Tapasztalatok

Joós István

Soká volt napi kihívásom a pornó... hogy nem tudom nem megnyitni azokat a fránya oldalakat, húszas éveimben (amikor még lassú volt az internet) sorozatosan fordult velem elő, hogy pirkadatkor veszem magam észre, sietve zárom az irodát, mielőtt az almázottaim megérkeznének. Megoldás számomra két dolog volt. (1) megélt szexuális kapcsolatok sorozata, mert mint kiderült elfojtásban voltam, nem mertem vállalni, tehát nem tudtam megélni a vágyaimat, és (2) hogy küldetést találtam, tehát Célt az életemnek, ami fontosabb, mint hogy pornó által magamat kényeztessem.

Márkus Gábor

A pornó csak egy pótlék akkor, amikor az életem épp megrekedt. Már tinédzserként függő voltam. Viszont mivel az (erre alkalmas) internet még nem volt sehol, így magazinokat kellett vásárolni mindenféle mondvacsinált trükkökkel. Annyira vágytam rá, hogy még azt a félelmemet is leküzdöttem érte, hogy az újságárus nyilvánvalóan leveszi, hogy mi a szándékom. Aztán jött a videókölcsönzők időszaka, amikor már filmeket is nézhettem. Rendszeresen jártam kölcsönzőbe, és hogy azért ne legyen olyan feltűnő, hogy engem csak a pornó érdekel, minden alkalommal kivettem egy másik, "hagyományos" filmet is, bár nem mindig jutottam el odáig, hogy meg is nézzem, mivel idő és pénz takarékossági szempontból csak 4 órára vettem ki. Azt gondoltam kevésbé átlátszó a dolog, ha a filmeket egy egész napra kiveszem, de már akkor is tudtam, hogy ezzel maximum magamat csapom be. De nem érdekelt. Akartam azokat a filmeket! Húszas éveimre már megérkezett a széles(ebb)sávú internet, és mivel a munkám miatt rengeteg szabadidőm volt, így az akkori hosszú párkapcsolatom közepén még inkább függő lettem. Hosszú órákat, sőt néha éjszakákat töltöttem el a gép előtt ülve, különböző témájú filmeket keresve, és egyre jobban az "őszinte" filmek felé terelve az ízlésemet. Míg eleinte bármivel beértem, később az ún stúdió-felvételek már nem izgattak fel. Extremitásokat is megnéztem, de hamarosan megtaláltam a "stílusomat". Volt olyan is, hogy lebuktam a párom előtt, de akkoriban a rövid ideig tartó, szégyenérzettel vegyített tagadás után már vártam mikor lesz újra lehetőségem a pornó nézésére. Hiányoltam azokat a kevésbé megszokott dolgokat az akkori szexuális életemből, és abban bíztam, hogy ha átvinni a való életbe nem is sikerül, de legalább így megélhetem. És ez így ment a szakításig, ami után nem sokkal egy olyan közösségbe kerültem, ahol elindultam az önismeret útján. Ahogy az önismeretem mély bugyraiba belemerültem, több mint fél évig nem volt igényem se a pornóra, se a szexre, mert el voltam foglalva magammal. Elindultam befelé, és minél beljebb haladtam a sötét erdőbe, annál kevésbé éreztem szükségét mind a kapcsolatnak, mind a szexnek. Inkább úgy fogalmaznék, hogy eszembe se jutott. Sokkal jobban lekötött az önmagam megismerése, a szemét kiürítése, mert ahogy egyre több mindent találtam, és egyre több dologtól szabadultam meg, annál inkább élveztem a dolgot és vágytam az újabb és újabb felismerésekre. Jól esett a munka magamon, és nem aggódtam azon, hogy nincs nő körülöttem. (Másrészt valószínűleg nem is voltam látható a nők számára sem abban az állapotban) Másfél évnyi nagytakarítás után feljöttem a napfényre, és azon kaptam magam, hogy nem érdekel a pornó. Egyszerűen csak nem érdekel. Ezzel párhuzamosan egyre több nő számára váltam láthatóvá, és az elfojtásaim szépen lassan oldódtak. Később még voltak próbálkozásaim, de nem tudott lekötni a dolog, mert mindig volt más dolgom. Azt tapasztaltam, hogy csak akkor keltette fel az érdeklődésemet, és tudott beszippantani kis időre, ha általánosságban nem volt mit csinálnom, vagy nem tudtam, hogy épp merre van a tovább az életem.