Joós István50 leszek idén, és szeretem a korom. Lassabb, igen, de sokkal nyugodtabb, és azt hiszem, hogy boldogabb is: valahogy a lényeget látom sokkal jobban, és így az erőmet tudom helyesebben tehát hatékonyabban használni (avagy Az Erő engem). Világért nem lennék újra 20 éves...
12
Andrea RáczAz egyik legnagyobb témám jelenleg. Nagyon nehezen viselem a testem változását, a ráncok megjelenését, a változókort. Egyik nap könnyebb, a másik nehezebb. De ami bíztat, hogy minden egyes nap megteszem magamért a tőlem telhető lehető legtöbbet.
2
Erika BaloghMár a szó is riadalmat vált ki sok emberből, pedig mindennek rendelt ideje van. Annak is ha egyre több az ősz hajszál - lehet festeni de az eredeti az igazi, mint amikor a forrásnál a legtisztább a víz - szóval a testi jellemzők is jelzik az idő múlását. Nem is itt van a gond, hanem ahogyan mindezt tálaljuk vagy elutasítjuk. Lehet a különböző szépészeti műtétekkel látszólag késleltetni, vagy lemondóan legyinteni - á...az én koromban már...- és ez a két véglet között ingadozva toporgunk. De mi van ha mindezt úgy fogadjuk el hogy ezek is mi vagyunk, ahogyan a régi keleti példa is bizonyítja. Az öreg mester így szól a tanítványaihoz. - Igen, megöregedtem, mozog a műfogsorom, ráncos a bőröm, nagyot hallok, szemüvegem van, de belülről már oroszlánkörmeim vannak. Nem azt jelenti hogy a derék öreg egy mutáns lenne, hanem azt hogy bár az évek külsőleg hozták az "elvárt" mintát, de belülről egyre szebb lett és értékesebb. Ahogyan Agatha Christie mondta a régész férjéről. - Az évek múlásával, egyre érdekesebb vagyok neki. Hát valahogyan így. Az évek lehaladtával egyre értékesebbek leszünk. Ez most azt jelenti hogy roppant bölcs vagyok? Dehogy. Csak azt hogy mindennap küzdök a felszínen, és keresem a helyem abban a világban, ahol öregnek lenni lassan megtűrt jelenség. Amúgy 62 éves vagyok, és növesztem az oroszlánkörmeimet.
2
RózsaPróbálok megbarátkozni vele, de... nagyon nehezen megy! Sokszor nem tudom hová tenni magamat, mert belülről még középkorúnak sem érzem magam, s külsőleg is fiatalabbnak látszom a koromnál (68 éves vagyok). Igyekszem lépést tartani a világgal, folyamatosan képzem magam a szakmámban, figyelek az egészséges táplálkozásra, testmozgásra, de elkeseredek, amikor látom a kidagadó kék ereket a kézfejemen, az elvékonyodó, pergamenesre változó bőrt a karomon - hát takargatom. S fáj, amikor úgy érzem, hogy átnéznek rajtam, mintha láthatatlan lennék, mert a mosolyom, a kedves és barátságos természetem már nem pótolja az elmúlt fiatalságom.
1