Az eredendően negatív apakomplexus egyik hozadéka volt. Miután 18 évesen megtértem és komolyan is gondoltam, nálam az önkielégítésben kimerült. Főként abból táplálkozott, hogy a komplexusos világkép elhitetett velem ocsmány hazugságokat - például, hogy az önkielégítésen kívül nem fogok szexuális élményekhez jutni, mert senki nem fog engem annyira megszeretni, hogy egy élő emberrel való szerelmeskedés reális opció legyen. A szakításom után teljesen darabokra tört szívvel nem kívántam a szexet, aztán pedig tudatosan álltam ellen az önkielégítésnek mondván, hogy az ember, aki Krisztusban vagyok ezt nem igényli. Aztán jött a férjem és ez a probléma a legtermészetesebb módon megoldódott. Mint kiderült ez neki is kihívás és küzdelem volt sokáig. Aztán még a házasságkötésünk előtt megállapodtunk benne, hogy nem fogjuk egymást az önkielégítéssel megrabolni, mert mindkettőnk testét a másik uralja, hiszen a szex nem önmagunkról, hanem a másik szolgálatáról szól. Azóta több szexmentes időszak is volt a közös életünkben és elég jól sikerült túlélnünk őket.