Megosztások

Győző

Köszönöm, számomra fontos momentum volt, hogy titokban tartottad a terved. Amellett, hogy a családom jelentős része +barátnőim, ismerőseim, ruhaiparit végeztek. (2-generációs szabó család sarja.) Én ezt szeretném tovább gondolni, mármint mentálhigéné, pszichés szabóságba átforditani, és akár lehet az ügyem. :)

Júlia Simon

Köszönöm az emlékeztetőt, a tapasztalatot!! ☺️ Nagyon ismerős gondolatok.... 🙂

Izsa István

Eleinte nagyon nehéz volt minden, hisz 180 fokos fordulatban voltam épp. A kapcsolati és káros szenvedélyeim által kialakult függőségek felszámolása közepette a munkahely és a lakhelyem is akkoriban megváltozott mintha egy null pontra keveredtem volna. Kibaszott nehéz volt, sokat bőgtem akkoriban felkavart az egész,fájt hogy el kell hagynom a párom és a haveri körünket annak érdekében, hogy életmódot tudjak váltani. Ráadásul ősz vége tél kezdete is volt,befelé húzott minden, hogy magamra figyeljek, egyáltalán nem volt kellemes időszak,de pont ez a nyomás ami rám nehezedett segített elmozdulni önmagam szeretete felé. Felismertem, hogy azért voltam kapcsolatfüggő mert nem szerettem magam. Azért tompítottam az agyam mindenfélével mert nem szerettem magam. Aztán eljött a tavasz és elkezdtem sokat kirándulni egyedül. Volt, hogy egy patakpartján raktam tüzet és aludtam éjszaka a szabad ég alatt. Ez volt az a pont amikor kezdtem azt érezni, hogy szeretek magammal lenni. Kezdett eltűnni az önmagamról ítélkező haragos belső hang, amit felváltott a türelem, a kedvesség és egy egészséges önbecsület hangja. Aztán különböző képzésekre mentem és fesztiválokra ahol rengeteg csoda embert ismertem meg akiknek ha elmeséltem milyen életet éltem addig csodálkozva néztek rám. Így vissza nézve nem gondoltam volna hogy egy életen belül több életet is le lehet élni. Fontos volt meghatározni a szándékot (hogy mai naptól nem bántom magam és egészséges életet fogok élni) és kitartani mellette bármi áron még ha ez a szándék az egész életemet felforgatja, akkor is! 🩵

Mária Konc

Így, hatvan felett, elmondhatom, hogy mindenfélét megéltem már az életben. Voltak nagyon nehéz időszakok, amelyek tele voltak feszültséggel, stresszel , de megtanultam, hogy ezekre a dolgokra már ne fájdalommal gondoljak…válás, anyagi nehézségek, gyermekem súlyos betegsége, saját depressziós korszakom… Tovább léptem, csak a jelennel foglalkozom, és a jövőt tervezem. Lefoglalom magam dolgokkal, amelyek építő jellegűek, pozitív értékeket adnak . Nagyon nehéz felemelkedni és elhitetni magammal , hogy értékes ember vagyok, amikor húsz éven keresztül éltem úgy, hogy megaláztak, lelkileg terrorizáltak… De az élet megy tovább, és élni kell …és akarni kell…

Gabriella Korpás

Nekem is hasonló tapasztalataim vannak. Belekóstoltam az online társkeresésbe,hát elég keserű..nincs őszinteség,a kommunikáció felszínes,senki sem meri vállalni magát,a leírt,kimondott szavaknak,tetteknek nincsen semmi következménye. Így nem lehet kapcsolódni még felszínesen sem,nem hogy mélységében. Sebaj,nem kell feladni marad az offline tér...nyitott szemek...kezdeményezés..habár nem könnyű,főleg nekem,szűz jegyű vagyok,nehezen mutatom magam,de lehet ez is egy kihívás...🙃🙂

Beáta

Soha nem hittem volna, hogy mi vár még az életben a válás után. Jó feleségként (amit élveztem élni csak lajárt a szavatosság egy idő után), kilépve az életbe nem volt a valóságomban, hogy férfi nélkül lehet élni. Egy nő nem lehet férfi nélkül. Akkor ez volt a hitrendszerem. Annyira szerencsés voltam, hogy egy olyan férfival ismerkedtem meg, aki pont 1 évvel járt előttem a folyamatokban és megmutatta, hogy nem jó ötlet beleugrani azonnal egy másik hasonló sémakapcsolatba. Vele azóta is barátok vagyunk. És elkezdtem dolgozni magamon. A legelső, amiben fejlődnöm kellett a szexualitás. 26 év alatt nemhogy nulla, de negatív tartományba kerültem és minden vágyam az volt, hogy ebből kikecmeregjek. Az élet megtámogatott ebben, persze rengeteget tettem ezért. A szexuális energiák lezárása az élet nem teremtésével volt egyenlő nálam. Nem a szex érdekelt, hanem ez az energia. Yoni- és Lingam masszőr lettem (jelenleg csak nőkkel foglalkozom, HA nekem is bulis) és rengeteg férfival beszélgettem. Fétisesekkel, házasságban élőkkel, egyedüállókkal, mindenféle státusszal rendelkezővel. Már nem teszem ezt, mert unalmas, de akkor egy világ nyílt meg. A kinyílt tudatom lehetővé tette, hogy egy olyan férfi lépett átmenetileg az életembe, aki teljesen feltöltött, olyan mély testi és leki táplálást kaptam, amire gyerekkorom óta vágytam. Ezért nagyon hálás vagyok. Most itt vagyok annak az érzetével, hogy kíváncsi vagyok, lesz-e még férfi az életemben, de amit elértem nem hagyom rombolódni. Nem tudom, hogy jó helyre soroltam-e be magamat, valószínűleg mellényúltam :D

Dóri

Az elmúlt 4 évem tele volt olyan kihívásokkal, amire akkor, sem korábban nem számítottam, változások sokasága, válás nem a szeretet elmúlása miatt, költözés, alig volt férjem temetés szervezése, gyásza, kamasz gyermek támogatása a gyászában, érzelmi hullámvasút...ect., de az adott helyzetekben éreztem, hogy ezen az úton kell menjek, Isten nem tett akadályokat az én döntéseimben, irányt mutatott. Ezek közül nem is gondoltam volna, de legnehezebb kihívás számomra mégis a megbocsátás volt több szinten és ahogy elértem ezekre a pontokra, melyek nyomták vállamat, mert nem engedték, hogy tovább lépjek. A megbocsátások pillanatában felszabadultam😇, boldogan, de egy-két heggel a szívemen haladok tovább. Szeretem ezeket a "hegeket", mert már csak a múltban átélt életem szépségeit, örömeit hozzák elő, és reményt arra, hogy lehet sérülések után hittel felállni, boldogan haladni tovább.........