Andrea CsiszérVannak, akik plusszal, nullával indulnak az életben. Én mínusszal indultam. A 20-as éveimben a felelősséget kerülő szüleim útnak indítottak 36 millió adóssággal – az ő adósságukkal, én csak aláíró voltam. Ezt 10 év depresszió, pánikrohamok és öngyilkossági kísérletek követték. 6 év gyógyszerszedés után az orvosok leírtak. Nem volt kiút. Kétévente váltottam a kapcsolataimat. Senki nem volt jó. Senki mellett nem tudtam megmaradni. A sérült bizalom hatására a kötődés lett a legnehezebb feladat. Majd 2021-ben az utolsó kapcsolódásomat is hátrahagytam. Készpénzért családi házat vettem, és kigyógyítottam magam az orvosok szerint gyógyíthatatlanból. Már másokon alkalmazom a tudásom. És mindenki képes erre. A lehetetlen kihívások falainak ledöntésével jóllaktam. Elég volt. A cél az, hogy a „nem lehet”-et és a „lehetetlent”, mint valóságot, leromboljam abban, aki hozzám fordul segítségért, és építsem benne a hitet.
0
Nagy FerdinándÉpp a telkes házam felújításán dolgozom saját kézzel, váltásként. "Színfalak" mögött meg az életem "kitakarításán" az évtizedes lerakódásoktól, fölösleges terhektől... ez többnyire a napjaim tartalma. Mondhatni kis "pihenő" kis anyagi függetlenségben, mert dolgoztam-vállalkoztam eddig eleget. Válásom még nem volt, de volt olyan pályaválasztásom, illetve pár olyan kapcsolatom, amiből ha nem akarnám alapjaiban letagadni magam, mostanra már többnyire én is szabadulnék vagy válnék. A 10-20 évvel korábbi változatommal össze se lehet tenni. A 30 évvel korábbival pedig egyáltalán nem. Mégis nem a változás embere vagyok, hanem a fejlődésé, az ön-azonos tágulásé. Ez szimplán csak azt jelenti, hogy nem ugrok bele bármilyen "változásba". És ez nem "jó" vagy "rossz", hanem így akarom. És hogy pontosan ennyire tudom milyen szinten vagyok a forrása a saját életemnek, eddig. Mert attól tartok az "út" végtelen. Erő és felelősség indulni-haladni, felfedezni, alkotni, vagy éppen megállni - lebontani oszlatni. Dohány, alkohol, vagy a többi klasszikus káros szenvedély nem tudott fogni rajtam. A mai napig nem bír érdekelni az ezekből származható "előny", élvezet, élmény, tapasztalatok sora. És semmi extra ez itt. Egyszerűen csak nem. És mert hogy az egészséges életmód, a tisztelet és felelősség a test és a lélek, az ÉLET iránt inkább érdekelt. Mint ahogy mindig is környezettudatos voltam amennyire csak lehetett (-nem kellett hozzá megjelenjen a „zöld mozgalom”🙂). Alapvetően lelki-szellemi beállítottságú vagyok amióta tudom magam, és elég korán, kisgyerekként elkezdtem, ami persze elsőre nem feltétlenül jelent önismereti "bányászatot", de nálam azt is jelentette. De át tudok menni gyakorlatiasba is. Sajnos, sőt az átlagon felüli módon. Minthogy hasonlóképp tudok gyors lenni is, de lelassulni is. Illetve felületesen venni dolgokat, vagy nagyon részletesen, precízen, gondosan - előbbit nehezebben. Nem sok dolog van amit ne tudnék megcsinálni! Az hogy vágyakozom rá vagy akarom-e, vagy vállalkoznék-e már belőle - ez más kérdés. Dolgoztam autószerelésben - családi vállalkozásban - a tapasztalatok egy életre szólóak, aztán vállalkoztam teljes generálozásban ingatlan közvetítő cégeknek, majd tovább vállalkoztam turizmusban - szálláshelyekkel. Miután szétcsapta a járvány egyetlen nap alatt, újabb padló - felkelés - váltás bútorkereskedésre... éltem 3 országban, költöztem 11-szer... -már csak ez hiányzik a sorból: és meghaltam kétszer! Bár ez szellemi lelki értelemben teljesen igaz, csak lehet, hogy így már akkor háromszor. De válni nem váltam. Ezért aztán: körülöttem válik mindenki... Na jó - ez vicc volt. Vagy inkább viccnek se jó! Kicsit olyan, mintha "hazatérés" utánra egy másik korba dobott volna az időgép. Maradjunk annyiban, hogy ezek voltak azokból, amik "kívül" történtek, illetve a jéghegy csúcsa. Nem gondolom kiváltságok vagy szerencsétlenségek, szimplán csak egyéni "utak-útvonalak" a sok lehetséges közül a maguk színeivel, hatásaival...
István ViroveczAz elmúlt egy év során számomra különösen előtérbe kerültek a férfi-női kapcsolódások és dinamikák kihívásai. Bár úgy gondolom, hogy RENDben vagyok és számomra meg van az „ÜGY” vagy a „KÜLDETÉS”, de duális lényekként úgy gondolom, hogy valahol igényünk van a társra. Istennel társteremtők vagyunk, de csak azt tudjuk bevonzani, ahol éppen tartunk. Mindemellett látom azt a fajta polaritásváltást férfiak és nők körében, ahol gyakorlatilag két teljesen különböző világ szülöttjei igyekeznek egymással kommunikálni egy olyan szerepkörből, ami eleve szül egy ambivalens megélést és sokszor az első pár mondat után elalél a lelkesedés vagy a kíváncsiság. Ne adj Isten jönnek a tiltások, ghostolások és sorolhatnám. Holott csak egy kicsit kellene kitartani, bizalmat szavazni vagy úgy egyáltalán csak esélyt adni. HOL VANNAK A FÉRFIAK? HOL VANNAK A NŐK? Tele van a social média edukációs tartalmakkal, hogy mit kell mondani/cselekedni férfiként és fordítva. Olyan tudományosan látjuk, értjük, érezzük a másikat, hogy már az első mondatnál dobozoljuk, hogy valamilyen traumával küzd, személyiségzavar van, nárcisztikus, pszichopata stb. De nem baj, legalább ÉN tökéletes vagyok és nem velem van a baj. Mindjárt megvilágosodom és transzcendálok. Már nem kell sok. Egyelőre arra jutottam sorstársaimmal, kortársaimmal, hogy férfiként vissza kell menni apáink, nagyapáink jól bevált stratégiájához. Ha a VILÁG igazságtalannak tűnik, még a legnagyobb sötétségben is tartjuk a helyes irányt! Mély érzelmeinket elrejtjük és csak nagyon szűk körben, de inkább senkinek nem beszélünk róla. Ugyanis ha megmutatjuk sebezhetőségünket, akkor már nem látnak minket férfinak. Zsákutca. Igaz? Ez onnan indul, hogy gyerekként a fiúk szeretete a teljesítményhez van kötve. Egy fiú nem sír, mert stabil támasza kell, hogy legyen egyszer a családnak. Valahol ezen minták mentén mozgunk továbbra is. A lányok úgy vannak szeretve, ahogy vannak. Ők sírhatnak, hisztizhetnek, toporzékolhatnak. Hercegnők, kiránykisasszonyok, királylányok, királynők. A fiúk kapcsán nem emlékszem, hogy hercegeztek volna, királyúrfi vagy királycímkéket raktak volna ránk. De ezzel úgy gondolom, hogy az égadta világon semmi gond nincsen. Egyszerűen túl bonyolítjuk. Kassai Lajos mondta, hogy két kérdést kell feltennünk magunknak. „Szeretjük-e a másikat és lusták vagyunk-e?” A nők nem azért nem mentek vadászni, mert nem tudtak volna, hanem azért, mert az veszélyes. A nőre vigyázni kell, mert a társadalomban neki van a „legnagyobb” státusza. A termőtalaj, ami nélkül a mag nem képes növekedni.
Szeghalmi Ágnes Márta4 eve azt ereztem,hogy a világ összedől körülöttem.A külvilág ebből semmit nem látott -talan 1-2 ember erezte.Ezt a gyengeseget nem engedtem,engedhettem meg magamnak, en a joga tanar,a spiri úton járó. Váltunk 30 ev után.Èn mondtam ki,mert azt éreztem ha vele maradok eltűnök. Az ismerősök megdöbbentek.Ezt is jól tudtam leplezni. Először felszabadulását éreztem,aztan jött az a bizonyos földrengés, félelem,bizonytalansag,onsajnálat a veszteség miatt.Aztan az egyik ilyen depis napon,mint akibe a villamcsapott-spiri lufi kidurrant-,felálltam es azt mondtam magamnak,hogy akkor most el kezdem felepitani azt,aki valojaban en vagyok, őszinten,onhazugsagok, illúziók nelkul,de nem a romokon,hanem uj alapot asva,uj alapot lerakva es teglarol téglára epitem azota is magam. Es igen kertem es kaptam (es kapok)is segitseget ehhez az epitkezeshez🙏🙏Foldit es Égit egyaránt . Elsőre ennyi 🫣
Valéria SzalmaErősnek mondanak, de elfáradtam. A társtaláló már a nevében is tetszik.Társnak valót kívánok....olyant, akinek én vagyok....az együgyűvé alakulni kívánt társa.Szeretem a szavak játékossága mögött a felcsillanó jellemet, eszmét, játékosságot, irányt.Kevesebbel be lehetne érni, de minek? Míg rakom hűvös halomba a jövő téli tüzelőm....így meditatívan építem a várható kellemes télidei örömöket....már a társam is itt van.Igazán tolhatja a talicskát, meg a hasgatás is nah, lássuk be , férfimunka..😍
- Móni Körtvélyessy
Kedves Humania Társaim! A nagyváros zajától messze , mégis értékes társaságra vágyó nő lettem, aki nagyon sok tapasztalattal a hátam mögött vágyom néha beszélgetésekre. Az a dilemmám, hogy lenne-e kedve néhányatoknak kirándulni, eljönni a Bakonyba, Vértesbe. Ha igen, várom a választ az email- címemre. Tapasztalatom az, hogy nagyon kellenének közösségek, ahol megosztjuk a gondolataikat, de ez egyre nagyobb energia létrehozni. Nincs elég közösség. Az élethelyzet , amit megoldottam, hogy elfogadom már azt, h nagyon, sőt túlságosan érzékeny vagyok, és szívesen segítek pedagógiai nehézségekben küzdő embereknek, akik otthon a családjukban kisebb, kisiskolás gyerekkel küzdenek-- valamilyen formában.
DianaKedves Tamás, köszönöm a reagálást. Igen, teljesen egyetértek. Ezt is írtam, hogy ráláttam a működésemre és valóban az segített, hogy a másik tükörként működött. Kicsit konkrétabban nálam ez úgy történt, hogy egy blokk oldáskor kiderült egy gyerekkori tapasztalat/nehéz érzés (elhagyatottság, ridegség, feleslegesség érzés), ami kihatott a partnerválasztásra (rideg partner). Ő nem tud másmilyen lenni, nem tudom/akarom megváltoztatni, viszont magamban oldhatom a traumákat és betölthetem a belső gyerekem hiányait. Ezen vagyok. Jöhet a megfelelő partner. 😀
Ùjlaki ErzsikeSzia! Egyedülálló vagyok, társkeresés céljából vagyok itt, egy őszinte becsületes férfi társaságát keresem. Üdv Erzsike
0