
Nem is tudom ,hova nyúljak vissza!Hogy megoldottam e bármit ?Szeretném hinni, hogy sok mindent.Hosszú utat jártam be, leginkább befelé.Az önismereti út mélységeket és magasságokat tartogatott, kissé megcincált ,lenyelt ,kiköpött és végül adott egy belső nyugalmat.Így haladok tovább mert ennek az utazásnak sosincs vége, ha az ember lánya, fia erre adja a fejét.Hiszem,hogy két lélek között a legrövidebb út egy mosoly!:)

Üdvözlök Mindenkit.😊 Anett vagyok. Tapasztalatom az van bőven. Szívesen megosztom most is és menet közben is őszintén. 3 éve váltam egy minden módon bántalmazó és toxikus házasságból. Nehéz volt pokolian az elmúlt 3 év, szinte magam maradtam a küzdelemben 2 kamasz gyermekkel, de kizárólag arra fókuszáltam, hogy megtaláljam újra Önmagam. Visszaépítettem a nőiségem, rengeteget dolgoztam azon, hogy megismerjem a Férfi működést. Önreflexió napi része az életemnek. Csakis előre mentem, és csakis magammal foglalkoztam. Rengeteg családi és egyéb kapcsolatom szállt el, amiért nagyon hálás vagyok, mert így teret kaptam igazi kapcsolatokra, Önmagamra és a szabadságra. Minden e témához kapcsolódó posztot, könyvet elolvastam. És ebben a 3 évben elvégeztem egy főiskolát, ahol most fogok diplomázni. Voltak nagyon nehéz hónapok, hetek, de hagytam jönni a fájdalmat át magamon. Megéltem minden ilyen érzést. Egy intellektuális kapcsolatom volt ez időben, ahol hasonló élethelyzetben egymás lelki támaszai voltunk, és megmutattuk egymásnak tudatosan, milyen végtelen tisztelettel lenni egymás felé, még akkor is, amikor elváltak útjaink. Ez a szint az, ami alá már nem megyek. Mindeközben eljött az az idő, hogy boldog vagyok egyedül, és majd szeretném az örömeim megosztani a Férfivel. Vállalkozó vagyok, van több mellékállásom, imadom a hivatásom, és most indul az az élet, amire mindig is vágytam, de már nem húzok magam után senkit. Kapcsolódni lehet. Inspirálom a Nőtársaim, szeretem, tisztelem és értem a Féfiakat. Ezért pedig keményen megdolgoztam. Mindenkinek kívánom ezt az életérzést. Örülök, hogy itt lehetek.

Ez itt teljes káosz. Én ugyanebben a cipőben járok, csak nincs annyi időm, amit erre fordítsak. Összességében az egész rendszer célja is teljesen homályos nekem. Passz :(

Szia Kriszta, köszi a választ. Számomra ez itt sajnos teljes káosz. :( Pl. nem tudom, amit írok, mindneki látja-e vagy csak akinek írom. Valakitől kaptam egy választ, aki azt írta, majd hívjam fel... KOmolyan nem értem ezt az egészet. Áhhh, azt hiszem, nem szenvedek itt ezzel tovább, ennyi időm sajnos nincs. Köszi a segítséget.

Üdvözlök mindenkit! Az én életemben az elmúlt öt–hét évben sok minden megváltozott, és természetesen ez magával hozta, hogy a körülöttem lévő emberek is jelentősen változtak. Most úgy érzem, van hely új kapcsolatoknak az életemben – elsősorban párkapcsolatnak –, ezért regisztráltam ide. Számomra inspiráló fejtörés, hogy hogyan lehet az emberi kapcsolatainkban, az ismerkedésben vagy bármely más kapcsolatban úgy jelen lenni, hogy miközben vannak elvárásaink – ahogyan magunk felé is szükséges –, mégis elfogadással és őszinte kíváncsisággal forduljunk a másik felé. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy sokunknál a túl magas elvárások gyakran belső, még feltáratlan tartalmak kivetülései. Egyébként szeretek nevetni, új dolgokat kipróbálni, és szívesen beszélgetek könnyedebb témákról is.
Jól jönne egy kis segítség! :) Valahogy nem igazán boldogulok még ebben a rendszerben. Kihez tudnék fordulni, hogy mit és hogyan kell ezt is csinálni? Előre is köszönöm! :)

Drágáim, van itt vki, aki tudja, hogy itt mit kell csinálni? Nézegetem ezt a rendszert, de szerintem túl van bonyolítva. Nyomogatok ide, írogatok oda, próbálkozom, fogalmam sincs, mi lesz az eredménye, ha egyáltalán... HOgy miért vagyok itt? Igazából magam sem tudom... Bár a munkám során sok emberrel kapcsolódom, mégis, valahogy - pont az elmúlt 6 évben a munkámban aktívan töltött idő miatt - a magánéletemben teljesen elvesztettem a kapcsolatot a külvilággal. Most próbálom ezt a típusú kapcsolódást újraépíteni... De hogy pont itt lesz-e ennek eredménye, ebben egyelőre kételkedem.

Hát, azért írok ide, mert ma már másodszor futok bele a profilodba... De összességében fogalmam sincs, mit kell itt csinálni, nem látom át a rendszert... Szóval csak irogatok. Hogy aztán - kedv esetén - beszélgetés lehessen belőle. De hogy ez kinek megy és hol jelenik meg, passz... Zavar a köbön.
Hosszú évekig éltem bántalmazó házassagban. Amikor benne voltam nem láttam miben vagyok, mert teljesen beszukul az ember tudata egy ilyen ember mellett. Úgy 7-8 éve kezdtem videókat nézni a témában és radobbentem, hogy tényleg egy pokol az életem. Ekkor már csak arra tudtam gondolni, hogy minél előbb megszabaduljak ebből a helyzetből és főleg, hogy a lányaimat is megmentsem tőle. A felismerés és a csalódás hatalmas fájdalommal járt. Rengeteget sírtam éjszaka nem tudtam aludni. Azóta már elvaltam /bár előbb tettem volna/ és próbálom a lányaimet és saját sebeimet gyógyítani!! Nem könnyű feladat! Aki ilyen kapcsolatban él minél előbb lépjen, mert hatalmas pusztítást hagy maga után egy bántalmazó ember. Meg mindig hiszek az igaz őszinte szeretetben, ami mindent legyoz!! Vágyom rá, hogy újra szerethessek és megtalaljam a lelki társamat!

Életem során megtapasztaltam, hogy a számtalan megpróbáltatás ideig-óráig padlóra küldi az embert, de ha erős a hit és az akarat fel lehet állni! Van, hogy segítség is kell, de az önfejlesztés az élet mozgatórúgója. A szülők válása mély traumát okoz, nekem is át kellett élni. Édesapámmal ritkán tudtam találkozni és korai halála évekig kísérte az éveimet. A szeretett emberek elvesztése komoly kihívás. Nekem többszörösen is meg kellett tapasztalni. 1993-97 között 4 olyan családtagot veszítettem el, akiket mélységesen szerettem. Két válásom után voltak párkapcsolataim, de egyik sem lett tartós. Nyilván az én hibám is volt, de sokat tanultam ezekből. Ma már szeretem önmagamat, az egyedüllét jó oldalát is elfogadom, de még mindig keresem azt a társat, akivel megszépíthetjük egymás éveit!