
Életem választott Férfija néha függő, önsorsrontó, birtokló, hirtelen, erőszakos. 2 éve tanítjuk egymást. Ezidő alatt sokszor taszítottam el- Ő is engem, vetettünk véget a kapcsolódásnak, bántottuk egymást. Közben változtunk. Nem Ő hiányzott, hanem aki én voltam mellette, ahogy látott. Egy nyelvet beszélünk. Senkivel nem volt meg az az érzés. Kénytelen voltam dönteni, megelégszem a kevesebbel, hazugságban élek és 20 év múlva újra próbálom, mikor a kényelmes élet összeomlik vagy bele állok és Hiszek. Időt kellett adnom, hogy megismerjem, értsem és olvassak benne. Nem őt akarom megváltoztatni, hanem felnőni a feladathoz. Sokszor könnyebb lenne kihátrálni, elfutni és vissza se nézni. Félelem, önzőség, egoizmus? Hiszem, hogy okkal kaptuk egymást az életünkbe. Hálás vagyok Neki minden traumáért, mert tanított, formált (állítása szerint tudatosan), nap mint nap tükröt tart. Tapasztalatom szerint ez kölcsönös, válaszreakciók sorozata. Ennek köszönhetően értem a régi énemet, nagyon szeretem a jelenlegit és izgatottan várom a jövőbenit. Minden ember áldozat a saját életében míg nem kezd őszintén szembenézni Önmagával.

Fiatalon mentem férjhez, 35 év után vége lett. Sok-sok év telt el a végén azzal, hogy vártam, küzdöttem azért, hogy más legyen. Nem lett. Most 54 évesen tanulom az önállóságot. Furcsa, igaz? Régóta erre készültem, tudtam, hogy nehéz lesz, de azt hiszem alakulok. Olvasom élettörténeteiteket és látom, érzem, sok nehézséggel néztek Ti is szembe. Hitet és reményt ad, hogy ezek leküzdhetők és az emberek találnak olyan támogatókat, így ismeretlenül is, akik átsegítik empátiával ezeken az élethelyzeteken. Jó, hogy van egy ilyen közösség, mert hiányzik az elfogadó közeg a mai társadalomban. Ha őszinte vagy, kibeszélnek. Ha érzelmes vagy, kihasználnak. Ha jól végzed a munkád, irigyelnek és rosszindulatúak lesznek. Jó, ha van egy hely, ahol lehet tiszta szívű embernek lenni és megmutatni valódi éned. Szeretnék olyan barátokat, akikkel lehet bizalommal és őszintén beszélgetni. Nem adtam fel a reményt, hogy vannak ilyenek. Szép napot Mindenkinek.

A szerelem szó etimológiája: “a magyar nyelv belső keletkezésű szava, a szer- ősgyökből származik, amely eredetileg 'társul', 'kapcsolódik', 'rendbe tesz' jelentéssel bírt.” Ezt csak szerettem volna megosztani mindenkivel, aki olvassa. A magyar szerelem szóban a szer- előtag ugyanaz, mint a “szer-kezet” és “rend-szer” szavakban, tehát ott van benne a “sorba rendeződés”, “Rendbe való beleállás” jelentéstartalma.

Engedd és nyiss... És szerintem egyszer csak eljön az a pont, amikor azt mondod, hogy nincs gát vagy ha van is még, de már nem érdekel és egyszer csak megindulsz...

Azt hiszem màr,hogy semmi,de semmikèppen nem szabad feladni,s megalkudni azon cèlt,ill.azon cèlèr,amely sajàt önkifejeződèsünk felè visz minket.Mert ha ez ellen teszúnk akkor csak màsok èrdekeit,vàgyait fogjuk megvalòsìtani, teljesìteni,s mi magunk meg a passzìv lètezője maradunk az èletnek.Ergo: bàtorsàg!;)

Célom, de egyben kihívás is az életemben olyan párkapcsolatot találni ami nem trauma-kapcsolat. Tapasztalatom szerint a párkapcsolatok nagy százaléka így működik. Azt várjuk hogy egy olyan emberrel találkozunk aki majd meggyógyít, minden gondunkat megoldja, vagyis megment bennünket. De ahhoz hogy jól tudjunk kapcsolódni meg kell ismernünk magunkat. Vagyis először valódi önmagunkat kell megtalálni, és majd utána kapcsolódik az személy aki az igazi utunkat segíti, támogatja. Ehhez szükséges hogy magunk legyünk egy ideig és szembenézzünk az egonkkal, sérüléseinkkel és gyógyítgassuk azokat. Ehhez persze bátorságra, őszinteségre és nem utolsó sorban HIT-re van szükségem. Hiszem ha őszintén szembenézek a mintáimmal, sérüléseimmel és megértem azokat, akkor az már jó út a meggyógyításukra. És így ismerem fel azt is ami eddig a trauma kapcsolatok felé sodort. Az önismeret és a helyes önértékelés által tudok jobb emberré válni, ezután tudok majd másokat is segíteni és jól kapcsolódni. Jól kapcsolódni számomra azt jelenti, hogy elfogadom magam és elfogadóbb leszek másokkal is. De azt is szeretném látni hogy a Férfi is őszinte önmagához, dolgozik a rossz minták átalakításán és nyitott a változásra.

Az egyedüllétet ugyanúgy meg lehet szokni, sőt szeretni, mint a társas létet. Ha megtanul valaki önmagával lenni, egyedül is harmóniában, önállóan, kérdés, hogy ezt a belső egyensúlyt ki tudja-e terjeszteni, kifelé is meg tudja-e tartani, élni. Tud/akar/nyitott-e egyenrangúan kapcsolódni, társulni, amikor annak jön el az ideje. Vagy nekiáll védeni a vonalait (átesve a ló másik oldalára) mélyen leledző dacból, keménységből, gyanakvásból, kritikusságból kovácsolódott pajzzsal - valójában félelemből, nehogy sérüljön megint. Az éberség fontos, olyan értelemben, hogy fülön csípjük, elrendezzük a "lövészállásainkat" (félelmek, sértettség, bűntudat, megfelelés, függőség...), áramlásban, elfogadásban maradjunk, helytálljunk abban, ami éppen van. És mindez igaz a társas létre is. A legjobb iránytű: a test és lélek is segít a jelzéseivel.

Olyan kapcsolatra vágyom, ahol a kölcsönös tisztelet, szeretet, békére, önfeladást nem igénylő kompromisszum az alap. Amiben az egymást felemelő inspiráció, motiváció, szeretet, támogatás, egymás mellé rendeltség dominál. Nem vágyom most összeköltözésre, és egymástól függésre sem. De egy sok párhuzamos szálon futó kapcsolat sem érdekel. Nagyon feszes időbeosztás szerint zajlanak a napjaim, munka után a kötetlenség, némi spontaneitás fontos számomra. Szeretek utazni (saját költségen), más kultúrákat, életmódokat, világnézeteket, gondolkodást... megismerni. Gimis korom óta foglalkozom nagyon tudatosan önismerettel, önfejlesztéssel.

Szeretném egyre tisztábban látni és tapasztalni, hogy az őszinte kapcsolódásaink hogyan támogatnak az önszeretetben és ezt minél többek számára elérhető valósággá tenni.