Viktória MatúzA kapcsolataink legmagasabb szintje a párkapcsolat, amire leginkább minden más kapcsolatunk hatással van. A jelenlegi párkapcsolatunk, vagy annak hiánya az előző párkapcsolatok mezején gyökeredzik. Nem létezünk se vele sem nélküle addig, amíg önmagunkra nem találunk. A párkapcsolati helyzetünk: - saját személyiség állapotunk fokmérője. - saját magunk iránt érzett szeretetünk előszobája. - családi mintáink lenyomata - nemi szerepeink rendezőelve - az élettel való kapcsolatunk mutatója - az élet átadásának, reprodukcióhoz való hozzáállásunk aktuális mintaképe. Tükör, bástya, béke és harc küzdőtere egyaránt. Harc önmagunkért, a szabadságunk kiteljesedéséért, a szeretet átadási képességeink kiélesítéséért. Úgy tapasztalom, hogy jelen világunk egyik legkiemelkedőbb feladata, az emberi létünk leg vágyottabb és leg félőbb tapasztalati hálója. Célom, hogy megmutassam neked, nektek, hogy kapcsolódni társként nem oly nehéz akkor, ha nem félsz ÖNMAGADTÓL. Ha felismered saját viselkedésed mögött meghúzódó személyiség elakadásaidat, menekülési stratégiáidat, rajtad kívül működő szerep csapdáidat. A környezeti elvárások és a saját igényeid, szükségleteid, tanulási folyamatai mögött álló önszolgálatba ágyazott szerelmi minőség az életünk egyik leggyönyörűbb küldetése. Gyere velem, megmutatlak önmagadnak.
1
Benedek CsanádMi a f*szért regisztrál valaki társkeresőre ha nincsen rendben? És miért írja ki hogy komoly párkapcsolatot keres? Megint 1 hónapos ismerkedés után többedik randin konkrétan eltol a lány nem fogadja se az ölelést, se a kézfogást, se a csókot. Nem megdugni akarom a bokorban összecelluxolt szájjal, hanem közeledni, szintet lépni óvatosan! Utána kiderül hogy ja igen nincsen rendben, tökre bizonytalan, magát közel nem engedő a lány, aki nagyon nincsen rendben. Vannak sérülései, neki az érintés szinte tabu. Az ilyen miért nem terápián csücsül? Miért szívatja a férfiakat? (tudattalanul sokszor) Az ilyenek miatt annyira elfogy a türelmem az egész ismerkedés kapcsán és lemerülök érzelmileg, mire megkedvelem a lányt (nem szerelem még), és alakulna a dolog, akkor bújnak elő ezek a szögek a zsákból. Dejavu újra és újra. Azt hiszem kell egy kis szünet, tinder töröl, bumble töröl, magamra figyelés, pihenés bekapcs.
1- Viktória Matúz
Kapcsolatok rendszerében élünk, ha akarjuk ha nem. Számomra a kapcsolatépítés igen könnyen megy, viszont az elmúlt időszak ponai miatt tartózkodom a bensőséges kapcsolatokól. Kapcsolódások nélkül nem létezhetünk, hiszen akkor a boltban sem szolgálnak ki. Ha valakit megrémít a kapcsolat szó, az ásson ezzel kapcsolatban mélyebbre. Milyen kapcsolataid állnak per pillanat gatyául? -Családi? -Baráti? -Munkahelyi? -Párkapcsolati? - Hivatalos ügyintézéshez kötött? Ha ebben a témakörben kutakodsz, akkor már komoly lépést tettél annak érdekében, hogy rendezd a világgal való viszonyodat. Közelebb kerülj az életben neked szánt helyhez, közösséghez, rendhez, működési módhoz. Az elmúlt évek tálcán kínálták a lehetőséget az Önmagunkkal való kapcsolatunk felülvizsgálatára, a körülöttünk, velünk létező emberekkel meglévő kapcsolataink értelmezésére. Egyedül lenni egy nagyon magas személyiségfejlődési szint, spirituális fejlődési lehetőség, viszont magában hordozza a valóságképünk torzulását. Alkalmanként ezzel bezárjuk magunkat a vélt vagy vaéós félelmeink ketrecébe és segítség, kapaszkodó EMBERI KONTAKTUS nélkül nehéz visszatalálni a valódi önmagunkhoz. Ha úgy döntöttél valamikor, hogy kilépsz a társadalmi kötelékekből, hogy ne sérülj, ne bántsanak azért amiért olyan vagy és úgy viselkedsz amilyen vagy. Teljesen megértelek, viszont olyan pozitív, sziporkázó, bájoló és építő lehetőségekről mondassz le, amin keresztül átírhatod korábbi tapasztalataidat. Kérlek soha ne add fel. Találj Rám- Ránk. Fogom a kezed, magamhoz énekellek, kinyitom a kaput helyetted, hogy onnan indulj új szárnyat bontani. Az elmúlt két és fél évben, minden akorábbi életem szereplőihez tartozó ember hátatfordított nekem, kétségbe vont, cserben hagyott, hátbaszúrt, kijátszott, kisemmizett, megvezetett. Ettől lett bennem erősebb a hit, hogy olyan egyedi útját választottam helyesen az önérdekérvényesítésnek, ahol nem számít semmi. Bár jelenleg településszintű hajléktalan, rokkantnyugdíjas vagyok két diplomával, mégis a világ legboldogabb embere. Tönkre tettem a mások által irigyel, sikeres életemet, mert már annyian szívták a véremet, hogy a szervezetem feladta és a sürgősségin kötöttem ki. Az ingyen segítő felállt és hátatfordított mindennek és mindenkinek. A családom elől a pszichiátria zárt osztályára kellett menekülnöm és azóta is rejtem önmagam és önvalómat, hogy ne bántsanak miattam másokat. De az elmúlt időszak önkéntesen vállalt kínszenvedése vezetett most ehhez a pillanathoz, hogy írhatok neked, hozzád. Nem vagy egyedül és nem is hagyunk magadra. Ott vagyok a szél simogatásában, a galamb röptében a nap sugarában, egy gyermek szemében egy idős kéz szorításában. Nyílj meg és nyisd vissza a szemed babám. Újjászületáésed napja ez. Mint az újszülött kezd újra megszokni a fényt és új reménnyel várni a hajnalt. Benne leszek. Sokan benne leszünk. Szívben, lélekben, zenében hangban, az étel ízében. Köszöntelek otthon Bolygó Hollandi Mártás
1 - Krisztina Császár
Sokáig töprengtem (igen, ez a legjobb szó rá), hogy mit keresek én egy nagyvállalatnál, aminek sokszor a kultúrája, rendezőelve szöget zár be az én értékrendemmel. Nyilván minél magasabb szinten van a kollega, minél közelebb a központhoz, annál erősebben érzi a bőrén és a lelkén ennek lenyomatát. Mivel én nem taposom a vezetői lét malmát (és itt nem is szeretném), és nem is a központban dolgozom, ezért ez hellyel-közzel kevésbé érintett közvetlenül. Mindemellett a vezetőmet (és egyben mentoromat), a csapatot nagyon szeretem. A középvezetőket, kollegákat, akikkel kapcsolatba kerülök a munkám során, nagyon kedvelem, szeretek velük dolgozni. Közvetetten viszont tapasztalom a kollegák szenvedését, hallom, látom a nyomorukat amit ebben a rendszerben tapasztalnak. Szóval jött a kérdés: miért vagyok én még itt, mi dolgom van még itt? Nem feszültem be ezen, viszont a morális kérdések vissza-vissza köszöntek a bensőmben. Aztán egyszer ventilláltam egy nagyon kedves barátnak, mikor jött a felismerés, hogy hiszen én itt ugyanazt csinálom, mint ami az én küldetésem: hatni emberekre, hogy merjék másként gondolni, merjenek kilépni a komfortzónából, a panaszkodás helyett megoldásokat találni, cselekedni, nem belesüllyedni, támogatni és bátorítani, akár váltásra is! Mindennek a katalizátora* tudok lenni, a motorja pedig ő. Egyébként a katalizátor egy alkatrész, amelynek szerepe a motor által kibocsátott gázok (kipufogógázok) károsanyag-tartalmának csökkentése. És akkor megérkezett a megértésem, hogy az a küldetésem itt is és körülöttem mindenhol, hogy ezt a károsanyag-kibocsátást csökkentsem. Mérséklődjön a puffogás, egészségesebben működjön az autó, miközben a környezetét is kíméli. Ez érkezett meg.
1 - Berni
Az ismerkedés nem az ágyban kezdődik! Előbb magamban kellett megfogalmaznom, kit, mit szeretnék. Nekem a külsőségek dominanciáját kellett a belső értékek mögé helyeznem. Édesanyám mintáját követtem a külsőségek figyelembevételével. Ez nem lett volna gond, de nálam a szép külső instabil lelkeket, sérült lelkeket, szenvedélybeteget is takart. Amikor azzal nyugtattam magam, hogy az exem legalább nem volt alkoholista, akkor kaptam alkoholista partnert. Mondták, ne kezdjek vele, de annyira vonzott a karizmatikus kisugárzása. Aztán láttam öntudatlanul is, megéltem, hogy nem ismert fel. Szánalomból nem lehet senkit szeretni. Senkit nem lehet akarata ellenére semmilyen maga által kötött béklyóból kiszabadítani. Nekem ez különösen nehéz volt az alapfoglalkozásom miatt. A szigort még mindig tanulom. Nem szép dolog fizikai szükségletek kielégítésére partnert választani, de ezt is meg kell élni. Ekkor lehet rádöbbeni, hogy igenis a szívével szeret az ember. Nagy felfedezés volt, hogy bárkit tudok szeretni, legyen bármilyen nyomorult is. A lelki nyomorúság sokkal rosszabb a fizikainál. A látszólag felszínes emberek is vágynak elfogadásra, de képtelenek kötődni, mert azt veszélyesnek élték meg a múltban. Nem ismerik a szeretetteljes kötődés adta biztonságot vagy éppen félnek annak elvesztésétől. (Lásd édesanyja születésnapján, illetve halálának napján rendszeresen kórházba kerülni túlzott alkoholfogyasztás miatt.) A feldolgozatlan múlt előtör, és hihetetlen károkat okoznak a múltból fakadó félelmek. Ezek a félelmek mintegy önbeteljesítő jóslatként működnek. Ismerkedésnél fontos teljes képet látni, testvérek, tágabb család is idetartoznak. Aki azonnal hozzád akar költözni, az menekül valahonnan, nem partnert keres, nem téged keres! Ha már beleszerettél első látásra, akkor elvesztél. A rózsaszín ködnek később fizeted meg az árát. Amíg egyedül vagy, hagyján, de gyerekkel már más a helyzet. Mindenképpen segít, ha el tudod fogadni, a gyerekkel is el tudod fogadtatni, hogy a tapasztalat szükséges a fejlődéshez. Akivel hosszan tudsz beszélgetni, azzal kellene megöregedned - vannak trükkös emberek, akik beszéltetnek, látszólag idomulnak, aztán hirtelen kimutatják a foguk fehérjét. Még jobb, ha a hallottak alapján pár beszélgetés után őszintén felvállaljátok,hogy ez nem megy. Akivel jókat beszélgettem, ahhoz nem vonzódtam fizikailag. - Édesapámmal tudok jól beszélgetni, hozzá nem vonzódom fizikailag. Egy jó beszélgetés nekem már többet ér másnál. A korral ez is eljött. A lelke legyen szép és tiszta. 🤗 Szerintem jó ötlet összeírni, mit nem tolerálsz, tűrsz el egy másik emberben a hétköznapi életben. Nevetségesnek tűnő részletek fognak idegesíteni a másikban. Ha ezeket már tudod magadról, és a másik hajlandó egy ilyen "tesztet" kitölteni, időt, energiát spóroltok egymásnak. Gyűjtsd össze azt is,mit szeretsz te az életben, mert ez fog összekötni a másikkal! A teszt így nem lesz tele kizárólag negatív dolgokkal, nem fogja elriasztani a másikat. Aki nem sértődik meg a teszt láttán, azzal már érdemes szóba állni. A társkereső oldalak is használnak teszteket, de azok ugye nem egyediek, pedig pont az a lényeg. Képviseld az ismerkedés során is önmagadat, mint az élet bármely más területén! Fontos: ne légy bántó! Az őszinteség nem azonos a bántó viselkedéssel.
1 - FEForrás Erika
Vannak hármas kapcsolódások van volt a miénk. Egy nehézkes kapcsolat miatt elküldtem a férjem abban a hiszemben hogy ha külön leszünk egy tanuljuk egymást becsülni és talán lesz vissza út. De egy harmadik fél lépett közénk aki azt gondolta vele van elköteleződve, együtt is laktak. De egy közös gyermek miatt a mi kapcsolatunk sem záródott le, mert egymás terében újra egymásba gabajodtunk. Egyszerűen meg történt. Így feleség létemre én lettem a titkos harmadik, de csak plátói értelemben. Próbáltam rá vezetni döntsön kit szeretne. Nehéz hetek jöttek egész karácsonyig de akkor haza tért. Sajnos ez a csoda sem tartott sokáig, mert a lánnyal aki 20 éves és nem csak fiatal de rajongást mutat felé nem zárta le a kommunikációt bár ezt mutatta. Így titokban beszéltek és egy kisebb vita után újra lelépett. Nem hittem el hogy lehettem ennyire hülye, 47 éves vagyok felnőtt nő felelőségteljes ember Édesanya, és a gyermekem Apja csapott be, tett engem szeretővé, majd elhagyott feleséggé. Sosem éreztem magam még ennyire megalázva, és elárulva. A szerelem és a szeretet olykor kevés ha az ember nem tud dönteni, melyik lovat is akarja, mert mindkét lóban van valami jó és miközben egyiket se akarom bántani négy ember életet sodram partra A férjem vissza ment a barátnőhöz aki annak ellenére vissza várta hogy becsapta őt is és én kitálaltam, hogy ne tudatlanul döntsön hiszen karácsonykor szó nélkül hagyta el. A másik érdekesség hogy távozni Valentin nap előtt két nappal távozott. Ha nem lenne megalázó meg nevetnék is. Lényeg hogy elengedtem mert én nem leszek szeretője a saját férjemnek. Azóta tartjuk a távolságot, amit persze a közös lányunk is nehezen visel. Sokszor kéri jöjjön haza pl a napokban is. De elutasítast kapott, mert nem tud mit kezdeni az érzéseivel, és a barátnőt nem hagyja cserben. Hát ez a mi kis sztorink.
1 - Lászlóné Tóth
Nagyon fiatalon házasodtam. Első látásra beleszerettem a meleg mély barna szomorú szemű fiúba, és négy év után ebből a nagy szerelemből lett a házasság. Annyira szerelmes voltam, hogy nem vettem észre, mennyire viszonzatlanok az érzéseim. Számára csak az anyagiak és az egzisztencia voltak vonzóak amihez általam könnyen hozzájutott. Szorgalmasan dolgoztunk gyarapodtunk, gyerekeink születtek, de az érzések terén nem volt részéről elköteleződés a család iránt. Szavakkal mindig igazolta magát, de igyekezett inkább a pénzügyi hatalmat átvenni, amit gazdasági bántalmazásra akart használni. Ehhez pedig folyamatos leértékelést, könyörtelen kritizálást érzelmi bántalmazást, eldobást és visszaporszivózást használt, hogy az önértékelésem önbecsülésem letörje s passzív elszenvedője legyek az ő törekvéseinek, amik által, árulás, elhagyás, megcsalás, cserbenhagyás érzéseit kellett átéltem, módszeresen, következetesen keresve a gyengeségeimet, a bennem lévő bizonytalanságot, a biztonság iránti vágyat és az érzelmi szükségleteimet kielégületlenül hagyta. Folyamatosan a válást hangoztatta amivel az elhagyástól való félelmeimet aktiválta, ezzel pedig fenntartva bennem a megfelelési kényszert, ami miatt bármire hajlandó voltam, és megtettem neki mindent amit ő akart! Az életem csak az ő igényei mentén volt valós, minden mást hiteltelenített. Még a gyermekeinkre szánt időt is a saját javára fordította. Csak körülötte forgott a világ és eltávolodással büntetett ha nem az ő akarata teljesült. Mostanra pedig már elértük, a szerinte megfelelő vagyont amiért ő (és csakis ő) dolgozott, tehát itt az idő a felezésre, mindennek a fele az övé, de azt is mondja egy másik pillanatban, hogy nem fog válni (vagyis nem fog felezni) ha nekem nem jó így az élet, le is út fel is út. Menjek én, hagyjak ott neki mindent! Hiszen az ő történetében a királylány keze és a fele királyság megszerzése után már a másik fejezetet írjuk: az egész királyságra pályázik a királylány mehet a levesbe, nem kell a keze (munkája) mert bárkivel lehet helyettesíteni. Az én történetemben viszont ő volt az elvarázsolt békakirályfi, akit az asztalomhoz ültettem, ágyamba fektettem és csókolgattam, hátha királyfivá válik, de nem ő változott királyfivá, én változtam békává a sok felesleges csóktól és most egy nagy fazék vízben ülök és kezdem észrevenni, hogy már régen alámgyújtott és a fazékban egyre melegszik a víz, és lehet, hogy csak egy főtt béka vagyok már számára a fazékban és tudja, hogy úgyse tudok kiugrani abból a fazékból amibe beleugrottam, bután és naivan, tehát neki semmit sem kell tennie ő már nyeregben van, hiszen ezzel az önalávetettséggel én adom a lovat alája. Ebből a helyzetből keresem a kiutat, mert folyamatos pszichés támadásoknak, agressziónak vagyok kitéve, és Kőműves Kelemennek érzem magam: mert amikor a tőle távol töltött időben 4-5 óra alatt a felépítek magamban valamit és normális emberként működöm, (vagyis hasznosnak érzem magam) azt ő három percen belül összeomlasztja bennem, ha vele vagyok, mert az eredményeimet kíméletlen kritikával leértékekéssel illeti, miközben persze tudatában van annak, hogy nélkülem ezek az eredmények nem születtek volna meg, hiszen tudja, hogy én a család javát szolgálom, amit ő is kifelé az embereknek mutat, de a valóságban csak isteníti önmagát miközben a gyerekeit is kihasználja és mindent a saját hasznára fordít és kisajátít. Ettől pedig azt érzem, hogy az én hamvaimmal akar várat építeni. A szó szoros értelmében éget le mások előtt, leértékelően beszél rólam, vagy olyan dolgok miatt gúnyolódik, amikről tudja, hogy fájdalmat okoz. Ennek hatására fizikai tünetek jelennek meg a testemben, meleghullám, arcpir, gyomorégés, vérnyomásingadozás, apróbb kis balesetek bokaficam, elesések. Tudom, hogy ő súlyosan traumatizált gyermek volt, de szakemberhez nem fordul, hiszen önmagát tökéletes és grandiózus személynek tartja. A külvilág pedig a manipulatív viselkedése hatására vissza is igazolja őt. Miközben én tudom, hogy nagyon alacsony az önértékelése senkinek és semminek érzi magát de ezt az érzést nem képes magában feloldani, inkább rámvetiti, engem vádol engem kritizál engem manipulál és minden provokációja végén amikor nálam összeomlást hoz létre, boldog nyugalommal tölti el az érzés, és azt mondja: “ látod mindig csak csinálod a fesztivált” és a veszekedéseink után ő úgy alszik mint egy jóllakott csecsemő, miközben én szorongok, alvás és memória zavarral küzdök. Hát ez az én tapasztalatom az elköteleződésről, mi szerint én hiába szeretem őt, és maradok mellette 42 évnyi házasság után, lassan feláldozódom grandiózus énje oltárán
1 
Ilona KovácsBusiness és team coach végzettséggel, karriercoach specializációval szakterületem a küldetésfeltárás és támogatás. Ha úgy érzed, hogy nem vagy a helyeden, nem szereted már, vagy nem minden részét szereted a munkádnak, esetleg azt érzed, hogy nem ismerik el a munkádat, stresszes vagy és folyamatosan kimerült, akkor érdemes ránézni a hogyan továbbra. Ebben tudlak támogatni, ha hozzám fordulsz. Itt is megtalálsz: www.lnkcoaching.com www.karriertudatossag.hu
1
Edina LukátsSziasztok! 14 éves kapcsolatból, ebből 8 év volt házasság.... léptem ki tavaly. Van 2 gyermekem. Egy évet jártam terápiára, megszerettem magam, saját életem építésére kezdtem a fókuszt tenni. Vállalkozásba is kezdtem, sportolok, gyerekekkel is 3-4 napos váltásban vagyunk. Multinál pénzügyi, ügyfélkapcsolati területen dolgozom + pénzügyi tanácsadással foglalkozom. Van edzői, gyermekápolói papírom is. Felgyógyultam daganatos betegségből (2010) Tele vagyok élettel, szeretettel, sok célom, álmom van, motivált vagyok. Meditáció és a sport sokat segít. Jó lenne egy remek társ is, aki jó barát, vicces, sportos és akivel a kémia is működik, mert szerintem kell a szikra nagyon. Egyedül is tudok boldog lenni, de mostmár bő 1 év után nyitnék mások felé.
1
