Résztvevők

Sziiasztok István vagyok, 47 éves, van egy szuper 13 éves fiam , elváltam, jó a kapcsolatunk. Alkotó ember vagyok, azt szeretem a legjobban, mikor az anyag alakul a kezem és a szívem által. Belső utat járok, sport, barátság, harmonia, egészség. Ü

Egyszer egy orvos- természetgyógyász azt mondta miután meghallgatta a történetemet, hogy ha könyvet írnának az addigi életemből, akkor ez lenne a címe: Elhagyásaim története. Szeretném megélni az ellenkezőjét a társammal. Már képes vagyok rá.

Bátor és egyben sokoldalú, szeretem a testmozgást (tha chi) mert 2001 óta tolószékes vagyok, nem mondok le a társkeresésről. Hiszem, hogy ha idővel megtalálom azt az embert aki kiegészít, érti a szavaim súlyát, megértő, mert én is az vagyok.

Lassulok. Vesztem el a színem. Érzem, hogy szükségszerű.

Sziasztok, 49 éves egyedülálló nő vagyok, egy 6 éves kisfiú édesanyja. Bankszektorban dolgozom 2002 óta. Kihívás számomra egy párkapcsolat kialakítása, ezen dolgozom már egy ideje.

5 éve a covid idején kezdtem el önismerettel foglalkozni, mert vissza akartam szerezni a férfit , aki elhagyott...csatát nyertem , de a háborút elvesztettem. Nem tüskék, hanem vasvillák állnak ki belőlem... nem tudok kérni, elfogadni , megköszönni..

Egyedüllét, magány ez lennék Én és kutatom miért ez jellemez. Jól megvagyunk ami szerintem nem normális de ugyanakkor erő és gyengeség is egyben. Merem magam választani dönteni és nem félni a következményektől, hogy mi lesz egyedül. És gyengeség mert

Bátornak és erősnek gondoltam magam. Mindent megcsináltam, amit kitaláltam. 30 évesen költöztem teljesen egyedül a nagyvárosba vidékről. Nekem ez olyan változás volt, mintha egy új világba léptem volna. Akkor még nem tudtam, hogy ez milyen veszélyes.