Viktória MatúzAz elköteleződés képessége a tudatalatti folyamataink és tapasztalataink metszete. Letenni a voksunkat egyetlen személy mellett. Javaslatom szerint ez igazából Önmagunk melletti kiállásunk minőségét jelöli. Az elmúlt időszakban, kb. 2-2,5 évben, benső utakon keresztül vizsgáltam az emberek kétségbeesett párkapcsolati, kötödési késztetési mögött álló félelmet, szorongást, menekülést...oda-vissza. Nagyon sok emberrel beszéltem életem során az aktuális párkapcsolati problémáikról, dilemmáikró. Nekem a probléma a kenyerem és akad bőven. Hááála annak a magasságosnak, mert egyébként éhen halna az agyam. Az elköteleződési nehézségek mögött álló problématenger, a felismerésben rejlő nehézség, szinte tálcán kínálja magát. Leggyakrabban saját nyilatkozatainkban érhetjük tetten, hogy mit is jelent számunkra az elköteleződés párkapcsolatban. Az a túlságos meglátásom született ebben a témakörben, hogy évszázados tradícióink fölülírási folyamatai zajlanak. Egyre többen akarják érteni, megélni saját magukat és leginkább másban találják a hibát. Büntetik az új kapcsolatot a régi miatt, az ellenkező nemű szülővel kialakult kapcsolati problémáik miatt, menekülnek, kitagadnak, megtörnek családi mintákat, hogy megvédjék magukat a sérülésektől. Gyakran szüleik által enszenvedett sérülésektől, amit önmagukra vetítenek, pedig nem is volt igazán rossz tapasztalatuk. A sokszor hallott Nem kell papír a boldogsághoz...Nem költözöm össze, mert nem osztozom...Nem engedlek közel, mert már bántottak eleget...Nincs szükségem rád, mert egyedül álló vagyok... Számos ilyen indok, nyilatkozat mutatja meg számodra, hogy valaki más életét éled. Valaki más tapasztalatából ítéled meg a párkapcsolatot. Valaki mástól szerzed a tanácsot, nem a saját életedből. Az első és egyetlen tanács...próbáld ki te. Elköteleződni, lemondani a szabadságunk egy apró szegmenséről megéri azért, mert másként nem kapcsolódhadsz benső énedhez. Egy másik embert bizonytalanságban tartani azért mert te nem vagy jóban önmagaddal...vétek. Gyakran kell kilépnünk a saját elefántcsont kastélyunkból ahhoz, hogy meglásd, mit okoz ez a másik személyben. Mit szolgál ez neked, hogy elutasítod azt aki szeretni jött. Egyben szigorúan felhívnám a figyelmedet, hogy kötelességednek tartom, ismerd fel saját kötődési problémádat és ne játsz a másik érzelmeivel, reményeivel, szükségleteivel, erőforrásaival. Ha és amennyiben nem szeretnél tartós kapcsolatot, azt tessék megmondani a másiknak és azzal is minden rendben van. Itt leginkább férfitársaim figyelmére számítok, hiszen számunkra nők számára mást jelent a párkapcsolati elköteleződésben töltött elvesztegetett idő. Ugyan rólunk szól, de annyira szeretünk benneteket, hogy bármit megtennénk, hogy engedjetek szeretni. Így gyakran elveszítjük önmagunkat, saját érzelmi, fizikai és értelmi szükségleteinket. Szeretném ha elkezdenél szóban is megnyílni önmagad, társad, csávód vagy csajod előtt és BESZÉLGETNÉTEK. Lécci lécci lécci. Régi szokás, tök jóó. Próbáld ki. Nem kell gondolatolvasósat játszani, mert az az agyamra megy. Szeretem kimondani, hogy szerelmes vagyok beléd. Félelmetes, meg kiadom magam, de ha nem tenném megfulladnék. Pofán vertek ezért párszo...? Mint az állat. Vótam én mán emiatt pszichiátriai beteg, ócska kurva, drogos állat...de megérte. Elköteleztem magam a mellett, hogy megmutatom mindenkinek érdemes a szerelemért kinyitni a kapukat, ledönteni a a falakat és kiadni magad, mert így tapasztalod meg ki is vagy igazán. Aki erre reagál és bánt rögtön mutatja, hogy te félsz az elköteleződéstől legbelül. Ez tök így van. Rettegek, mint állat. De mégis jó érzés annak az ígérete, hogy a rengeteg elszenvedett sebesülés új reményt fon a szívembe. Megmutatni a fájdalmat annyit jelent, hogy egy fájdalommal teli társ is megmutathatja neked magát és nem kell félnetek egymástól. Elköteleződni egy másik ember tekintetében az a menyország. Bár belém is marnak érte rendesen, de életem legszebb szerelmei közé sorolom az ilyen pillanatokat.
1- Viktória Matúz
Szinte egész eddigi emberi létemben, az emberi természet viselkedéskutatója voltam. Már néhány éves koromtól vannak olyan emlékeim, hogy figyelem az embereket, viselkedésüket, magatartásukat, reakciójukat másokra és a körülöttük lévő világra. Mintha egy laikus kultúranropológusként születtem volna le erre a Földre. Az ismerkedés számomra lételem, szakmai elkötelezettség, hivatás, életstratégia, kutatsái terep, szerelem. Egy ember arca mögött meglátni önvalóját egy ajándék. A léleklátás képességével születtem és formáltam belőle palotát, segítő módszert, én- és önvédelmi mechanizmusokat, létstratégiákat, megküzdési potenciálokat. A szándék, amivel egy másik emberhez közelítünk, meghatározza a további életünk kimenetelét. Minden ismerkedési lehetőség új ajtót nyit önmagunkba. Néha fáj, csalódás, bánat teremtője, de a legtöbb esetben olyan tanító mester akihez mindig fordulhatsz ha elbizonytalanodnál, ha elvesztenéd hited, ha eltünne az út irány, vagyha nem találnád az alagút végét. Az ismerkedés vágya és lehetősége megadatott hát használd! Igen, hallak...de akkor meg kell magam is mutatni a másiknak. Valóban. Ez a legjobb része. Mert igazából nem a másiknak mutatkozol be, hanem rajta keresztül, az Ő viszonyrendszerébe ágyazva ÖNMAGADRA találsz. Jócskán találsz rá példát az életedbe, hogy egy-egy spontán, előre nem tervezett, vagy irányított ismerkedési helyzet gyökeresen változtatta meg a látásmódodat az életről, szerelemről, kapcsolódásról. Ha elengeded azt a megfelelési kényszeredet, hogy jól nézz ki a párkapcsolatkereső palettán, már nyert ügyed van. Ha elenged a görcs, hogy párkapcsolatot akarok és mindent megtennék érte, máris beérkezik valaki az életetbe aki hozzásegít ahhoz, hogy partnerként tudj kapcsolódni a számodra megfelelő emberhez. Az ismerkedést ne a húspiaci kikínálkozás terepeként fogd fel, hanem egy arcban rejlő lehetőséget, egy különleges életút felfedezését, más ember élettapasztalatainak begyűjtését. Már is párban- kapcsolódsz egy másik emberhez, jelentsen ez bármit és tartson bármeddig is. Én a párkapcsolatot jelenleg nem a holtomiglan gyerekszülős értelemben definiálim, hanem két ember, egy időben egy helyen tölt és szerez közös élményeket, tapasztalatokat. Önmagadtól se várd el, hogy élethosszig tartó együttlét lesz a vége, hiszen ezt nem tudhatja senki, még Isten sem. Ráadásul, létezik az a fránya SZERELEMNEK hívott izéééé, amitől elveszíted a fejed és végre nem gondolkodsz. Benne van a bukta lehetősége...? Igen jócskán, de enélkül élni képtelenség, fölösleges próbálkozás, kihagyhatatlan élmény. Szerelemben élni önmagunkkal az egyik legmagasztosabb élmény és forráskód, ami vonzza a számunkra potenciális kapcsolati minőségben lévő másik felünket. Hidd el a világ másik végéről is megtaláljátok egymást, mert bár nem is tudjátok, hogy minden nappal egy lépéssel közelebb kerültök egymáshoz, de a megfelelő önismereti úton keresztül megtalál a szerelem és megismered azt aki számodra a jelenlegi élethelyzetedhez a méltó társ. Ha nem működik az jelzi számodra, hogy te nem működsz úgy amire vágysz. Az ismerkedés az Önismerettel kezdődik, rajta keresztül vezet és vele együtt teljesedik párkapcsolattá. Ha velem találkoztál, már nagyon jó uton vagy önmagadhoz. Köszöntelek a varázsbirodalmamban. Megismerlek BARÁTOM.
- Viktória Matúz
A kapcsolataink legmagasabb szintje a párkapcsolat, amire leginkább minden más kapcsolatunk hatással van. A jelenlegi párkapcsolatunk, vagy annak hiánya az előző párkapcsolatok mezején gyökeredzik. Nem létezünk se vele sem nélküle addig, amíg önmagunkra nem találunk. A párkapcsolati helyzetünk: - saját személyiség állapotunk fokmérője. - saját magunk iránt érzett szeretetünk előszobája. - családi mintáink lenyomata - nemi szerepeink rendezőelve - az élettel való kapcsolatunk mutatója - az élet átadásának, reprodukcióhoz való hozzáállásunk aktuális mintaképe. Tükör, bástya, béke és harc küzdőtere egyaránt. Harc önmagunkért, a szabadságunk kiteljesedéséért, a szeretet átadási képességeink kiélesítéséért. Úgy tapasztalom, hogy jelen világunk egyik legkiemelkedőbb feladata, az emberi létünk leg vágyottabb és leg félőbb tapasztalati hálója. Célom, hogy megmutassam neked, nektek, hogy kapcsolódni társként nem oly nehéz akkor, ha nem félsz ÖNMAGADTÓL. Ha felismered saját viselkedésed mögött meghúzódó személyiség elakadásaidat, menekülési stratégiáidat, rajtad kívül működő szerep csapdáidat. A környezeti elvárások és a saját igényeid, szükségleteid, tanulási folyamatai mögött álló önszolgálatba ágyazott szerelmi minőség az életünk egyik leggyönyörűbb küldetése. Gyere velem, megmutatlak önmagadnak.
Kardos Tímea41 évesen egy tollvonással hagytam ott mások által csodált és irigyelt magas beosztásom. Robbantottam, a környezetem nem kis meglepetésére. Szívesen osztom meg a tapasztalataim és hallgatom meg másokét is. 🙃
2- Kardos Tímea
Igyekszem minden nap gyakorolni. Karma-Dharma. Rendszeresen járok tanításokra, elvonulásokra. Mantrázás. TM. Nepál.
1 - Kardos Tímea
Több mint 10 éve járom a saját önismereti utamat. Ez alatt egyes technikákat is elsajátítottam. Szeretettel várlak egy nyugodt, biztonságos térben, ahol találkozhatsz az AuraSoma-val, Bach virág esszenciákkal, vagy elmerülhetsz egy lágy metamorf érintésben.
1 - Kardos Tímea
13,5 év közigazgatás. Ebből 8 év vezetői pozícióban. Érteni fogom a speciális munkahelyi problémáid. Szívesen segítek a tapasztalataimmal.
1 
Anna Keresztes..És megtettem. Elváltam. Az akkor 1 és 3,5 éves kislányommal. Nagyon szépen hoztam a mintákat 29 éves koromig...megvolt a jó apa, a szerető férj, a társ...a baj az volt, hogy inkább "játszó"társ..."testvér". 9 év...felemésztett. Azt hittem fel kell adnom magam, hogy kell a kompromisszum a gyerekek miatt. Boldogtalan voltam és kezdtem belebetegedni. Főleg a gyerekek után...aztán léptem. Ennek már 5 éve...és nem bántam meg. Szeretem a volt férjemet, a gyermekeink Édesapját. A mai napig nagyon szoros a kötelék közöttünk, segítjük egymást. De az egy kalitka volt nekem. Benne voltam egy kalitkában, illetőleg a minták által meghatározott, tudattalan énem volt ott...ezért volt a boldogtalanság, magány...
- orsi mészáros
Amit megtanultam és hálás vagyok, érte, hogy rá tudtam jönni mekkora lelki erőm van és tudok NEM-t is mondani.
1 
Pallér ZsuzsannaÖtéves lehettem, amikor bátyámmal fára mászásban versengtünk. Úgy éreztem, én jutottam magasabbra, egészen a fa csúcsáig – amely azonban letört alattam. A háztető kúpcserepe fölötti magasságból zuhantam le, és mintha az idő lelassult volna. Olyan érzésem volt, hogy valaki az ölében vitt le és óvatosan helyezett a földre. Amikor körülnéztem, balra a homokozó vastag fa gerendáját láttam, jobbra pedig egy fém kapa hegyes villáját - közvetlenül a fejem mellett. Még vonalzóval sem lehetett volna párhuzamosabban elhelyezni őket. Sem törésem, sem zúzódásom, sem agyrázkódásom nem lett. A szüleim értetlenkedve néztek rám, míg én valami mást éreztem: a Gondviselés és Védelem valóságát. Útkeresés az istenihez A szomszédunkban egy idős baptista házaspár lakott, akik imaházat építettek. Gyakran bementem hozzájuk, amikor a néni a virágokat locsolta. Tőle hallottam először Jézus szavait: "Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat, amiket én cselekszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál." Ez a mondat a lelkem mélyéig hatolt. Tudtam, hogy igaz. Hatéves voltam, amikor kiderült, hogy nem kereszteltek meg. Akkor úgy döntöttem, hogy elindulok megkeresni Istent önmagamban. Kíváncsian kutattam a vallásokat, tanokat, kerestem, hogy hol találhatom meg az igazságot, és hol keresztelkedhetnék meg. Sorra ellentmondásokba ütköztem, de a kíváncsiságom és hitem töretlen maradt. Beavató tapasztalatok az Egységről Azóta az élet számtalan beavató tapasztalattal ajándékozott meg az Egységről, a Mindenségről és a Teremtésről. Rájöttem, hogy nem kell egy rendszerbe vagy hitbe illeszkednem – inkább nekem kell befogadnom és elfogadnom a világot. A belső tanítások és tapasztalatok felülírták a hitbéli kérdéseimet. Már nem az igazságot keresem, hanem élem az egység és a Teremtés mindennapi csodáját. Hiszem, hogy mindez bennünk rejlik, és ha elcsendesedünk, válaszokat találunk. Ha beszélgetnél, keress bizalommal. Ha mélyebben foglalkoznál ide kapcsolódó témákkal, nézd meg a kihívásaimat!