
Kapcsolatot építeni a tapasztalataim alapján csakis úgy lehet, ha kezdeményezzük a kockázatát annak, hogy kihasználható állapotba kerülünk. Egyszerű, odaadással kell adni és nem érdekből, majd ha ez elindul a másik oldalról is akkor ezt tovább kell táplálni. Nem muszáj anyagi dolgokra gondolni feltétlen elég egy őszinte szívből jövő gesztus v mosoly egy segítőkész, empatikus hallgatás is. Jók az ajándékok és az közös étkezések vagy finomságok ajándékozása, érdeklődni, hogy mit szeret a másik fél és azzal kedveskedni neki. Ez szerintem mind az üzleti kapcsolatokban is helyt tudnak állni a szituációhoz mérten illetve baráti vagy párkapcsolatban illetve családi kapcsolatokat is lehet javítani. Sőt ha pl a másik erőfeszítéseit vagy teljesítményét illetve meglátását dicsérjük és értékét kifejezzük az is nagyon pozitívan emeli a kapcsolatot.

Ezt kissé könnyelműen vettem mert a pillanatnyi lelki állapotból, vagy igéretből, vagy kedvességből, lojalitásból nem ajánlatos megkérni senki kezét v elfogadni a kérést. Fontos az, hogy milyen a múltja és a kapcsolatotok egészét nézd, milyenek a hétköznapok, konfliktusok, van-e dominancia harc köztetek, vagy milyen a párod előélete és mennyire vehető komolyan esetleg. Fontos, hogy lásd milyen tettek voltak az asztalra letéve, mennyire lehet megbízni a másikban, mert én épp belefutottam abba, hogy egy hűtlen nő kezét kértem meg aki már egyszer elmenekült az elköteleződés elöl, s én sem éreztem magam érzelmileg egy biztonságok meghitt közegben mellette a mindenapokban.

Fontos szerintem, hogy igényeinket előre tisztázzuk magunkba és ezt akár őszintén kommunikálni. Fontos érdeklődni is efelől. Fontos tisztázni egyértelműen a határainkat is mert ha az elején ezt engedjük, hogy semmibe vegyék akkor könnyen kerülhetünk egy bántalmazó kapcsolatban ezt nemtől függetlenül is érhetjük. Én nem rendelkezek nagy tapasztalattal, de az eddigi két kapcsolatomból ezt tanultam meg. Persze legyünk természetesek és tapintatosak, kedvesek mert az alapból is fontos egy szociális közegben. Jó ha a motivációkra tereljük a szót, hogy ezzel is jobban megismerjük a másikat. Erkölcsi kérdésekben nagyon fontos, hogy legyen minél több eggyezés.

Személyes Tapasztalatom nincs mert igaz fiatalon sokat ittam társaságban, de sosem éreztem tőle függőnek magam és szerencsére 14 éve 1 kortyot sem iszok. Viszont a környezetemben azt tapasztalom, hogy gyengébbek és könnyebben lebetegednek az emberek, plusz az agyi kapacitásuk csökken és mentális zavarokkal küzdenek, akár személyiség torzulás stb... Többnyire toxikusan viselkednek ki milyen mértékben.

45 éves vagyok 🥳🥳🥳. Nem érdekel a korom, belül talán 30....néha 18. Az évszámot mindig vállalom. Nem volt és nem lesz botox, nem tudom hogy kell képet filterezni.....a lényeg hogy a nevetőràncaim nyugodtan nyarapodjanak..🙃😊☀️🥳

🧡☀️🧡 Az önkéntesség egyre inkább beùszik az életembe...Erősen megérintenek olyan élethelyzetek, sorsok, ahol annak főszereplői mosollyal arcukon viselik azt. Egyre többet szeretek 'adni' nekik, kapcsolódni velük... És ezzel óriási dolgot kapok én is belül. Speciális olimpia tagokkal váltót futni, látássérülttel együtt futni, menhelyi kutyákkal rendszeres sétákat tenni ...Tanulok tőlük, adok és kapok. Sokat. Különleges érzés kapcsolódni velük és egyre természetesebb érzés...☀️

Részem a sport 🔥🏃🐎 Helyre rak, társam, segît, együtt lélegzünk, én vagyok, nem létezem nélküle. Kicsit a pszichológusom, társam és önmagam, de mégis néha kisüti a gondolataim. Kell. Visz előre. Szeretem. Mindegy hogy melyik vàllfaja, de válassz egyet és kapcsolódj vele, általa. 🔥🔥🔥🔥🔥

10 évesen kértem egy tükröt karácsonyra a szüleimtől. Kaptam egy nagyot, amiben tetőtől talpig láttam magam. Ez lett az egyetlen biztos pont az életemben. A tükör és a mozgás. Bármi történt velem a testemre mindig tudtam hatni. Táncoltam, tornáztam és figyeltem, ahogyan változik minden. Meghízom és lefogyok, szomorú vagyok és boldog. A tükör ott volt. Aztán jöttek költözések, a tükörnek nem lett helye. Sok éven át. 40 évesen elváltam, egyedül maradtam 2 gyerkőccel. És vettem egy tükröt, beindult újra a mozgás, a tánc, hogy itt vagyok magamnak bármi történjék is. Lassan kezd megnyugtató valósággá válni. Nehéz volt az út eddig, de szeretem az utat, ami önmagamhoz vezet. És mennyi ijesztő és sötét oldalamat tudtam végre látni, őket még nem annyira szeretem, de már ismerem. A mozgás, ami megforgatja az energiáimat, mint egy Rubik kockát és végül minden a helyére rendeződik. Szeretem a mozdulatokat, a kéz finom kecsességét. Gyönyörködöm amikor egy erőteljes mozdulatot pihe könnyedséggel meg tudok valósítani. Szeretem, hogy uralom a mozdulataimat és együttműködöm vele. Csodálom, ahogyan életre kel egy egy érzés a mozdulat csatornáján át. Lenyűgöz, ahogyan kapcsolódik a térhez a mozdulat és kölcsönhatásba kerül az irányokkal. Zseniális, hogy ilyen szerkezet áll a rendelkezésünkre. A test minden része tiszteletet és áhitatot érdemel. Akárcsak a lélek, ami szikraként élteti azt.

Mélyen együttérzek és tudok azonosulni minden soroddal. Nagyon nehéz ez az ismerkedés dolog. Én is ugyanabban a táborban ücsörgök, mégis, egyre inkább van egy mélyreható, belső hitem azzal kapcsolatban, hogy meg kell érkezzen, AKI a lehető legjobb. (Tudom…,szétrágott mantra, de szerintem működik🙂). Nekem most a legfontosabb rutinom ezirányban, hogy tartsak fent a leendő páromnak teret? Tudjon az életembe megérkezni, ne töltsem ki munkával, gyerekkel, kötelességgel, pótcselekvéssel az ő helyét. Legalább addig is épülök. (Sokszor tekintek erre a folyamatra úgy, mint amikor a menyasszony készülődik… és igen, a lelkem is öltöztetem.) A másik napi gyakorlatom, hogy boldogsággal, nem rossz érzéssel tudom már nézni a párokat, csókolózó fiatalokat. Kicsit osztozom is az örömükben, mert érzem a szívmelegséget, s közben elképzelem, hogy milyen jó lesz majd nekem is nemsokára hasonló helyzetben.😃 Naiv elgondolás? Lehet…, de teljességből szeretnék kapcsolódni, nem a régi hiányból, ami annyi elkeseredést okozott már az életem során. Szerintem ez a fajta állapot hívogatóbb és nekem is jó benne lenni. S ami talán a legfontosabb, hogy tegyek a találkozásért tevőlegesen, akár komfortzónán kívüli dolgokat és tudjam szeretettel elfogadni azt is, ha mindez mégsem így lesz, hisz valamilyen úton-módon az is értem van. 🙂

Jelenleg éppen azon igyekszek, hogy egy régóta dédelgetett álmomat megvalósítsam,s ezzel még inkább olyan életet élhessek, ami elégedetté tesz. Kis naivként azt gondoltam, a nagyja rendben van a fejemben. Most pedig szembesülnöm kell vele, hogy csak fordítottak rajtam egy kicsit. Hogy más szögből nézhessem magamat, a világot. Rettentő káoszt teremt ez bennem, újabb kihívásokat, valahogy pedig mégis ugyanazok. A lényem más árnyékos oldalai kerültek elő, de talán egy dolog reményt ad: visszanézve más sötét élethelyzetekre, az erőm most is valahol ott van belül. Csak meg kell találjam ebben az új helyzetben.