- PMPusker Mónika
Hosszú évekig éltem bántalmazó házassagban. Amikor benne voltam nem láttam miben vagyok, mert teljesen beszukul az ember tudata egy ilyen ember mellett. Úgy 7-8 éve kezdtem videókat nézni a témában és radobbentem, hogy tényleg egy pokol az életem. Ekkor már csak arra tudtam gondolni, hogy minél előbb megszabaduljak ebből a helyzetből és főleg, hogy a lányaimat is megmentsem tőle. A felismerés és a csalódás hatalmas fájdalommal járt. Rengeteget sírtam éjszaka nem tudtam aludni. Azóta már elvaltam /bár előbb tettem volna/ és próbálom a lányaimet és saját sebeimet gyógyítani!! Nem könnyű feladat! Aki ilyen kapcsolatban él minél előbb lépjen, mert hatalmas pusztítást hagy maga után egy bántalmazó ember. Meg mindig hiszek az igaz őszinte szeretetben, ami mindent legyoz!! Vágyom rá, hogy újra szerethessek és megtalaljam a lelki társamat!
0 
Viktória ZákányiKedves Imre ! Hosszú úton jutottam odáig hogy nincs elég jó. Mert minnél jobb akartam lenni annál távolabb voltam a másiktól de legfőként önmagamtól. Csak az “ügy “volt ami sosem vezetett a célig . Párkapcsolatért megdolgozni …..miközben az út nem tesz boldoggá … A parentifikált gyermek bizonyított, közben működött a séma kémia . Meditáció megmutatta hogy az éppen ilyen az elég jó . Dolgok emberek pont olyanok amilyenek . Projekciók nélkül látni végre az úton járás örömét hozta . Kívánom legyen úgy ahogy téged szolgál . Köszönöm a megosztásod 🙏
Ágnes VinkaÉletem során megtapasztaltam, hogy a számtalan megpróbáltatás ideig-óráig padlóra küldi az embert, de ha erős a hit és az akarat fel lehet állni! Van, hogy segítség is kell, de az önfejlesztés az élet mozgatórúgója. A szülők válása mély traumát okoz, nekem is át kellett élni. Édesapámmal ritkán tudtam találkozni és korai halála évekig kísérte az éveimet. A szeretett emberek elvesztése komoly kihívás. Nekem többszörösen is meg kellett tapasztalni. 1993-97 között 4 olyan családtagot veszítettem el, akiket mélységesen szerettem. Két válásom után voltak párkapcsolataim, de egyik sem lett tartós. Nyilván az én hibám is volt, de sokat tanultam ezekből. Ma már szeretem önmagamat, az egyedüllét jó oldalát is elfogadom, de még mindig keresem azt a társat, akivel megszépíthetjük egymás éveit!
- Viktória Zákányi
Korszakos fejlődésem sokszáz óra önismeret , majd önismereti csoport vezetés után, a zen gyakorlásával mérföldkőhöz érkezett . Az világos volt hogy mindig ott erőltetünk magunkra megoldást annak kényszereit, ahol nincs megoldás. A fejlődés csapdái a jól akarom/szeretném csinálni-ban rejtőznek . A zen és a mesterem megtanította hogy a négy Karma osztály : egyéni ,páros, családi, csoportos kölcsönösen hatnak egymásra . Ugyanazt a hibát amit a páros Karma osztályban elkövetek, nem ugyan abban a formában de hasonlóan elkövetem a csoportos karmámban . Tehát cselekedj csoportban és figyelj . Ha csoportban észreveszem majd javítom a hibám, az vissza hat, és nem követem el párban családban vagy egyénként sem a hibát .🙏 Mert a csoportban van a viszonylag legkisebb érzelmi közelség , de kellően sok a tükör . Köszönöm hogy itt lehetek . Várom a tükröket , hibákat , tanulást . 🪷
Anett PankovitsAz évek során sok mindent tanultam a kapcsolataimból. A legfontosabb, szeresd magad annyira, hogy ne ragadj benne egy nem működő kapcsolódásban. Ez sok önismerettel jár.. Legyél Te az első az életedben.. Mindenki a tökéletes társat keresi.. Én úgy gondolom, ha valaki mellett önmagad tudsz lenni és szereted azt aki vagy, akkor jó helyen jársz..
1
Gyurkity Kriszti,,…ha a szíved tud mosolyogni, az elméd nem tud ítélkezni!” ( egy saját gondolat, amit magamra is tetováltattam, hogy soha ne felejtsem el💪👌! Ez jellemezte az egész életem, de meg kellett tanulnom alkalmazni es élni is. Sok év önismeret eredménye, hogy már nem akarom jól/ helyesen/ megfelelően csinálni a mindent is… hanem egyszerűen azt teszem, amitől mosolyog a szívem☺️❤️
0
Erzsébet LudvigMár tudom... gyermeki naivitással, feltétel nélkül bízva a másikban éltem 2 kapcsolatomban is. Az éveim szerint felnőttként, de a nőiségemben tapasztalatlanul próbáltam élni a hőn vágyott családi életemet. Válással végződött, s később kiderült, hogy éveken át megcsalás is része volt a kapcsolatomnak, a párom szeretői viszonyt is fenntartott. Jókora "pofon" volt ez a sorstól, hosszú ideig kerestem belőle a tanulnivalót. Már látom, hogy bármilyen fájó volt a megélése, de szükségszerű a fejlődésem érdekében. Hálás vagyok, hogy kaptam Őt, hiszen gyermekünk született, és hálás vagyok, hogy már nélküle élek! Sok-sok éve találtam egy idézetet, mely azóta is útjelzőként szolgál a számomra: A megváltás köve az úton - Szaturnusz Gondolod, kerül életed útjába Egyetlen gátló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike. Hidd el, ahol van, ott kell lennie. De nem azért, hogy visszatartson Téged, Se, hogy lohassza kedved, merészséged. Jóságos kéz utadba azért tette, Hogy Te megállj mellette. Nézd meg a követ, azután kezdj el Beszélni Istennel. Őt kérdezd meg, milyen üzenetet Küld azzal az akadállyal neked? S, ha lelked Istennel találkozott, Utadba minden kő áldást hozott.
StellaKedves Tünde! Hasonló cipőben járok. Lágyulni, levenni a páncélt amit az elmúlt években magunkra vettünk. Nálam ami érződik és változott, hogy amíg az önismeret volt a fókuszban addig mindenkinek segíteni akartam, meg akartam mondani melyik tanfolyam, előadó kell neki. Itt még nagyon akarásban voltam és nem érdekelt, hogy a másik éppen hol tart, befogadó- e a tanácsaimra. Ez például lágyult bennem,most már figyelek, hallgatok, ha jön intuitívan az hogy szerintem mi segítene akkor elmondom, de meghagyom a másiknak a választást arról,hogy kipróbálja vagy nem. Ez úgymond a figyelem átállasa is. Eleinte annyira magamon volt a fókusz és akarásban voltam,hogy amiatt jöttek a pofonok mert fontosabb volt én mit akarok, mint az hogy mi működik számomra. Ez főként ismerkedésekben érződött, hogy azért csúsztak el a dolgok, mert nem is figyeltem a másik tudja- e azt adni, amire vágyom: pl kapcsolatra vágytam, inkább figyelemre, de a másik csak szexet akart, szexre vágytam, azonban felvállalva a saját igényeim is, amit a másik kapcsolati vágynak érzékelt. Amióta ez tudatosult bennem, jobban látom a férfiakat, azt hogy éppen miben vannak. Neked mik a páncéljaid?