Farkas Szilvia

Nekem az a tapasztalatom ebben a témában, hogy van amikor az élet kínálja fel a vezetői szerepet. A döntést már magunknak kell meghozni. Én nem éreztem magamban egyáltalán vezetői képességet, majd amikor a kutyák mellett szükségessé vált, akkor természetesen vállaltam be. Szinte észrevétlenül és sokkal később tudatosult bennem, hogy megtörtént. Onnantól kezdve viszont már kerestem a fejlesztés lehetőségét és azt, hogy jól érezzem magam benne. Ne "csak" egy elfogadott helyzet legyen. Szívesen beszélgetnék lovakról, kutyákról, vezetésről személyesen is, ha lenne hozzá kedved.

A vállalkozásom egyik legfontosabb eredménye az a közösség, amit kialakítottam a tanítványaimnak. Segítő, támogató háttérnek építettem fel, hogy azokon az akadályokon, amiken korábban át kellett magunkat rángatni, már könnyebben átlendüljenek az újonnan érkezők. Aztán kialakultak barátságok, munkakapcsolatok tőlem függetlenül is. A közösség éli az életét.

Lassan, szinte észrevétlenül lettem vezető. Pontosabban azzá váltam. Nem is gondoltam, hogy ez lehetséges, hiszen 25 éve vagyok vállalkozó és sosem volt alkalmazott nálam. A kutyáim vezetésével kezdődött minden. Ott értettem meg, hogy mit is jelent pontosan. Először saját magam vezetője lettem, majd a vállalkozásomé, később a tanítványaimé. Nagy felelősség. Hiteles és őszinte személyt kíván.

Napok óta próbálok regisztrálni társkeresőre, mert a családom és a barátaim biztatnak, hogy manapság ez a módja az ismerkedésnek. Valahogy mégsem megy. Csak bolyongok az oldalon, elkezdem kitölteni a kérdéseket, aztán vagy kidob a rendszer vagy magam lépek ki. Nem érzem magaménak a helyzetet.

Megfontoltan, körültekintően szoktam elköteleződni amikor nem emberi kapcsolatokról van szó. Vannak esetek, amikor szinte első alkalommal, azonnal érzem. Például művészi alkotások esetében. Emberi kapcsolataimban is szívesen elköteleződöm, igaz lassabban és már kevesebb alkalommal. Több esetben látom azt, hogy összekeverik a kapcsolat függést az elköteleződéssel. Szerintem egészen más a kettő minősége.

Akkor kezdtem magamat igazán értékelni és elismerni, megismerni, amikor kiléptem a párkapcsolataimból. Igen, így többes számban. Nem azért, mert egyszerre több volt, hanem mert egyik után jött a másik. Szünet nélkül. Aztán vágytam a szünetre. A magányra. Az egyedüllétre. Nagyon jót tett! Sikerült meghallani magamat és sikerült jóban lenni magammal. Nagyon büszke vagyok a döntéseimre és arra, hogy bátor vagyok a szívem szerint választani.

Egy videós bejegyzés végén említette István ezt a csoportot. Nem is akartam végighallgatni igazából, mert pont olyanról szólt, ami nem éritett meg. Ez viszont felkeltette az érdeklődésemet. Tetszett, hogy valódi tapsztalások útján lehet megismerni a másikat és magamból is adhatom azt, amit már én is átéltem. Ezért vagyok itt. Megismerni, felismerni a másikat, a társamat. Haladni, fejlődni együtt, egymást segítve az önismeret útján.