Inczédy EditMostanra egèszen más kapcsolódàst remélek egy férfival. Rà kellett döbbentem, hogy kaptam olyan férfit, akit tudtam segíteni, tudtam rá figyelni, támogatni…stb, de rá láttam arra, hogy persze ezeket önként dalolva tettem, s mondhatnám azt, hogy nem vàrtam vissza cserébe semmit, ami úgy igaz is, hogy nem igényeltem semmi olyat, hogy nyaraljunk, kiránduljunk, csinàljunk ezt azt, vagy vegyen nekem dolgokat.,,vagy bármi, De csak kiderült, hogy olyan vágyaim mégis csak voltak, hogy maradjon velem, mièrt megy haza. Mièrt nem beszélünk többet telefonon. Mi nők szeretjük biztonsàgban érezni magunkat a férfi mellett, s ha nincs meg ez a stabilitàs, akkor ott tudunk borulni. Én mindenképp. Most, hogy tàvolsàgot vettem tőle, nem kommunikálunk, most jutottam el odáig, hogy felismertem a biztonságot előbb nekem kell megélnem magamban. Nem tőle várni. S most nem arra a biztonságra gondolok, hogy anyagiak, vagy bàrmi ami fizikai szinten van, hanem biztonságot találni a grálban. Istenben. A valódi biztonság csak ott élhető meg. Hogy bármi is van, az úgy van jól, meg vagyok tartva. A figyelem kifelé törtènő elmozdulása, ami egyszerre làtja a teret, s ami benne mozog, történik, azt is. Szeretek mostanában azzal játszani, hogy személytelenként hallgassak valakit. Úgy mélyen figyelni a hangokra. Univerzálisan. S ez a biztonsàg amiről írtam, ez volt nekem valamikor persze, vagy csak annak tűnt, de egy újabb válság kibontakozásában kezdett eltűnni. Mintha az erőm tűnt volna el. S megèrtettem, hogy ez az erő sosem volt a tulajdonom. Ez az erő mindenkié, vagy inkàbb “csak” van. Most nem a személyből működtetem, mint amikor zuhanó sàrkànyként tüzet okàdtam, most valahogyan át adom magam neki. Magamnak. Azt “gyakorlom”, hogy hagyom az erőt magától mozdulni arra, amerre szeretne menni. Valami újnak a megjelenése az mindig szenvedéssel jár. Érzem, éreztem, hogy feszít, hogy fáj, hiszen ellen álltam. De szerintem pont ez a jó. Hogy nem hagyom azt, hogy megint a régi szerint csináljam. Nem alkuszom meg, inkàbb fájjon. S ha ezt tudom hagyni, egyre nagyobb a megnyugvàs szakasza is. Valamit áldozni kell, oda adni. Amit Isten lefejt rólunk, lefarag, mert az újhoz nem fog kelleni. Minden születés vères. És felfedeztem, hogy a szenvedés, meg az Istenben való hit igenis lehet egyszerre jelen. Hisz a mozdulatlan mindig ott van. Bízni kell, reménykedni, hinni. S amikor még nem történik semmi, ott sok minden eldől a hitről. Mert vagy visszább zuhanunk, vagy még jobban megerősödünk hitben.
2
András KardosTanítás. Évek óta tanítottam utoljára. Egy hívás/hivatás volt. Imádtam tudást átadni, másokat lelkesíteni. Mert a nyelvtanulás szuper dolog. Akinek elvették a kedvét a nyelvektől, annak visszaadtam én. Volt, akit évekig, az első szótól a nyelvvizsgáig kísértem. Örömmel csináltam és a diákjaim örömmel tanultak tőlem. De egy nehéz évemben, egy gyenge pillanatomban hagytam, hogy elvegyék a kedvem. Nem léptem, nem küzdöttem. És nagyon sokaknak nemet mondtam. Elkezdtem cégnél dolgozni, ezzel együtt a könnyűt, stabilt választani. Viszont újra és újra visszatért a gondolat. Folytatni akarom, nem hagyom annyiban. Néha felbukkantak a volt diákok is, kérdeztek. Van, akinek azt mondtam többé nem, van akinek, hogy még nem. Viszont most, egy hónapja újrakezdtem. Angolt és németet tanítok. Imádom. Hogy ügy-e, azt nem tudom. De most ez lelkesít.
Edit BaracsiEgy ország határokon túl ivelõ vásárlói hálózat létrehozása,illetve bôvitése. Egy olasz cég termékeit értékesitjük,mely több,mint 20 országban jelen van. A cégnek kb.4000 féle terméke van.A cég az eladások után fizet.Létrehozhatsz egy saját értékesitõ csapatot,amelyet a cég bónuszokkal jutalmaz. Legyél te is a csapatunk tagja! Várunk szeretettel!
Ádám VéghAz alvás nem szükséges rossz, hanem egy magasan megtérülő befektetés. A nyugodt este, a csend, a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás elengedhetetlen a kreatív energiák felszabadításához.
3- Ádám Végh
Az idei év legnagyobb tapasztalata: fel lehet építeni egy nagyáruházat a puszta közepén, de senki nem fog oda látogatni. Ha viszont egy kisboltod van egy forgalmas plázában, hamarabb megtalálnak a lehetséges vásárlók, és lényegesen csökkentheted a marketing kiadásod. Ugyanez igaz az online térre, csak itt egészen máshogy kell "telephelyet" választani.
AZ ÜGY*ek feleségeKétszer volt vállalkozásom főállás mellett. Kétszer sem hoztam ki belőle, amit lehetett volna. Kétszer fárasztottak le a működési feltételek, és rájöttem, hogy miért nem éreztem jól magamat a rendszerben. Az egyoldalú kommunikáció miatt. Most eljutottam oda, hogy beleadjam az anyait. A kérdés, hogy egyedül, vagy azokkal, akik hiszik, hogy lehet mégjobb is vállalkozni, mint eddig. A reményem, hogy akik hisznek bennem, azoknak létrehozok egy csoportot, amiből országos szervezet, vagy cég nő ki.
Gyovai-Farkas EdinaSaját vállalkozásom van már 22 éve. Szenvedéllyel csinálom, művész, alkotó ember vagyok. A vállalkozási létformával járó kézségeket, sok bukás árán lassan sajátítottam el, de még így sem vagyok tökéletes. Úgy érzem, hogy az elmúlt 22 év alatt mindig újabb és újabb kihívásokkal kellett szembesülnöm, többször kellett újrakezdenem. Ennek ellnére kitartó vagyok, de néha azt érzem, hogy nem biztos, hogy ez az utam..... Sokat adok másoknak és főként másokért csinálom, de mintha magamat áldoznám fel ezáltal. Nem tudom, hogy hol van a határ, ahol már nem szabad ezt tennem.... Mostanában ez egyre gyakrabban foglalkoztat.
Halmai JuditSohasem gondoltam volna, hogy vállalkozó leszek, hogy lesz bátorságom mind ahhoz ami ezzel az életmóddal jár. Akkor változott meg minden, amikor beleálltam saját magamba. Amikor őszintén kimondtam először magamnak, utána a környezetemnek a vágyamat. És miután már „láttam”, el tudtam indulni felé. Ahogy ráléptem a startra, elkezdett kibomlani az út, ami a mai napig tart. Az önazonosság, a szívből jövő vágy, és a magamba / a sorsomba vetett hit mindent vitt. Olyan, mintha bevárt volna a családi vállalkozás, hogy beérjek hozzá. Most már a saját ötleteimet valósítom meg.
Eszter FarkasÉletem során voltam már őstermelő, másodállású vállalkozó és most 4 éve főállású vállalkozóként tevékenykedem. A vállalkozói életnek megvan a szép napos oldala és az árny oldala is, dehát nehézség mindenben van, az alkalmazotti létben ugyanúgy (csak abban más) Én szeretem a vállalkozásomat, folyamatosan építem, folyamatosan fejlődöm és fejlődik a vállalkozásom is velem együtt. A döntés lehet nehéz és egyben félelmetes, amikor valaki az alkalmazotti létet, ami egy fix és biztos anyagi bevételt jelent, szeretné felváltani vállalkozói létre. Én mindenkit bíztatni tudok, aki vacillál, hogy kezdjen bele, először akár másodállású vállalkozóként, kóstolja meg ezt a világot és szeressen bele a saját "teremtésébe".
Butuza TamásTöbb mint tíz éve van vállalkozásom. Még meg van mellette a "rendes" munkahely is, mert szükség van rá pénzügyi értelemben. Minden mást a vállalkozásom nagyságrendekkel sokkal jobban megad számomra. Világos és egyértelmű értékrendem és érvrendszerem van amellett, hogy számomra miért és milyen formában jó vállalkozni. Szívesen megosztom veled, ha még bizonytalan vagy a vállalkozás és vállalkozói lét világában.