
Korszakos fejlődésem sokszáz óra önismeret , majd önismereti csoport vezetés után, a zen gyakorlásával mérföldkőhöz érkezett . Az világos volt hogy mindig ott erőltetünk magunkra megoldást annak kényszereit, ahol nincs megoldás. A fejlődés csapdái a jól akarom/szeretném csinálni-ban rejtőznek . A zen és a mesterem megtanította hogy a négy Karma osztály : egyéni ,páros, családi, csoportos kölcsönösen hatnak egymásra . Ugyanazt a hibát amit a páros Karma osztályban elkövetek, nem ugyan abban a formában de hasonlóan elkövetem a csoportos karmámban . Tehát cselekedj csoportban és figyelj . Ha csoportban észreveszem majd javítom a hibám, az vissza hat, és nem követem el párban családban vagy egyénként sem a hibát .🙏 Mert a csoportban van a viszonylag legkisebb érzelmi közelség , de kellően sok a tükör . Köszönöm hogy itt lehetek . Várom a tükröket , hibákat , tanulást . 🪷

Az évek során sok mindent tanultam a kapcsolataimból. A legfontosabb, szeresd magad annyira, hogy ne ragadj benne egy nem működő kapcsolódásban. Ez sok önismerettel jár.. Legyél Te az első az életedben.. Mindenki a tökéletes társat keresi.. Én úgy gondolom, ha valaki mellett önmagad tudsz lenni és szereted azt aki vagy, akkor jó helyen jársz..

Kedves Tünde! Hasonló cipőben járok. Lágyulni, levenni a páncélt amit az elmúlt években magunkra vettünk. Nálam ami érződik és változott, hogy amíg az önismeret volt a fókuszban addig mindenkinek segíteni akartam, meg akartam mondani melyik tanfolyam, előadó kell neki. Itt még nagyon akarásban voltam és nem érdekelt, hogy a másik éppen hol tart, befogadó- e a tanácsaimra. Ez például lágyult bennem,most már figyelek, hallgatok, ha jön intuitívan az hogy szerintem mi segítene akkor elmondom, de meghagyom a másiknak a választást arról,hogy kipróbálja vagy nem. Ez úgymond a figyelem átállasa is. Eleinte annyira magamon volt a fókusz és akarásban voltam,hogy amiatt jöttek a pofonok mert fontosabb volt én mit akarok, mint az hogy mi működik számomra. Ez főként ismerkedésekben érződött, hogy azért csúsztak el a dolgok, mert nem is figyeltem a másik tudja- e azt adni, amire vágyom: pl kapcsolatra vágytam, inkább figyelemre, de a másik csak szexet akart, szexre vágytam, azonban felvállalva a saját igényeim is, amit a másik kapcsolati vágynak érzékelt. Amióta ez tudatosult bennem, jobban látom a férfiakat, azt hogy éppen miben vannak. Neked mik a páncéljaid?

Eddigi életemben a kisugàrzàsom, a női lètem, a női mindensègem vitt ès hívott is mindenkit is az èletembe.... Egyx egy kedves Ember ezt mondta számomra.. "Nem várhatod el, hogy a csillogó fényes szívedet lássák meg először, mikor telis tele vagy szép testrészekkel és gyönyörű női testtel....Mindenki hamarabb látja meg a szexis bájodat, a testedet mint a nagy szívedet...." Ezen persze változtatni nem akarok, mert bizony szeretem önmagam, szeretem a mindenségem....ès mègis akarom, vàrom azt, hogy valaki "súlyosabbnak" vèlje, làssa, ès szeressen az õnnönvalómèrt, a fènylő szívemèrt mint a testemèrt!

Szeretném végre megélni a befogadó nőiességet. Ez talán furcsának tűnhet, hiszen volt egy 30 évig tartó házasságom, amelyből két csodálatos gyermek született. Mégis úgy érzem, hogy valójában soha nem éltem meg igazán a befogadó nőiességet. Voltam mártír szerepben, voltam amazon, anya, barátnő, szerető… de igazán megnyílva nőnek lenni – azt hiszem – még mindig egy kihívás számomra. A célom most az, hogy végre elengedjem az ehhez kapcsolódó félelmeimet.

Igyekszem őszintén nyitni az emberek felé, de valamiért mindig kudarcba fulladnak a próbálkozásaim. Valaki jöjjön és fejtse meg, hogy mi a baj velem :)

Egy hosszúra sikeredett nárcisztikus kapcsolat és egy méltatlan munkahely megtanított arra, hogy a határaim védelme nem önzés, hanem önbecsülés. Ma már tudom: ahol nem értékelnek, onnan szabad továbblépni.
István videói a ''A sikeres nőnek nem karrier a dolga'' valamint '' Mi a tennivaló amikor a Nő túl nagy, túl erős'' indította el bennem az a dilémát, hogy akkor mire is van szüksége egy ilyen nőnek (nyilván ebbe a kategóriába sorolom magam). Azzal szembesülök sorozatosan hogy a férfiak többsége fél az ilyen nőtől, vagy nagyon gyorsan menekülőre fogja, ha megérzi ezt az erőt. Szívesen megosztom az ezzel kapcsolatos tapasztalatomat és fogadom mások tanácsát is.

Sziasztok. Rájöttem, hogy számomra a rajzolás nem csak egy hobbi, hanem egyfajta stresszoldás is. Amikor rajzolok, kicsit lelassul a világ körülöttem, és közben a kreativitásom is fejlődik. Néha mindenkinek szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Főleg a mai világban, amikor sokszor inkább a rossz dolgokról hallani. Ilyenkor fontos, hogy legyen egy hely vagy egy tevékenység, ahol az ember meg tud nyugodni, feltöltődni, és egy kicsit békében lehet önmagával. Nekem ezt a rajzolás adja meg.