Megosztások

Hajnalka Mucsi

Köszönöm a válaszodat Olivér. Azt tudnod kell erről a játékról, hogy segítőként valós érzelmi és testi megéléseink vannak, éreztem fájdalmat, nyugalmat, sírtam, teljesen sponrán a szerepben amiben voltam, vagy mondunk ki dolgokat, ezt kívülről én sem gondoltam, amíg nem éltem át, hogy működik. Visszatérve a témához igen, ahogy írtad az intimitást fel kell építeni. Én csak azon gondolkodtam el a megélés folyamán, hogy meg tudnám-e nyitni a szívem, anélkül hogy félnem kellene attól, hogy visszaélnek vele, hogy csak elvenni, vagy "bántani" akarnak, akár érzelmileg is, és hogy a jelenlegi nyugodt kis életemet fel merjem-e kavarni egy ilyen érzelmi cunamival. Az ősbizalom veszett el valahol, amit helyreállítani készülnék, de mivel eddig elkerültek az ilyen pozitív végkifejlettel járó tapasztalások ( magyarul mindig megszívtam, amikor érzelmileg beleengedtem magam bármibe), felmerült bennem, hogy elképzelhető, hogy tudat alatt tartom távol magam a valódi kapcsolódástól és az azt megélni akaró férfiaktól, ergo fel sem ismerem őket, és ezért kerülhetnek a látókörömbe csupán felszínes férfiak, amik még tovább erősítik az eddigi tapasztalatot. Mivel igy meg már nem szeretnék kapcsolódni, marad egyenlőre a jól ismert nyugalom érzelmi viharok nélkül, és igyekszem magamat tölteni, és megtanulni kijönni a jól ismert kerékvágásból. Számomra ez most a feladat.

Olivér

Szervusz! Szerintem bizarr ez a játék, amit leírtál. Nem a te hibád, hogy nem "érezted", emberek vagyunk, nem állatok, vagy radarkészülékek, hogy minden ellenkező nemű forma felismerésétől azonnal izgalmat érezzünk. Fordított esetben én se hiszem hogy éreztem volna, és szerintem ez a normális. Pusztán ez alapján még nincs veled semmi baj. Az intimitásnak éppen az a lényege, hogy nem egy bárkivel tudjuk és akarjuk megélni. Azt fel kell építeni. Nem azért akarok valakivel intím viszonyba lépni, mert én méhecske vagyok, ő meg a legközelebbi virág, hanem mert megismertem, és ő is megismert engem, és mindkettőnknek annyira tetszik amit a másikból tapasztalunk, hogy szeretnénk még többet kapni belőle. Egy ponton túl ez eljuthat odáig, hogy tényleg fontos lesz nekem, és szeretnék neki valóban örömet szerezni. Jobb esetben azért, mert pontosan vele akarom megtapasztalni a testi-lelki egybeolvadás csodáját, szerényebb esetben, ha nem vagyok ilyen mély, akkor meg azért, hogy neki is jó legyen, és mellettem maradjon. Szóval szerintem nem a te készülékedben volt a hiba. Csak tartsd fejben, hogy minden ilyen új szituáció vagy élmény után 1-2 nappal határolódj el egy pillanatra az érzelmi töltettől, és amennyire csak tudod, objektíven gondold végig mi történt, és hogy miért azt érezted akkor, amit. Fontos, hogy mindig legyen egy ilyen visszaellenőrzésed, a nélkül ne fogadd el végleges eredménynek, amit akkor éreztél, vagy mások gondoltak rólad. A legtisztábban csakis te láthatod magadat, csak gyakorolni kell a nézést. Fel a fejjel.

Ibolya Varga

Higgy magadban és ezáltal mindenre képes vagy! Nekem sikerült! Hegyeket tudnánk mozgatni, és nem is sejtjük hogy mennyi erő lakozik bennünk!

Mónika Juhász

Mindig lesz hiány, mindig lesz többlet. Egyensúlyozzuk ki egymást 😉 A lelkek megtalálják egymást 🤗

Olivér

Kedves Ilona! Férfiként válaszolnék erre a kérdésre, hátha segít az, ahogy ezt egy férfi látja. Létezik _csak_ barátság férfi és nő között, de ritka, több okból: - Ha egy férfi új barátra vágyik, többnyire egy másik férfire gondol. Könnyebben megértjük egymást, gyakran vannak közös érdeklődési köröeink, hobbiink. Jellemzően ezért nagyobb a siker esélye, mint a férfi-nő viszonylatban. - A legtőbb férfinek alaptermészete, hogy vadászik. A férfi világa siker orientált, és ez az egyik módja ahogyan bizonyít magának, hogy eléggé férfi. Ha összeismerkedik egy nővel, és kölcsönösen megkedvelik egymást, akkor ha az adott nő fizikailag nem taszító számára, valószínűleg kedvet fog kapni arra, hogy "levadássza". Ha ez nem sikerül, azt kudarcként fogja feldolgozni, és valószínűleg el fog távolodni a nőtől, mert hiába kedveli, egyrészt a jelenléte folyton emlékeztetni fogja a férfit arra, hogy ő nem volt elég férfi ahhoz, hogy meghódítsa, másrészt, ha csökönyös fajta, akkor újra és újra nekifut majd a feladatnak, ami mindkét fél számára frusztráló lehet idővel. - A másik ok, amiért a férfi fizikai síkra próbálja majd vinni a kapcsolatot ha a nő megfelel a kritériumainak, hogy a férfi így kötődik. Mélyíteni akarja a kapcsolódást, és az ő lelkében ennek ez a módja. Ettől érzi magát igazán a belső körben és elfogadottnak, férfinek. Lám, ez az értékes nő méltónak ítélt. Tudnék talán még írni párat, de a lényeg azt hiszem átment. A férfiak a fentiektől akkor szoktak csak eltekinteni, ha például: 1. Kielégítő párkapcsolatban élnek - de akkor ritkán barátkoznak 2. Már korukból fakadóan veszélytelenek, berozsdált a hatlövetű. 3. Gyermekkori barátság továbbéléséről van szó - ilyen esetben a barátnőt nem is feltétlenül tekintik nőnek, "haver" státuszban van. De ez is ritka. 4. Munkahelyi ismertség, ahol megvan a jó viszony, jól működnek együtt, de a nő annyira nem passzol hozzá, hogy a szabadidejéből is áldozna rá, így tehát nincs vadász kedv. Ha esetleg tudtam segíteni, vagy legalább hasznos volt amit írtam, akkor örülök. :)

Zsolt Horváth

Kedves Lívi! Izgalmas, sokszor fájdalmas utazás az önismeret ,önértékelés, önbizalom triásza. Saját tapasztalásaim,melyben a meggyógyított fájdalom lassan bölcsességgé alakult bizonyos életterületeimen ,megmutatták egy másik minőségemet, rálátok jobban önmagamra, azonban ez az út életem végéig tart már látom. Felemelő azt látni, hogy mások is felvállalják ezt az utazást, és ezen az oldalon egyre többen vagyunk így. Jó volt olvasni a gondolataidat. Lassan már el tudom én is mondani magamról, hogy jó kiteljesedni abban, ami eredendően és eleve az enyém.