Schubert JózsefIgazán jó és nekem való mérnöki munkahelyet találtam végre, olyat amit régóta szerettem volna, nagyon büszke voltam magamra és nagy lendülettel dolgoztam. De egy idő után, 4-5 év (nemsokkal a válásom után) kezdtem furcsán érezni magam, egyre kevésbé szívesen mentem be dolgozni, nem találtam kihívásnak a feladatokat inkább nyűgnek. Közben csoportvezető lettem, kaptam hozzá tréningeket is, így megtanultam tudatosan vinni a csoportot, elrejteni a bennem zajló folyamatokat. Újabb két év után már összeomlottam, elsírtam magam a munkahelyen így kaptam céges coachingot az segített valamennyire. Ez volt két éve de még mindíg ott tartok hogy azért nem állok fel innen mert egyszerűen nem tudom mit csinálhatnék mást. Nem szeretnék újra beosztott lenni, más projektjeiben tolni a szekeret. Viszont önálló lenni meg nem merek, illetve nem tudom mivel lehetnék önálló és hasznos munkát végző amivel jól érezném magam. Sokszor úgy érzem valamit mindenképp tenni kell mert teljesen belefásulok, tönkremegyek.
1- Schubert József
Válásom után néhány hónappal (túl hamar) megismerkedtem egy fantasztikus hölggyel, akinek a személyisége abszolút megragadott, nőisége viszont épp ellenkezőleg. Mégis, hogy kapcsolódhassak vele, belementem egy párkapcsolatba. Rendkívül sokat tanultam tőle de mégsem tudtam igazán elköteleződni felé. Sokat változtam és azon voltam hogy a meghozott kompromisszumokat beépítsem, hogy el tudjam fogadni őt teljes valójában. Azonban az évek alatt nagyon hullámzóvá vált a kapcsolatunk de ő végig többé kevésbé türelmes volt velem. Az utolsó hónapokban már nagyon szenvedtünk az én elhatározás képtelenségem és pár olyan dolog miatt amiben mindketten hajlíthatatlanok voltunk. Végül nem túl szépen de felbontottam vele a párkapcsolatot mely így több mint 5 évig tartott. Nagyon erős érzelmi szálak fűznek hozzá talán a megélt mély pillanatok miatt, így hetekig kerestük mindketten a visszautat egymáshoz de egy beszélgetés során olyat árultam el magamról amitől végül ő jelentette ki hogy ez már neki nem fér bele.
Rita ParcsamiSokat tudnék adni és segíteni a nőiesség és önelfogadás akár jelentős túlsúllyal témakörben. Ezt azt hiszem kimaxoltam már már azt éreztem teszteltem magam mekkora súllyal tudok még nő maradni. 185 kg volt a csúcs. És sejtem hogy ez másoknak hihetetlen de még ezzel a súllyal is volt önbizalmam., tudtam csábítani és maximálisan ki és megélni a nőiességem. Egészségügyi okból sokat fogytam de mivel imádok telt lenni a mostani számomra optimális súlyom is erősen a molett kategória :) Nagyon sok önbizalomhiànyos nőnek tudtam már segíteni megtalàlni magában a nőt.
- Rita Parcsami
Van benne tapasztalatom, hogyan szabotàlhatja valaki a saját testét, hogyan jutottam el ebben a végletekig hogy szinte teljesen "megállítottam" magam. Most van a restart és remélem hamarosan ebben az újrakezdésben is tapasztalt leszek
0 - Rita Parcsami
Egy 30 éves sikeres és boldog meleg fiú gyermek, boldog anyukájaként, bátran mondhatom, ha valamit hát ezt jól csináltam az életemben.
0 
Katalin SolymossNagyon hosszú idő után eljött az a pont amiről István is beszél, hogy az igazi férfi megöli a szerelmet a nőben. Én képtelen voltam szakítani. Sikerült neki, már nem reménykedem és hiszem azt, hogy mi együtt lleszünk. Az önbecsapásom vévén nehezen jutottam el erre a pontra. Szerintem mostanra tanultam meg , amit meg kellett tanuljak. Tudom, hogy félek az újabb csalódástól. És mégis hiszem azt, hogy egy igazi férfi női kapcsolódásban lesz még részem. Nagyon sokat tanultam ebből a kapcsolatból és a saját működésem hibáiból. Éppen ezért hálás vagyok a sorsnak hogy ezt átéltem.
Danók DánielFolytatás... Elment a tükröm. Nem bírta tovább a balfaszkodást, a töketlenkedést, hogy egy hétnél tovább nem lelkesedtem semmiért. Igazából egy hétig sem, talán egy pillanatig... Onnantól akarás volt, hogy na ez lesz az amit csinálnom kell... Hát nem 😆 És ebből sok volt és olyan sebességgel válogattam, hogy elképesztő. Volt, hogy naponta 2-3 is... A lényeg, hogy nagyon hasznos tükröm volt, gyorsított, tisztított, persze nem egyből. Mármint Ő egyből, csak én nem engedtem be, mert magyarázni még könnyebb volt, hogy miért lesz ez jó, meg fölösleges(nek tűnő) feladatokat gyártani magamnak és abba beleállni, hogy haladjak. Fura ez, mert hasznos volt dololog, csakhát az árát is fizetni kell... Ennek most ez lett és még ki tudja, hogy mi. Az Isten persze segít és vezet, de nem olyan az a vezetés, mint egy azonnali tükör, amiben habár arroganciából, akarásból vagy bármiből nem nézem magam meg teljesen egyből, de! Beég és feldolgozás alá kerül. Alázat. Talán ez kell még, hogy gyorsabban bele tudjak nézni és látni is tudjam magam a valóságban, nem egy akart illúzióban. Igazából fogalmam sincs, hogy működik ez, csak azt tudom, hogy fejlődtem és jó volt, persze azzal együtt, hogy a tükörképek, a hatásuk és persze maga a tükör is keserédes fájdalmat okozott sokszor. Így jutottam most ide, ahol vagyok 🙃 Szóval, nem tudom, hogy működik ez és igazából nem is akarom (megint akarás 😅😆) kiteríteni magam újra és újra, hogy a teljeset látva legyen új tükröm, aki segít. És nem is feltétlenül nőre gondolok itt, mint tükör. Csak, hogy szembe nézhessek azzal a részem el, amit magam előtt takargatom magyarázásokkal. Vannak ilyenek, gyorsabban látok már rá, mint korábban, de... Van még hova fejlődni és magamat kurva gyorsan meggyőzöm bármiről. Köszönöm!
Julianna SzámadóAzzal jöttem haza Magyarországra, hogy önellátó legyek. Aztán most nagyon elvagyok veszve.... Ki van itt olyan, aki hasonlóan gondolkodik és szívesen beszélget velem?
0