Zsuzsanna TóthMilyen embernek látnak: gondoskodó, erős, életben edzett ember vagyok. Nem elméletben erős — hanem gyakorlatban: végig mentem nehéz helyzeteken, helyt álltam, másokat támogattam, és nem keserű lettem, hanem nyitott maradtam. Mint nő: olyan nő vagyok, aki: már bizonyított, már adott, már felnevelt, már helytállt és most végre ott tart, hogy megérdemli a saját életét, tudok szeretni, tudok adni, tudok alkalmazkodni és közben van egy belső igény a szabadságra és szépségre (pl. természet, tenger, nyugalom) Bennem egyszerre van: gondoskodás és szabadságvágy, és most ez a kettő próbál egyensúlyba kerülni. ERŐSSÉGEIM Emberismeret + empátia: Nagyon jól érzem mások igényeit, hangulatát. Alkalmazkodóképesség: „Bárhol a világon feltalálom magam” Kitartás: Nem adom fel, megyek előre. Gyakorlati intelligencia: Szervezés, emberek kezelése, helyzetmegoldás. Nyitottság az újra: Nem zártam be, hanem keresem: ez azt jelenti: még van bennem lendület az élethez AMIBEN GYENGÉBB VAGY (de fejleszthető!) Ezek nem „hibák”, hanem minták. Túlzott önfeláldozás, Eredmény: elfáradás, saját igények háttérbe szorulása, Határhúzás nehézsége tudom mit szeretnék… de nehéz kimondani, ha az másnak nem kényelmes Bűntudat: ha magamra gondolok → rögtön jön. Ez visszatart. Saját vágyak „halogatása” nem azért mert nem tudod hanem mert mindig van „fontosabb” A legnagyobb belső konfliktusom, „Szeretek adni” „Szeretnék élni is” ez nem probléma, ez egy átalakulási pont
0
Joós IstvánTapasztalatom, hogy a halogatásomat támogatta, aki úgy hitt bennem, hogy én semmit nem csináltam / hogy ezért semmi nem kellett csináljak... Reagáltam videóban: https://humania.io/challenges/videotar-1
1
Tot ViktóriaAzt figyeltem meg, hogy a kommunikációm az utóbbi két párkapcsolatomban két szélsőségben működött. Az egyikben általában harcos voltam, amiben a mintáimon kívül a másik félnek is szerepe volt, hiszen nagyon sokszor azt mondta, hogy az érzéseimmel én manipulálni akarom őt. Miközben őszintén, tiszta szándékkal arra, hogy megértessem magam vele, kifejezzem a szükségleteimet, vagy a kérésemet, ott hevertem előtte, mint egy nyitott könyv. Eleinte ettől a kijelentésétől lefagytam, ledöbbentem, majd helyzettől függően haragot és csalódottságot éreztem. Persze, ismertem a szóban forgó párom édesanyját, aki valóban manipulatív személyiség volt. Így utólag azt is tudom, hogy a bennem lévő mártír, a szegény én ezektől a szituációktól csak még erősebb lett. A következő kapcsolatomban pedig alá mentem a férfinek. Próbálkoztam ott isaz elején kifejezni a nehéz érzéseimet, de ott az esetek többségében haraggal, elhatárolódással találkoztam. Így inkább kussoltam. A harcost is, és a kívül mosolygó, de belül síró nőt is a félelem mozgatja. A félelem az elhagyástól, a biztonság elvesztésétől. Mert hiába sz.r valami, de legalább ismerős, ugye? Nem szeretnék többé félelelemből működni. Sokat változtam, már nem vagyok mártír szerepben, és az egyedüllét által nőtt az önbecsülésem, hiszen olyan dolgokra vagyok képes, amit nem gondoltam volna magamról 😀 Nem tudom, hogy milyen lesz a következő párkapcsolatom. Igyekszem olyan társat találni, ahol mindketten jelen vagyunk, és figyelünk a másikra, és egy olyan intimitás lesz közöttünk, ahol megnyilvánulhatnak a legsötétebb, legelőnytelenebb oldalaink is. Ahol egyikünket sem a félelem fogja vezérelni, legalábbis hosszútávon, tartósan.
ZitaIgnác Ady, megadom a számom, kèrlek írj rám viberen, ott tudok hangüzenetet küldeni. 06304418187
0
Ignác AdyKöszi a választ, akkor ha jól értelmezem, a szemlélet váltás és az ikerlángnak nevezett személlyel való találkozásnak köszönhetően közelebb kerültél a ffi-női kapcsolati működéshez, működtetéshez? Vagy ha nem, hogy érted, hogy a lényedből fakadóan nem tud működni? Túl nagy szabadságvágy, hamar megunsz egy valakit? Elköteleződési probléma? Természetesen főleg azok jutottak eszembe, amiben érintettséget érzek magamnál.
0- Zita
A lovon fordulás egy igen nehezen èrtelmezhető, definiálható dolog szerintem. Egy pèldán keresztül tudom talán a legjobban elmondani a lènyeget. Egy kapcsolatban ffi-nő között, amikor valakinèl benyomódik egy gomb, mert mondjuk a másik hangosan vett levegőt. Akkor ahelyett, hogy lehordanám a sárga földig, kicsit magamba szállok, hogy "hopp nekem mièrt trigger pont az, hogy a másik így vesz nagy levegőt?! Talán vmi trauma, rossz emlèk gyermekkorból? Milyen èrzèsem, emlèkem társul ehhez!? Mièrt pöccentem be!?" Közben lehet a társam csak kifújta magát egy nehèz nap, vagy gondolat után. A lènyege a tükör. A másik viselkedèse mit tükröz számomra, rólam. Talán ez a legegyszerűbb ahogy le tudom írni. 🙂🙏🏻
Hajnalka HalászSziasztok! Évek óta gyermekvédelemben dolgozom, de már nagyon fáradok mások problémáiban, ráadásul felelőtlenségeikből fakadó problémáikban jelen lenni. Ettől magasabb, tudatosabb értéket nyújtó feladatra vágyom. A tiszta szívemből jövő szolgálatra vágyom ahol önmagamat adhatom a lelkemből, nem a szakmai nyelvű tudásomat kínálhatom. Masszírozni érintéssel, öszinte odafordulással és a lélektől lélekig kapcsolatban hiszek. Mert én a munkámban is legtöbbször így kapcsolódom a kliensekkel, aki ezt megérzi és be tudja fogadni. Keresem a helyem még ennyi évesen is....Ugy érzem, sosem késő! Ha van ilyesmi tapasztalatotok, örömmel veszem! Köszönöm!