Saját vállalkozásom van már 22 éve. Szenvedéllyel csinálom, művész, alkotó ember vagyok. A vállalkozási létformával járó kézségeket, sok bukás árán lassan sajátítottam el, de még így sem vagyok tökéletes. Úgy érzem, hogy az elmúlt 22 év alatt mindig újabb és újabb kihívásokkal kellett szembesülnöm, többször kellett újrakezdenem. Ennek ellnére kitartó vagyok, de néha azt érzem, hogy nem biztos, hogy ez az utam..... Sokat adok másoknak és főként másokért csinálom, de mintha magamat áldoznám fel ezáltal. Nem tudom, hogy hol van a határ, ahol már nem szabad ezt tennem.... Mostanában ez egyre gyakrabban foglalkoztat.
Kétszer volt vállalkozásom főállás mellett. Kétszer sem hoztam ki belőle, amit lehetett volna. Kétszer fárasztottak le a működési feltételek, és rájöttem, hogy miért nem éreztem jól magamat a rendszerben. Az egyoldalú kommunikáció miatt. Most eljutottam oda, hogy beleadjam az anyait. A kérdés, hogy egyedül, vagy azokkal, akik hiszik, hogy lehet mégjobb is vállalkozni, mint eddig. A reményem, hogy akik hisznek bennem, azoknak létrehozok egy csoportot, amiből országos szervezet, vagy cég nő ki.