
Szia Zoltán! Teljesen egyetértek veled. Számomra is fontos, hogy a kapcsolatban mindkét fél figyeljen a másikra, és hogy legyen kölcsönös megértés. Az intellektuális szint valóban sokat számít, mert így könnyebb mélyebb, valódi beszélgetéseket folytatni.

Amikor megérzem a lelkem mélyén a teljességet, megjelenik benne az űr. Valamiféle vákum ez. Egy olyan hely ami kizárólag a társam befogadására jött létre. És lám itt vagyok és Te is itt vagy! Hamarosan találkozunk! :)

Szia Krisztina! A kölcsönösség iránti igény bennem is megvan, minthogy egyoldalú kapcsolódásaim voltak a múltban. Viszont emellett az egymás megértése, és azonos intellektuális szint is nagyon fontossá vált, mivel a megértéshez erre is szükség van szerintem. Te hogy látod?

Szia Edit! Amikor veszem a bátorságot,hogy megmutatkozzak,persze nem a reflektor fényében,az nekem túlságosan vakító... őszintén,tisztán beleállok és vállalom magam.Mélységében is. Köszi,hogy írtál!Jó látni,hogy van mozgás ezen a felületen. 🙂

Így, hatvan felett, elmondhatom, hogy mindenfélét megéltem már az életben. Voltak nagyon nehéz időszakok, amelyek tele voltak feszültséggel, stresszel , de megtanultam, hogy ezekre a dolgokra már ne fájdalommal gondoljak…válás, anyagi nehézségek, gyermekem súlyos betegsége, saját depressziós korszakom… Tovább léptem, csak a jelennel foglalkozom, és a jövőt tervezem. Lefoglalom magam dolgokkal, amelyek építő jellegűek, pozitív értékeket adnak . Nagyon nehéz felemelkedni és elhitetni magammal , hogy értékes ember vagyok, amikor húsz éven keresztül éltem úgy, hogy megaláztak, lelkileg terrorizáltak… De az élet megy tovább, és élni kell …és akarni kell…

Nekem is hasonló tapasztalataim vannak. Belekóstoltam az online társkeresésbe,hát elég keserű..nincs őszinteség,a kommunikáció felszínes,senki sem meri vállalni magát,a leírt,kimondott szavaknak,tetteknek nincsen semmi következménye. Így nem lehet kapcsolódni még felszínesen sem,nem hogy mélységében. Sebaj,nem kell feladni marad az offline tér...nyitott szemek...kezdeményezés..habár nem könnyű,főleg nekem,szűz jegyű vagyok,nehezen mutatom magam,de lehet ez is egy kihívás...🙃🙂

Kötődés. Mióta férfiakkal Tinderen barátkozás alapon ismerkedem, nyugodtabb az idegrendszerem. Érzelmileg biztonságban érzem magam. Merek olyanokkal is párba állni, akik nagyon mások a korábbi, számomra toxikusan vonzó férfitól. És érdekes kapcsolódások, beszélgetések születnek így. Főleg barátságok. Ami jólesik, simogatja a sok sebet szerzett lelkem. Viszont. Amint valakivel szemben beindul bennem a vonzalom, rögtön jön a régi kötődés. Hogy akarom őt. Hogy nem akarom elveszíteni. Hogy emiatt meg akarok felelni neki. Hogy kedvesebb vagyok, mint ami lélekből jönne. Mindeközben az egész érzelmileg fájdalmat okoz, hiszen nem önazonos, mélyen nem ezt akarom csinálni. Kényszer. Függés. És ezért érzem, hogy a (szexuális) vonzalom számomra egy luxus, amit nem élhetek meg. Mert ha igen, elmos, mint a tenger. Teljesen elveszítem a békés középpontom, amit olyan nagy figyelemmel építgetek az utóbbi hónapokban. Túl sok hasonló fájdalmat éltem meg évekig, nem akarom újra. De nem látom, hogy mi a megoldás. Lesz olyan, hogy szépen, békésen indul, és olyan is marad? Mert jelenleg, ha békésen el is tud indulni, egy ponton átvált a régi beidegződésbe.

30 éve dolgozom magamon és másoknak is segítek ebben, hivatás szinten. Keresem a Társamat, akivel nem csak aludni jó, vagy szórakozni, sportolni, táncolni, beszélgetni, de dolgozni is. ☺️ Jó nagy kertem van! 😉😀
Szia Pèter ! Elmondod mi az èlet célod ? Èn magam màr nem keresgélnek, de èrdekelne, milyen célhoz vágysz partnerre. 😊
Szia Gabriella ! Azzal kezdted, senki sem vàllalja magát, s azzal fejezted be, nehezen mutatod magad. Akkor nem lehet, hogy hasonlókkal találkozol ? Én magam ezt fedeztem fel sok évvel ezelőtt, hogy az àllapotomra írtak. Nincs hiba. 😊