Molnár AnitaLegújabb vállalásom, hogy anya kört alapítok, amint ez megtörténik, itt is hallani fogtok róla, de addig is, egyéniben bárkinek nagyon szívesen segítek, akinek bármilyen elakadása van ebben a szerepében. Ez az a téma, ami 4 éve aktívan jelen van az életemben, de ha jobban belegondolok, a történetem ettől régebbre nyúlik vissza. 4 éve - na jó, augusztusban lesz 4 éve - azonban megérkezett hozzánk a csodálatos kisfiam és azóta számos aspektusát megéltem az anya szerepnek. Kisfiam magas emocionalitású, több emberes gyermek, akinek hasonló karakterű gyereke van, pontosan tudja, milyen kihívások elé tudja állítani ez a szülőket. Ezért döntöttem úgy, hogy létrehozok egy olyan közösséget, ahol az anyák nyugodtan ventilálhatnak, bármit kimondhatnak, ami a szívüket nyomja, nem kell tartaniuk az ítélkezéstől, a bezzeganyáktól és szigorúan tilos gyermeknevelési tippeket adni. A humor viszont garantált, mert ha tudunk nevetni magunkon az már az első lépés egy boldogabb élet felé. Tehát amíg a csoport meg nem alakul, egyénileg lehet jönni ventilálni és a fenti feltételeket ebben a helyzetben is maximálisan tudom biztosítani.
2- Lendvai Katalin (Lenka)
Imádok Anya lenni. 4 gyerekkel lehetek az. Mindent is akartam megélni, amit az anyasággal meg lehet. Gerébágis otthonszülések, játszóház vezetés, alternatív, Waldorf óvoda alapítás ugyanúgy benne volt ebben, mint a hordozókendő felkötés tanítása vagy előadónak lenni Születés Hete programon. Természetes gyógymódok, vagyis éjjel bekenni illóolajjal őket, ha köhögnek, táncolni és énekelni a nappaliban velük, morogni a kamasszal, nagyokat nevetni, tervezni a jövőt, büszkén figyelni a szárnypróbálgatásukat...
2 
- AAndrea
23 éves felnőtt lanyom van. Túléltem a dackorszakot, a tinédzser kort szóval minden megvolt. Fontos a nevelés de a szeretet a lehfontosabb.
1 
Gyovai-Farkas EdinaNekem nem magától érthetődő az anyai lét. Nem születtem igazi klasszikus anyának (már ha van ilyen), ha ezt így kimondani lehet. Lehet, hogy nem is vagyok anyának való..... 2 gyereket neveltünk a férjemmel, most kamaszok. Mindent megtettem, amit tudtam, hogy jó anyjuk legyek, de úgy érzem, hogy belegebedtem. Az elvárások szerint próbáltam jó anyjuk lenni, meghaladni önmagamat, de így sem sikerült, olyannak lennem, amit az anyáktól általában elvárnak. Szerintem a férjem sem értette igazán, hogy mi játszódik le bennem és nem fogadta el, hogy egy nőnek az anyaság extra nehéz feladat is lehet. Szeretem a gyerekeimet, örülök, hogy vannak, de utólag visszanézve, nagy segítség lett volna az, ha kimondhattam volna az érzéseimet és valaki ezt megértette volna.
Fanni NémethA legértékesebb lecke számomra, ami az anyaság megélése által tisztult le, hogy mennyire rabjai vagyunk különböző elvárásoknak. Olyan tisztán látjuk őket… Máskor is, de a szülővé válás még nagyobb nyomást helyez ránk. Jól akarjuk csinálni, hiszen felelősek vagyunk az életért, akit a világra hoztunk. És ekkor hatványozottan érezzük ezt a nyomást. Mindenki, mindenhonnan irányt mutat, hogyan kell(ene) ezt jól csinálni: social media, nevelési irányzatok, felmenőink, a hatalmas információáradat, saját elvárásaink magunk felé, és nem utolsósorban mások felé is -gyermekünk, párunk, szüleink, stb. felé-, a párunk, és úgy összességében, a társadalom elvárásai. Vért izzadtam, mire elérkeztem a helyes kérdésekhez: - Vajon kaphatnék ebben még segítséget? Egyáltalán elegendő, és minőségében is elfogadható segítséget tudok igénybe venni? - Mennyi az annyi, ami Nekem még belefér? - Elégedett tudok lenni azzal, amim most van? (legyen az akár mozgás, étkezés, lelki táplálék „fogyasztása”, kikapcsolódás) - Tényleg én szeretném az adott dolgot, vagy csak valamilyen elvárásnak akarok megfelelni? Sorolhatnám még a kérdéseket, de talán ebből is látszik a lényeg. A külső elvárások lassan eltakarták azt, aki én vagyok. Elveszett valahol a vért izzadás közben. Pedig gyermekeinket a saját lényünkkel tápláljuk. Vajon tényleg az a görcs akarok lenni, aki megfelel az elvárásoknak, vagy megengedem, hogy lássák és érezzék ők is, hogy annyi vagyok, amennyi? És ekkor a helyére kattantak a dolgok. Már nem akartam mindenfelé megfelelni, és el tudtam fogadni azt is, hogy hibázok. És bizony a hibáimnak is helye van a saját, és a gyermekeim életében is. Persze nem könnyű letenni a régi beidegződéseket, és hazudnék, ha azt mondanám, mindent másképpen teszek a felismerés óta. Nem így van, és rengeteget kell még tanulnom...
Gesztelyi Nagy Csilla11 éve vagyok anya. Egyedülálló anya ennyi ideje. Természetesen voltak párkapcsolataim, de az egyedülálló szülő szerepben nagy tapasztalatom van. Szívesen beszélgetek a témában, meghallgatlak, ha igényled , meglátásaimat megosztom. Dolgozom manuális terápiával és a theta healing módszerével a dolgok kikönnyítése érdekében.
1
Rita ParcsamiEgy 30 éves sikeres és boldog meleg fiú gyermek, boldog anyukájaként, bátran mondhatom, ha valamit hát ezt jól csináltam az életemben.
0