Imre OrcsikKapcsolat függés nagyon sokáig elkísért. Mindig és mindenhol próbáltam megfelelni, alkalmazkodni egy kis szeretetért cserébe. Persze nem kaptam csak egy ideig vagy csak módjával. A szokásos módon ilyenkor feljebb tekertem a lángot. Még jobban igyekeztem. Ez sem volt elég természetesen. Így még jobban. Valójában a megmentő szerepet üzemeltettem vezeklés képpen. Hogy miért vagy ki miatt nem tudtam. De mindig mindenkit meg akartam menteni. Mikor ezt letettem szűnt meg azt hiszem a kapcsolatfüggéségem és akkor lettem fontos magamnak.
5
István ViroveczA sporttal kapcsolatban számomra az eszköz volt, hogy a mélyszegénységből a szülőfalumból kiszabadulhassak. Utólag visszagondolva én is sokáig a tudatalattimban pajzsként formáltam meg a testem, de itt is egy belső hang már egészen Gyermekkoromban azt súgta hogy ez az én identitásom, ez az a külső, aki vagyok, amivé lennem kell. A napi rutin ad egy fajta biztonság érzetet, ami kiszámíthatóvá és érzékelhetővé teszi a haladásom. Kis léptékben, de haladok az utamon. Egy biztos pont, ami stabilizálja az önnön valómat is. Mindamellett precíz és következetes férfinak tartom magam. Mindig rend és tisztaság vesz körül. Másfelől kötelesség, ami abban is kimerül, hogy nem omolhatok össze bármi is történik. Legfőképpen a fiaim miatt. Mindenre van megoldás és mindig van kiút. Mindig is szerettem volna saját családot és az első pillanattól fogva a megélésem az, hogy felelősségem, hogy az életre felkészítsem őket és a legjobb tudásom szerint tegyem ezt és a legtöbb szeretetem nekik adhassam. Van egy erős családcentrikus énem, amit nagyon szeretek magamban és hajlamos vagyok “apáskodni”. Persze átestem én is a kezdeti féltékenységen, amikor az első szülött fiam megérkezett, de gyorsan túllendültem rajta köszönhetően a tudatos munkának, amit magamba fektetek. Az összeomlás alatt a teljes összeomlást értem. Ahol addiktív dolgok irányába mozdulnék el és egy végtelen spirálba és az önpusztítás zuhatagába esnék. A válságaimban többször éreztem azt, hogy készen állok a halálra. Volt olyan mikor egy hosszabb síró görcs után kifeküdtem a földre és azt mondtam: “Istenem, készen állok! Vegyél magadhoz!” Az én megélésem az, hogy ez rendben van. Bele kellett halnom, hogy új perspektívák nyíljanak és fejlődjek. Viszont férfiként ha most már “helyzet” van, vagy válság, azonnal a megoldásra vagyok képes koncentrálni pánik és szorongás nélkül. Régen jellemző volt rám a pánikszerű reakció azokra a helyzetekre, amik kibillentettek az egyensúlyomból és nem voltam képes tisztán látni. Felelős édesapaként és férfiként ez ma már nem lehetséges. A fiaimnak én vagyok a biztos pont. Eleinte különböző technikákat alkalmaztam, amik segítettek elvinni a fókuszt és megnyugodni. Ellenben hasonlót tapasztaltam magam is, mikor az adott élethelyzet újra és újra lejátszódott a fejemben és elkezdtek ugyanazok az érzések előjönni a történtek után. Ilyenkor újra a technikákat vettem elő. Időbe telt míg megtanultam és átalakítottam a válasz mechanizmusaimat. Utólag tekintve azért rakott az élet állandóan hasonló, szinte ugyanolyan helyzetekbe, hogy végre megtanuljam helyesen kezelni és reagálni. Mára már nem billentenek ki. Legtöbbet a Mindfulness technikák segítettek és a kognitív terápia úgynevezett “megfordítom a gondolatomat” technika. Így a legtöbb történést el tudom különíteni magamtól és tudom, hogy nem ellenem szól, nem rólam szól. Ha kapok direktben egy minősítést, tudom, hogy a legtöbb esetben a frusztráció és félelem szól a másikból és nagyon sok esetben saját magáról szól, nem pedig rólam. Ahogy azt is, hogy ezek a félelmek és frusztrációk nem az enyémek. Nem az én felelősségem kezelni. Tudom meddig tartok én. Hol vannak a határaim. A sok veszteség megtanított hatékonyan kezelni a különböző helyzeteket. Mindamellett most már látom a másikat és tudom miben van, amiért együttérzéssel is tudok rá tekinteni, így végképpen nem hat meg, ha egy célzott támadást vagy elutasítást kapok. Hiszen mi lehet a legrosszabb? Elutasítanak? És akkor mi van? Szeretem magam és nem akarok már megfelelni senkinek. Ha elutasít, semmi baj. Megköszönöm az őszinteséget és a legfőbb jót kívánom és megyek tovább az utamon. Majd érkezik az, aki képes hozzám kapcsolódni. Hiszek a társ teremtő energiában. Az érzelmi kilengések maradnak is, csak az ívük lesz egyre kisebb és egyre gyorsabban tudunk majd visszatalálni az egyensúlyba. Rendben lesz minden. Türelem.
- István Virovecz
A transzgenerációs történetekben magam is hiszek és párhuzamosan az önfejlesztéssel a családfa kutatásnak köszönhetően ismertem meg a saját működésem őseim mintái alapján. Nekem a gyökér ok, amiért a feltétel nélküli szeretetet és megbocsátást tűztem ki célul az volt, hogy én nem tervezett gyerek voltam. Édesanyám el akart vetetni és el is ment a kórházba a megbeszélt időpontra, de az utolsó pillanatban meggondolta magát. Ezzel indultam az életben és ezt cipeltem 33 évig. Megfogadtam, hogy leteszem ezeket a terheket és átalakítom a működési mechanizmusom. Egészen addig, míg az első szülött fiam világra nem jött, úgy hittem jól haladok. Aztán arcon csapott, hogy nem, mert a saját tapasztalatom az, hogy a gyermek tartja a legjobb tükröt. Ott szembesültem a valósággal, hogy csak a felszínt kapargattam és mélyebbre kell ássak mint azt hittem. Ez egy belső hang, egy belső elégedetlenség, szorító nyomás volt a szív és a szakrális csakra között. A belső énem hangja felerősödött és onnantól kezdve elkezdtem egyre jobban hallgatni rá. Így kezdtem el dolgozni a Pszichológus után Pszichiáterrel egyéniben és egy speciális csoportos pszichoterápiát is megcsináltam. Máig járok szupportív terápiára és az én mentorom természetgyógyász is, akivel spirituális eszközökkel is dolgozunk. Mondjuk úgy, kialakítottam a saját hitrendszerem. Ez nagyban segít átlendíteni a mély pontokon. A minták működtetésének felismerése akkor érkezett meg, amikor megszületett az elsőszülött fiam és azt vettem észre, amiben abszolút sokakkal tudok rezonálni, hogy magam is ugyanazt csináltam mint a szüleim. Mivel szembesültem azzal, hogy csak a felszínt kapargatom, ezért nagyon erősen elhatároztam, hogy elindulok egy belső utazásra, amelynek minden mélységét, aspektusát és dimenzióját megismerem. Úgy voltam vele, hogy ezeknek a mélységeknek a megismeréséhez szakember segítségére van szükségem, hogy kellően hatékonyan, eredményesen és gyorsan tudjak haladni ezen az önismereti úton. Elkezdtem külön-külön feltárni a belső ajtókat, dimenziókat és a családfa kutatással párhuzamosan visszavezetni a gyökér okokig, hogy bizonyos helyzetekben miért működöm úgy ahogyan. Ehhez arra volt szükségem hogy a különböző szakemberek segítségével más és más perspektívából tudjam vizsgálni ezeket. Mindemellett meg annyi előadáson részt vettem, elolvastam számos szakirodalmat, meghallgattam több 100 podcast előadást megnéztem számtalan videót és a nevesebb pszichológusokat most is követem. A spiritualitás vagy ezotéria már az egyetemista koromban magával ragadott és akkoriban úgy szintén számos oldalát vizsgáltam és számos szakemberrel hozott össze az élet, akiknek a segítségével tapasztalhattam és más megértésben tapasztalhattam meg saját magam is. A mentorommal különböző energiákat használunk, amelyeket a saját nyelvezetemben több forrásból emeltünk át és számos tanítást ötvözünk ezekben a módszerekben. Ezekkel az energiákkal leginkább tisztításokat végzünk, amelyek segítenek bizonyos elakadások megugrásában, megdolgozásában. Legalábbis le egyszerűsítve így tudnám összefoglalni. Egy példát említve, ott van például a szerelem. Az én értelmezésemben három részre tagolom. 1. Alsó Én / Alsó csakrák (1-2. csakra): Testi, ösztönös szerelem. Ez a szint a fizikai vágyhoz, a túléléshez, ösztönökhöz kapcsolódik. 2. Középső Én / Szívcsakra (4. csakra): A feltétel nélküli szerelem vagy szeretet. 3. Felső Én / Torok, homlok, korona csakra (5-7. csakra): Szellemi szerelem, kapcsolódás a Mindeséggel, egységélmény, Isteni szeretet. Ha ezek nincsenek egységben, akkor felborul az egyensúly és a megnyilatkozásom nem tud kibontakozni. Ezeket, mint egy csatorna, Tisztán kell tartanom. SZER ELEM - Amiben a SZER a csakrákon keresztül áramló energia, amit a Föld és az Univerzum között áramoltatok. Az ELEM pedig a három Én vagy a csakrák. Amik biztosítják a csatornát, mert Én csak egy eszöz vagyok, ami áramoltatja az energiát és nem csak magába szívja azt. De ELEM a Föld és az Univerzum is. “Nehéz olyan korsót tölteni, ami már tele van.” Tehát a megélésemben úgy tudok szintet lépni, ha ebben a formában tudok kapcsolódni az ELEMEKHEZ és rajtuk keresztül áramoltatom azokat az energiákat, amire szükségem van. A másik, hogy ezeket "tisztán" kell tartanom, tehát (meg)Szerelem. Ezért olyan gyönyörű a magyar nyelv.
- Imre Orcsik
Ez az ami sosem ment. Bár nagyon vágytam rá, de tudatalatt abszolút menekültem előle, úgy, hogy közben társfüggőként mindig kellett valaki aki betölti a bennem lévő ürességet. Nagyon intenzív első három hónap után ( jó esetben ) jött a kifogáskeresés. Semmi nem volt igazán jó. Először jó volt azt mondani, hogy azért mert ő ilyen, de később már nem lehetett felhasználni ezt a kártyát. Felelősséget vállalva a mai napig azon dolgozom, hogy a saját határaimat megtartva önszeretetben, de mégis odafigyelve, szeretettel tudják kapcsolódni .
- Imre Orcsik
Ismerkednem sosem volt nehéz. A munkámból kifolyólag rengeteg emberrel találkoztam mivel 18 évet dolgoztam különböző szórakozóhelyeken, így házhoz jött a kísértés. S, én persze éltem is vele. Rengeteg kaland, sok egy vagy több éjszakás ismerettség. Aztán felhagytam azzal az élettel és rendes munkát választottam és próbáltam jófiú lenni. De csak nem sikerült. Jött az önismeret és még jobb volt a hatás. Hihetetlen mennyire nyitott és impulzív ilyenkor az ember. Mennyire hatással van másokra. Aztán egy nap elmúlt. Már nem élveztem. Úgy éreztem a lelkem már másra vágyik. Ami egykor felizgatott az üressé vált. S, ott álltam, s talán most is ott állok, hogy a régi már rég nem működik, de az újhoz még nem jött partner.
- Imre Orcsik
Pornó függés. Mára már tudom mit jelent amit akkor még nem tudtam. De csináltam, ha kellett, ha nem. Mindig és szinte mindenhol. Persze ne gondoljunk túlzásokra, de mindegy volt, hogy otthon vagy a munkahelyen vagy egy szeretkezés után a párom mellett miután ő elaludt. Hogy miért ? Mert könnyű volt. Mert jó volt. Mert elfoglaltam magam ahelyett , hogy szembenézzek az okával. Persze akkor még ezt sem tudtam. Ma már nem akarok pizzafutár, vízszerelő vagy medencetisztító lenni. Akkor akartam... 😁
Németh KornélSziasztok, leginkább üzleti témában tudok értékes tapasztalatot megosztani. Karriertervezés, karrier-stratégia, előléptetés, fizetésemelés, üzletileg megéri-e belevágni valamibe, váltsak-ne váltsak helyzeteket látok át gyorsan és hatékonyan. Egy 2500 fős vállalatot vezetek ma, 20 éve árufeltöltő voltam. Számos képzésen vagyok túl, a saját tapasztalatomat tartom mégis a legértékesebbnek. Meglehetősen elfoglalt vagyok. Azért hoztam létre a profilomat, mert így engedett csak csatlakozni a rendszer a május közepén induló 42 napos kihíváshoz. Alkalmanként tudok támogatást adni, kizárólag Pro bono alapon.
Kata S.Van tapasztalat ilyen is, olyan is. Múlt, gyerek, karrier és férfiak - mind. De az aktuális érdekel a legjobban mind oda, mind vissza. Az Isten-kapcsolódás. Egy zsidó-református, inaktív szülői hozománnyal elindulva erre, haladva arra és aztán megint erre. Az biztos, hogy sokat lehet ebben mélyülni egyénileg, de véges mégis. Ez is tapasztalat. Muszáj a közeg, de még nincs meg igazán. Nem azt gondolom, hogy itt a grál, de talán egy-egy néhány.
Ildikó NemesÚgy éreztem, ezt a házasságot már nem lehet megjavítani. Teljes elhidegülés érzelmileg. Gyerekek felnőttek, nem volt már mi összetartson. A vagyon pedig nem ok. Volt egy rövid kapcsolatom, ez is továbblendített. (Már ennek is rég vége). Én adtam be a válókeresetet, intéztem a közös megegyezést, ügyvédet. Ha eldöntöttem végigcsinálom. Egyedül is jobb, mint egy szeretet nélküli házasságban. Nagyobb veszekedés nélkül sikerült, öt hónap alatt. S Segített, hogy nem voltam egyedül (Útonjárók közössége).
Noémi Telek2020. A kilátástalanság éve…és zabolátlan istennőségem születése. Oh, csodás Tinder! Elveszettek játszótere! Kiábrándultak mentsvára! Összehordta a szemetet a szél, mi? Hát nézzük! Nagy bajunk nem lehet belőle, igaz? Mondjuk valljuk be, online?! Ne vicceljetek már velem. Tök gáz. De itt vagyok… óriási! Basszus… itt… jobbra húzni valakit… kemény lesz… senki sem fog meg. Rettentő. Na, de jó. Legyen. Huzigálok, huzigálok, abból mindig jó szokott kisülni 😁. Szupi! Nagy nehezen összehozok néhány jobbrát. Inkább külföldieket. Bamm! És itt is van! Egy francia krémes, puha croissant, sikkes start-upper. Izgi!!! Rávesz, hogy vasárnap este spontán menjek a Gozsduba koktélozni. Hezitalok… de eszembe jut drága jó édesanyám aznapi szösszenete: ‘Csak azt szeretném, hogy boldog legyél! Ha nem akarsz komoly kapcsolatot, mondd meg, én megértem, nem erőltetünk apáddal semmit!’ Durr. Az ítélet: nem felelsz meg. Büntetés: mintatörés. Hogy én mit nem akarok?! És Te mit szólsz bele?! Ácsi. Na, jó. Francia-küldetés: GO! Izgalmas, újszerű, lázadó. Este 9-re érek a Gozsduba. Ő kikéri a legdurvább koktélt… Ebből még jó néhányat. Iszonyat jót beszélgetünk, tetszik. Intelligens, értelmes, vicces. Annyira jól érzem magam, hogy el sem hiszem, hogy éjfél van és zár a hely. Mégiscsak jó ez még, folytatnunk kell. Felmegyünk hozzá az airbnb-be. Ő csillogó szemmel, teljes harci keszültségben, én abszolút flowban. Beálltunk. Pár téma és pillanatok alatt lekerülnek a ruháink. Annyira szabad vagyok. Teljesen meztelen. Testileg, lelkileg, szellemileg. Azt csinálok, amit akarok és azzal, akivel akarok. Orbitális élmény, totális összhang. Később beszélgetünk mély dolgokról. Az ő start-up küzdelméről és a hatalmas vásárlási árajánlatról. De bennem feltartóztathatatlan a szenvedély. Kezembe veszem az irányítást. Végleg elengedem magam, felfedem ki vagyok. Olyat is engedek, amit eddig nem. Minden ösztönös és 100%-ig én. Nincs takargatni valóm. Esküszöm beleszerettem. Arra a pillanatra. Aztán kimegyünk. Az Instant, romkocsma, iszogatunk, dumálgatunk. Lassan 4 óra. De még újra nála. Újra én. Eszement születés. 5-kor az ajtóban búcsú, taxi. Feltöltődtem. Megszülettem. Később otthonról, kicsit még kábultan, melóba megyek. Itt a NY-i főnököm 2 hétre. Vissza a szürke hétköznapokba. De mégsem. Mert ez volt Tinderezésem első találkozása, ami után megszámlálhatatlan szexuális élmény, sexting, nudes, dick pics, vagy észveszejtő beszélgetések, viták, kávék, séták, mások elutasítása, veszélyes találkák, egy-két csalódás következtek. Elszadadultam. Hetente többen. Függőség. Használtam őket. Mindenre. De nyitottam. Pár hónap és jött is a végzetem. Nem szamítottam rá. Nem akartam kapcsolatot. Szexuális viszony volt. Majd kötődés, ragaszkodás és hatalmas egotörés, óriási pofon, méltatlan, de kijózanító mélyzuhanás. 2 év huza-vona, hazugságok. De megérte. Minden perce engem emelt a Tinderes istennő korszakomnak. Viszont beteltem. Zárdába vonultam. Az is 2 év. 2 év… miközben a vágy újra éledt és apácaságomban is ott volt egy újabb imádó szemében. Csak elfojtottam, mert féltem a zabolátlan nőtől bennem. Pedig milyen butaság volt. 2 év után megengedtem, hogy megéljem és 7 hónap FWB után gyógyultan, erősen, stabilan, visszaállt az életembe most, 2025-re a Rend. Megnyugodtam, békében vagyok.