Tapasztalatok

Bertalan Balogh

"Én teljesen jól vagyok, csak ez a rohadt viszketés egyre erősebb. Már aludni sem tudok tőle" Emlékszem, így mutatkoztam be az első terápiás ülésemen. Sikeresnek mondható tanulmányok, felfelé ívelő karrier, anyagi sikerek, emberi kapcsolatok garmadája, nagyratörő tervek. Legyőzhetetlennek éreztem magam. Valami viszont belül fojtogatott. De beismerni sem tudtam magamnak, nemhogy megfogalmazni, mi lehet az.

Molnar Anna

A pálos kolostor romjainál láttuk egymást újra, a "lebukást" követő hosszú csönd után. Ami alatt Ő is, én is tudatosan a felé fordultunk, hogy esélyt adjunk a régi kapcsolat megújulásának. Mert egykor hűséget fogadtunk? Magához a régi döntéshez próbáltam hű maradni? A régi érzéshez? Mert ha az igaz volt, az új szerelem délibáb, tévedés kell, hogy legyen? Sőt, immorális? És akkor minden erőmmel át kell alakítani vagy akár: ki kell irtani magamból? A romoknál nagy közösségi találkozó volt, jöttünk mind családostul, gyerekzsivaj, csevegés, piknik, és mi jól viselkedtünk, csak távolról találkozott a tekintetünk, egymáshoz se szóltunk. ("Aki minket meglát, mit fog az mondani? Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk.") És ezután eloszlott bennem a köd. Hogy a hűségem annak az álarcnak szólt, amit mások felé mutattam magamról. MI VAAAN?! Hogy mindenkihez szóltam, mindenkihez odafordultam, mindenki másra figyeltem, csak éppen nem arra, ami most a legfontosabb, a legnagyobb kincsem: a szerelmemre? Van ennél durvább megcsalás mint a hűtlenség önmagamhoz? Amilyen egyszerű, olyan nehéz belátás. És beleállás, hogy ilyet többet NEM.

Pallér Zsuzsanna

Nem álmodoztam vállalkozásról. Nagyon szuper munkám volt. Egy jól felépített életpálya következményeként. Azonban egyre többet voltak stressz alapú tüneteim. Elkezdtem alternatív módszerekkel foglalkozni, de csak átmenetileg volt jobb az állapotom. Szerettem a munkám és eredményes voltam benne, azonban egyre nehezebben tudtam elvégezni a feladataimat. Be kellett látnom, hogy valahol mélyen 2 gyermek és az férjemmel kialakított vidéki élet mellett mellett ez a munka tempó már sok lehet a testemnek. Be kellett látnom, hogy rengeteg minden változott 10 év alatt, azóta, hogy elhelyezkedtem. A munka nem lett kevesebb és emellé fiatal pályakezdő diplomásból családos emberré váltam. Az a bizonyos béka a fazékban észrevétlenül főtt meg. Ki kellett ugorjon. Így történt, hogy nem csak a házasságból, hanem az alkalmazotti létből is kiugrottam és kialakítottam egy önazonosabb életvitelt. Ha beszélgetnél, keress bizalommal. Ha mélyebben foglalkoznál ide kapcsolódó témákkal, nézd meg a kihívásaimat!

Viktor Gyollai

A barátnőmmel jó pár igen mély kapcsolati válságon vagyunk túl, és jobb a kapcsolatunk mint valaha. Úgy indultunk, hogy ő elég gyakran triggerelődött szinte bármi által, mivel borderline jellegű személyiségű. Nálam az érzelmek lekapcsolása volt nagyon gyakori, mivel meglehetősen érzékeny vagyok. Nagyjából egy évbe telt, míg ezeket a köröket tudtuk úgy átélni, hogy ne bántsuk meg egymást, és ne zuhanjunk bele a saját kis vermeinkbe. Olyan jó kis empatikus páros lettünk, így összeadva mindkettőnk személyiségét és élet tapasztalatát, hogy jó eséllyel tudunk irányt mutatni párkapcsolati válságban lévőknek. Írj bátran! Válaszolunk :-)

Latinovics Tamás

Amikor én kezdtem sok mindent nem jól csináltam. Nem bánom. De most már látom, hogy mit érdemes másként tenni. Több éves munkatapasztalatom és érdeklődésem folyamán megismertem a munkaadó oldalt és mélyen él bennem a pályakezdés minden nehézségének emléke is, így mindkét oldallal tudok azonosulni. Szívügyem, hogy jó helyen legyek és ezt kívánom másnak is. Tudok segíteni, hogy az egyre növekvő elvárások és a tényleges tudás között rés hatásait enyhítsük. Nem csak szakmai oldalról nézve a dolgot. Azt tapasztaltam meg, hogy mennyire fontos pont a belépésnél az emberi oldal, a hozzáállás, az akarás, az őszinteség és megannyi más.

Papp Zsuzsanna

Pályakezdőként az első nyolc éveben bejártam egy kalsszikus karrier létrát. Egy nap arra ébredtem, hogy nem tesz boldoggá az amit csinálok, pedig megfizettek, a területemen szakértővé válatam. Mégis hiányztott valami. Az emberekkel való foglalkozás és a szellemi oldal. Szerettem volna ha az időm egy részében olyan tevékenységet végzek, ami feltölt, és ami fenttartja a vitalitásomat. Felmondtam. Kiüritettem teljesen az életem. Életmódot váltottam, és többször tanultam új szakmát. Jógaoktatóként, kertészként és egészségügyben is dolgoztam. Tapasztalatom, hogy ér új dolgokat tanulni, ér változtani, 40-50 évesen is. Még akkor is ha a környezeted nem érti miért. Elég ha az ember maga tudja hogy ami felé megy az mit ad. És ér újrakezdeni... bármikor.

Balogh Mariann

Erős volt bennem a ragaszkodás. Emberekhez, helyekhez, helyzetekhez, érzésekhez. Sokszor még úgy is, hogy az már nem volt jó nekem. Azt gondoltam, hogy ha ezeket elengedem, akkor kevesebb leszek. Akkor ki is leszek valójában én? Talán pont az ettől való félelem az, ami hátráltatott. Mára már szembenéztem önmagammal, sokszor az ürességgel is ami bennem van. És lehet, hogy pont ez az üresség az, amibe aztán beléphet az új? Erre még most is keresem a választ.

Györkei Máté

APASÁG-ÉLMÉNY, KIHÍVÁSOK: Gyermekvállalás, gyermeknevelés, apaság-élmény, kihívások. 2021-ben, azaz 39 évesen váltam apává, ekkor született első gyermekünk, egy csodálatos kisfiúnk. Majd 2024-ben, azaz 42 évesen a második csodálatos kisfiúnk is megérkezett. Egész életemben csak azt tudtam biztosan, hogy én családot akarok. Apa szeretnék lenni. Ez megadatott számomra. Ezt az életérzést nem lehet leírni, és megérteni sem lehet, amíg az ember nem válik apává. Nem lehet képzeletben modellezni. Ez egy húsba-vágó élmény minden örömével és kihívásával. Őszinte leszek: Apának lenni csodálatos, de egy kibaszott szopás is egyben, mert valójában nem tudunk készen lenni rá. Zöldfülű kezdők vagyunk, amikor az apaságot gyakoroljuk. Valójában olyan ez, mintha úgy tanítanának minket úszni, hogy belebasznak a sebes sodrású folyóba, 10 méterrel egy hatalmas vízesés előtt. Ha nem tudsz kiúszni a partra, akkor rögtön mész is lefelé a vízeséssel, bele a mélységbe, ahol halálra zúzod magad és egyszerűen megdöglesz. Ebben vagyunk. Mindeközben kéne kedvesnek lenni, jó szülőnek lenni, tudatosnak lenni. Megmaradni jó férjnek. Szembenézni azzal, hogy talán szar apa vagyok. Később pedig azzal, hogy már nem vagyok annyira szar apaként, de közben elfelejtettem férfinak lenni, és szép lassan kiheréltem saját magamat. Nem gondolom, hogy megtaláltam a bölcsek kövét, de elég sok mindenre rájöttem már. Szerintem én akkor vagyok hasznos segítség Neked, ha Te egy kimondottan kezdő apuka vagy. Esetleg most akarnál gyermeket vállalni. Illetve szívesen segítek azoknak a hölgyeknek, akik érteni szeretnék a párjukat, hogy ők milyen belső és külső kihívásokkal küszködhetnek apaként. Avagy miért viselkedik olyan furcsán a férfi, amikor apa is egyben. Hátha tudok segíteni.

Péter

A játékhoz való szoros kapcsolatom gyermekkorban kezdődött. A konzol, majd PCk elterjedésével hatalmasodott ki a 90-es években. Fontos különbség számomra, hogy örömből játszani az nem függőség, hanem az öröm, kreativitás kifejeződése. Továbbá szerintem lehet kapcsolódni másokkal játékon keresztül is. (sőt) De amikor az az öröm, inkább egy megszokás lett, inkább az elmém, ügyességem próbája inspirált és nem tudtam mosolyogva veszíteni és őszintén örülni a másik sikerének vagy megszálottan kijátszani a játékot, hogy a végére érjek, habár már csak feszültséget hozott, az már a függőség vagy annak az előszobája. És itt ha bárki kérdez azt mondom, hogy nagyon szeretem és nagyon érdekel a játék, nem vagyok függő. Visszanézve a játékokba beleölt éveket most már látom a kényszerességet, azt az érzést hogy nem az öröm és kreativitás kifejezésért ültem a gép elé, hanem mert valamit akartam kapni tőle. Valamit amitől teljesebb leszek, amitől jól érzem majd magam utána valamit amiből majd öröm és kreativitás születik majd bennem. Fordítva ültem a lovon, de szerintem ez minden függőség esszenciája. Ma már látom és érzem a különbséget, de még így is könnyen belecsúszok, hiszen játszani továbbra is szeretek. De már nem veszek el benne, úgy...,addig...🙂

Szilvi Stern

Fiatal anyukaként megtapasztaltam, hogy az önfeláldozó működés, önmagam feladása miket adott: a gyerekeim nem érezték meg a saját erejüket, önállóságukat, csak sokkal később, nehézségek, traumák árán találták meg. Egy rendszer, család, közösség tagjaként bárki hiánya, boldogtalansága mindenkinek szenvedést hoz!