Meg nem voltam ilyen fórumon, reményekkel telve vagyok. 3 éve egyedül. Megtasztaltam az igazi, boldog, harmónikus párkapcsolatot es azt is hogy el kellett engednem, betegség, eltávozás. Azt is tapasztaltam már, hogy milyen az együtt megélt szabadság, az együttműködés, együtt alkotás a szetetet- szerelem, a sok vidámság, a közös, békés otthon. Csak nem volt még együtt mindez, de hiszem, hogy megjön, a lélektársammal.
Erősen él bennem az emberi kapcsolódások, közegek, közösségek egy alapvetően újfajta módja. Erről Sakktáblafókuszú Önfejlesztő Közösség (https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/) vagy Egyenlő Részes Önfejlesztő Közösség néven szoktam beszélni, írni. Joós István egyszer korábban azt írta nekem, hogy találjak hozzá embert, akivel ezt csinálhatom, képviselhetem. Ez valóban egy teljesen új szint lehetne, de ezt nem lehet senkire ráeröltetni, ezt mindenki csak maga tudja a maga számára fókusznak választani. Azt tapasztaltam, hogy míg bennem komoly hit, meggyőződés, világos kép, tudás van ezzel a fókusszal kapcsolatban, addig mások számára ennek lényege, jelentősége nehezen felfogható, befogadható, elfogadható. Nem értik, hogy miért megyek ebbe az irányba, ha mindenki szembejön velem az autópályán. Ez a keresztem, úgy tűnik, hogy én az autópálya "rendes" irányába nem tudok, szeretnék haladni, ezért "elgázolnak", így egyre közelebbinek érzem a kicsekkolódásomat, kicsekkolásomat ebből a dimenzióból, életből.

Ez a tapasztalat az Ego önző mivoltáról szól, mert pont a legfontosabb embert taszítottam el magamtól akit a legjobban szerettem, a feleségemet. Sajnos !!!

Olaszországban kezdődött , hogy miért Rómában és nem Sziciliában , ahová szívem szerint költöztem volna az egy másik rovat sztorija. Az itthoni káoszból akartam menekülni , ezt hittem sokáig , mert nem tudtam még , hogy a puttony , bizony nem maradvitthon, hanem oda is velem tart majd , valójában Bennem volt és nem körülöttem . Az ingatlanos évek után besokallva , elfáradva felálltam az asztaltól , majd 1 év felkészülés , pihenés , erőgyűjtés után , egy új életet akartam kezdeni és egyedülálló szülőként a lányomnak jobb életet , több lehetőséget biztosítani egy szívemnek kedves országban . 2 bőrönddel és 2000 euróval indultam el Rómába egyedül szerencsét próbálni , egy korábbi 1 hetes terepszemle után , annyi olasz tudással , amennyivel éppen értettem a lényeget és nem adtak el vagy nem vittek el “körre” 100 euróért , így utólag visszanézve szinte meseszerűnek tűnik az egész . Bíztam abban h minden sikerülni fog ! Az első - a rendkívül szerencsésen , foglalható szállás híjján - egy olasz lépcsőházban a 2 bőröndömön töltött éjszaka után a Magyar Akadémián hál’Istennek ajánlottak egy helyi ingatlanos srácot , aki gyorsban mutatott pár stanzát , amiből végül 1 hónapra béreltem egyet , fiatal külföldi és olasz munkás srácok közt után egy nagy lakásban . A hó végén munkát kaptam egy jómódú olasz családnál elsősorban , mint beteggondozó és 2.sorban takarítónő. Mindig szerettem segíteni és takarítani is , ezért élveztem a munkát , azonban pár hét után egy reggel a gondozott hölgyre én találtam holtan az ágyában , de nem estem kétségbe , felvertem a házat , a gyerekeit , szóltam a férjének , miután hiába volt az újraélesztési próbálkozásom. Attól kezdve a munkaköröm házvezetésre változott azzal együtt , hogy a sumák helyi bejárónőt menesztette a tulajdonos. A hétfői napokon a többszáz m2es ház alatt lévő többszintes üzlet teljes takarítása a feladatommá vált . Azokon a délelőttökön volt időm gondolkozni , emlékezni a múltbeli eseményekre miközben tettem a dolgom . A takarítás olyan tisztító hatással volt Rám - hogy a Bennem lévő káosz , vhogy elkezdett rendeződni , a dolgok , események a helyükre kerülni . Rengeteg fájdalom jött fel a múltból , talált feloldódásra és megértésre hosszas sírások után . Gyakran így teltek a hétfők , de szerettem őket , mert úgy éreztem , hogy könnyül a lelkem . Esténként a munka és olaszozás után , Csernus doki videóit néztem és nagyon sokat segített nekem a szembesülés azzal , hogy pl. mi mindent hagytam , hogy megtegyenek emberek velem , a családom , de a döbbenet az volt , amikor rájöttem h nem ők voltak a hunyók , hanem Én árultam el és hagytam cserben magamat , mert jobban szerettem őket , annál , hogy megvédjem saját magamat . A hétfőkön időnként a düh , a harag , a bosszú , a szomorúság , a kétségbeesés , az elégtétel utáni sóvárgás majd a megértés utáni megnyugvás teljes spektrumát bejártam egy délelőtt alatt , mivel nem volt időm túl sokáig megzuhanni , mert ebédet kellett főznöm az egész családnak . A belső rendrakás kezdődött el… Akkor még nem tudtam miért , csak azt éreztem , már egészen gyerekkoromtól fogva , hogy a fizikai takarítás és a rendrakás mindig megnyugtatott , vmi pozitív változást hozott Bennem is , a környezetemen túl. Amikor jóval később , a pánikszerű hazatérésünk után a kineziológia , családállítás , vonzásába kerültem és tanulni kezdtem a belső hívásnak eleget téve , végre megértettem , hogy milyen mélységű az a rend , amire a lelkem vágyik és mindig is vágyott. Elég bátornak kellett lennem látni .

2009-ben egy ingatlanközvetítő cégnél dolgoztam . Egy értékesítési versenyben vettem részt , amibe az utolsó körben kerültem a döntőbe . A nyeremény egy 2 személyes all inclusive utazás volt , a verseny ideje alatt az úti célt sem tudva , nap, mint nap azzal keltem és feküdtem , hogy én fogok utazni ! Szentül hittem ! Többen voltak a cégnél notórius nyertesek , de engem leginkább az motivált h magamnak bebizonyítsam azt, hogy tudok a legjobb lenni ! Mindent megtettem érte ! Ma már tudom , hogy honnan eredt az állandó bizonyítási kényszer és az elismerés iránti szüntelen vágyakozás , ami hajtott és nagyon hasznos is tud lenni , ha nem lesz belőle a ló túloldala effekt. Visszatérve : a döntő hónapjában a verseny lezárta előtt 3 nappal holt versenyben voltunk egy kollégámmal és mögöttünk az egyik többszörös nyertes volt a felállás . Majd hirtelen a “semmiből” a mögöttünk sorakozó kollégának lett 3 eladása , ami azonnal eldöntötte az eredményt , és abban a pillanatban adtam fel a dolgot , annak tudatában , hogy mindent megtettem , gyakorlatilag nagyon jó hónapot és bevételt csináltam , miközben tudtam , hogy a nyertes nem tisztességesen , hanem “okosban” került ki győztesen a végén. A hivatalos céges eredményhirdetés reggelén az irodaház liftje előtt futottam össze a győztessel , akinek végtelenül kimerülten és az arcomra kiült szomorúsággal és csalódottsággal gratuláltak a győzelemhez . Mindez július elején történt , az utazás viszont csak szeptember elején volt . A vereség után , mit sem törődtem a dologgal , dolgoztam tovább , eltelt az egész nyár , majd szeptember elején a déli órában megcsörrent a telefonom , a területi vezető hívott , azzal , hogy max. 1 órám van eldönteni , hogy tudok-e másodmagammal holnap utazni a nyereményútra !? Teljes hitetlenséggel fogadtam a dolgot , elnevettem magam , biztos voltam benne , hogy a vicces kedvű kollégák unatkoznak és azt gondolták , hogy elütik az időt a beugratásommal . Ám a totális kételkedésemre az derült ki , hogy a nyertes egy családi helyzet miatt nem mert utazni , ezért az utolsó pillanatban a cégtulajdonosok azt mondták neki , hogy ajánlja fel az utat a régi kollégák közül annak akinek szeretné. A döntése Rám esett , mint utóbb kiderült , az elmondása szerint , azért , mert a gratulációnál látott arckifejezésemet , míg él nem felejti el és mert Én megérdemlem . A befektetett idő és munka mindig megtérül , talán nem abban az időben amikor várnánk , hanem később , de az Univerzum mindig kiegyenlíti a számlát. ☯️ A lentből mindig van fent és a szavak erejét örökre megtanította a történet , amire a holtversenyes kollégám világított rá az utazásból visszatérve : mindig azt mondtam , hogy utazni fogok , nem pedig azt , hogy nyerek !

A válás sosem egy szép dolog nem olyan mint a filmekben, hogy könnyes szemmel elengedjük egymás kezét... Állatlában mind a két fél dühös a másikra, de a különbség annyiban lehet eltérő, hogy kinek mennyire jó az önbecsülése mert annyira emberségesen tud a másik személlyel bánni, mert lehet ócsárolni meg lejáratni, de azzal pont magunkat járatjuk le. Érdemes szépen csendben továbbállni és csak annyit mondani a dolgokról ami bántott és amit úgy éreztél, hogy te bántottál. Ez így korrekt ha mind a két oldalt bemutatod ha nagyon közölni szeretnéd a barátaiddal. Viszont a válás utáni időszak a nehezebb, mert a gyász munkát el kell végezni ami sírás és visszavágyódás közepette emészt, majd rájössz, hogy oké van élet ezen kívül is és jobb ha inkább sportolsz, elmerülsz olyan dolgokba ami a hobbid és a munkád, elmész segíteni önkénteskedni és próbálsz emberek közelében lenni, de ne kezdj el egyből ismerkedni. Sőt válás után a legroszabb ha egyből elkezdesz új párt keresni.

Hűtlen csak ahhoz tud lenni az ember akit nem szeret, illetve én úgy vettem észre, hogy hűtlenség az önértékelési problémákhoz kapcsolható magyarán saját magához és döntéséhez nem hű az ember és ez csak egy tünet.

Szerintem ha az elején ez tisztázva van az korrekt és persze úgy az etikus ha éppen nincs párja senkinek sem. Nekem is volt 1 évig ilyen viszonyom és amint komolyabbra fordult volna a másik félnél én kiléptem belőle és azóta megfogadtam, hogy nem fogok bele lépni még 1 ilyenbe mert emberi érzésekkel nem lehet játszani akkor sem ha ez megvan beszélve mert komoly traumákat okozhatunk ezzel vagy magunknak vagy a másiknak. Aki viszont megcsal valakit az főképp magát csalja meg ezt így láttam életem folyamán.

Válságban érdemes a lojalitásunkat elővenni jobban, mert lehet hogy nem kellemes a légkör, de ha hűséget fogadtunk akkor gyakoroljuk akkor is ha épp nem vagytok egy helyen. Kezdeményezni kell a beszélgetést és ki kell fejezzük azt, hogy nagyon szeretnénk ezen változtatni, s szeretnél ezzel a problémával együtt dolgozni közösen ötletelni, közös célként megélni a javítását. Volt velem is így elég sokszor, de egy normális kapcsolatban nem fordulnak elő havonta kapcsolati válságok ezért erre is oda kell figyelni, hogy mennyire gyakori és mennyire komoly a probléma forrása és mennyi hajlam van a másik félben arra, hogy közösen változtassatok rajta, de ha csak 1 személyes megoldás van akkor az nem kapcsolati válság, hanem elnyomás.

Kapcsolatot építeni a tapasztalataim alapján csakis úgy lehet, ha kezdeményezzük a kockázatát annak, hogy kihasználható állapotba kerülünk. Egyszerű, odaadással kell adni és nem érdekből, majd ha ez elindul a másik oldalról is akkor ezt tovább kell táplálni. Nem muszáj anyagi dolgokra gondolni feltétlen elég egy őszinte szívből jövő gesztus v mosoly egy segítőkész, empatikus hallgatás is. Jók az ajándékok és az közös étkezések vagy finomságok ajándékozása, érdeklődni, hogy mit szeret a másik fél és azzal kedveskedni neki. Ez szerintem mind az üzleti kapcsolatokban is helyt tudnak állni a szituációhoz mérten illetve baráti vagy párkapcsolatban illetve családi kapcsolatokat is lehet javítani. Sőt ha pl a másik erőfeszítéseit vagy teljesítményét illetve meglátását dicsérjük és értékét kifejezzük az is nagyon pozitívan emeli a kapcsolatot.