira jo! Szoval, parasztlany keresi parasztpasijat paraszthaz jeligere.🙃🙂🙃🙂 Ez vicces!!😁😁 Egy kis paraszthazat szeretnek kover, kacago viragokkal, lepkekkel, mehecskekkel.... es ez az egyszeruseg kozos ut legyen. 56 eves vagyok, egyedulallo anyuka. Vagyom haza! 🏡

Higgy magadban és ezáltal mindenre képes vagy! Nekem sikerült! Hegyeket tudnánk mozgatni, és nem is sejtjük hogy mennyi erő lakozik bennünk!

Mindig lesz hiány, mindig lesz többlet. Egyensúlyozzuk ki egymást 😉 A lelkek megtalálják egymást 🤗

Kedves Ilona! Férfiként válaszolnék erre a kérdésre, hátha segít az, ahogy ezt egy férfi látja. Létezik _csak_ barátság férfi és nő között, de ritka, több okból: - Ha egy férfi új barátra vágyik, többnyire egy másik férfire gondol. Könnyebben megértjük egymást, gyakran vannak közös érdeklődési köröeink, hobbiink. Jellemzően ezért nagyobb a siker esélye, mint a férfi-nő viszonylatban. - A legtőbb férfinek alaptermészete, hogy vadászik. A férfi világa siker orientált, és ez az egyik módja ahogyan bizonyít magának, hogy eléggé férfi. Ha összeismerkedik egy nővel, és kölcsönösen megkedvelik egymást, akkor ha az adott nő fizikailag nem taszító számára, valószínűleg kedvet fog kapni arra, hogy "levadássza". Ha ez nem sikerül, azt kudarcként fogja feldolgozni, és valószínűleg el fog távolodni a nőtől, mert hiába kedveli, egyrészt a jelenléte folyton emlékeztetni fogja a férfit arra, hogy ő nem volt elég férfi ahhoz, hogy meghódítsa, másrészt, ha csökönyös fajta, akkor újra és újra nekifut majd a feladatnak, ami mindkét fél számára frusztráló lehet idővel. - A másik ok, amiért a férfi fizikai síkra próbálja majd vinni a kapcsolatot ha a nő megfelel a kritériumainak, hogy a férfi így kötődik. Mélyíteni akarja a kapcsolódást, és az ő lelkében ennek ez a módja. Ettől érzi magát igazán a belső körben és elfogadottnak, férfinek. Lám, ez az értékes nő méltónak ítélt. Tudnék talán még írni párat, de a lényeg azt hiszem átment. A férfiak a fentiektől akkor szoktak csak eltekinteni, ha például: 1. Kielégítő párkapcsolatban élnek - de akkor ritkán barátkoznak 2. Már korukból fakadóan veszélytelenek, berozsdált a hatlövetű. 3. Gyermekkori barátság továbbéléséről van szó - ilyen esetben a barátnőt nem is feltétlenül tekintik nőnek, "haver" státuszban van. De ez is ritka. 4. Munkahelyi ismertség, ahol megvan a jó viszony, jól működnek együtt, de a nő annyira nem passzol hozzá, hogy a szabadidejéből is áldozna rá, így tehát nincs vadász kedv. Ha esetleg tudtam segíteni, vagy legalább hasznos volt amit írtam, akkor örülök. :)

Kedves Lívi! Izgalmas, sokszor fájdalmas utazás az önismeret ,önértékelés, önbizalom triásza. Saját tapasztalásaim,melyben a meggyógyított fájdalom lassan bölcsességgé alakult bizonyos életterületeimen ,megmutatták egy másik minőségemet, rálátok jobban önmagamra, azonban ez az út életem végéig tart már látom. Felemelő azt látni, hogy mások is felvállalják ezt az utazást, és ezen az oldalon egyre többen vagyunk így. Jó volt olvasni a gondolataidat. Lassan már el tudom én is mondani magamról, hogy jó kiteljesedni abban, ami eredendően és eleve az enyém.

Mindenkinek egy életmű van éveiben,s akkor tudjuk igazán ezt megismerni,ha felvesszük a fonalat,beszélgetünk róla őszintén, kérdezünk,s válaszolunk, érdekel minket mi vezetett ide a mai jelenünkhöz.Nem érzem úgy, hogy ide pár szóba le lehetne írni mindent. Mit leírok vágyat is az tükröz engem. Szeretném már a jövőbéli társam itt a jelenembe,őszinte,mély együtt élést, együtt érzést,együtt gondolkodást, meghasonulás mentességet,önfeledt nevetést,napi hálát egymásért minden szinten.Érzed ezt te is?

Sziasztok! Társkeresés céljából vagyok itt. Több helyen próbálkoztam már, nem sok sikerrel. A személyes találkozásban hiszek. Magamról: szeretem a sportot, az állatokat. Egy pozitív, életvidám lányt keresek, akivel sokat lehetne nevetni, szóval hosszú távra tudnánk tervezni.

Az a meggyőződésem önismereti utam mai állomásán, hogy döntenem kell, hogy a régi beidegződéseim szerint fogok tovább működni, a fájó tapasztalásaim határozzák meg a jelenlegi döntéseimet, illetve gondolataimat, vagy merek magam mellett dönteni és egy teljesen új irányt választani, ami már olyan utakra visz, ami nem ismerős. Még az elmúlt napokban azt éreztem, hogy ez az új út akár veszélyes is lehet, hiszen nem tudom, hogy mi vár rám, de a múltban megtörtént sztereotípiák és idegrendszerembe beégett traumák által olyan szintű ismétlődő és fájdalmas dolgokkal kellett szembenéznem, amik ugyancsak megrémítenek, hogy azt érzem, hogy nem... Nem az az út az, amivel nekem már bármi dolgom is lehet. És ez az állomás a mai nap megnyit nekem valami új olyan kaput, amin hogyha belépek, akkor már teljesen más dinamikával, más energiával fogok találkozni, mint amit eddig a programjaim miatt elfogadtam. És itt most főleg a párkapcsolati témát érintem. Így az is érdekes, hogy ezt az oldalt, ezt a mai délután találtam meg, és itt elmondhatom ezt. Talán ez is az új útnak az egyik bevezetője, mert ez már nem az, amit eddig megszoktam. Nagyon bízom abban, hogy nem rátalálok, nem rám talál, hanem mellém lép, hozzám kapcsolódik majd az új társam. és vagyok már azon a szinten, hogy megfejlődtem és elértem azt a pontot az életemben, hogy meg tudjam tapasztalni, milyen is egy valódi egyenrangú kapcsolat. Már nem is felejtem ki, hogy milyen fájdalmas dolgokat kellett átélnem, de tisztában vagyok vele, hogy ezeket én el tudtam fogadni, bele tudtam simulni, meg tudtam magyarázni, hogy jó lesz ez nekem, ki fogom ezt is bírni, és nem érdemlek többet, de igen, többet érdemlek. Tehát most a kapuban állok és elindulok, rálépek egy új útra. Köszönöm, hogy itt lehetek.