
Vagyok. Jól vagyok. Várok, élek, virulok, jövök-megyek, sokat nevetek, figyelek… Tetszik nekem ez az élet…🙂❤️🙏



Nagyon sok “Tuti szeretnék lenni” helyzetből született meg az elfogadás, hogy ne akarjak tökéletes lenni…🙃🙏❤️
Szia Zsuzsanna! Régen mindig akkor rohantam fejvesztve Istenhez, amikor nem kaptam meg, amit szerettem volna. Ösztönösen vezetett hozzá az utam, amikor én magam már nem mentem az eszemmel semmire…🙂 Katolikusként szívesen jártam szentmisékre, szívesen barangoltam temetőkben. Sokat jártam Pannonhalmára is, ha Istennel szerettem volna beszélgetni. Az autóban hagytam a telefonomat és csak mentem és mentem kilométereken át. Csináltam olyat is hetekig, hogy tudatosan elkezdtem jó cselekedeteket végrehajtani. Húztam a strigulákat az asztali naptáramba, hogy lássam egy nap mennyit sikerült összehoznom…🙂 És figyeltem… Döbbenetes dolgok kezdtek történni velem. Én egyszerűen csak csodáknak hívtam őket. Elkezdtek megsokszorozódni a csodák… És egyre jobban hallottam Istent. És egyre jobban át mertem adni az irányítást… Egyre inkább mertem bízni benne… Szeret engem… érzem! Téged is szeret!❤️
Ismerem az érzést…Semmi másért nem érdemes élnem, csak ezért az érzésért. ❤️ Engem 5 hónap után elhagyott…🙃 aztán visszajött. Aztán megint elhagyott… Most ismét kopogtat az ajtómon… 2019 augusztus 7-én kezdődött a történetünk…Kíváncsian várom megyünk-e együtt tovább…🥰
Visszatekintve az elmúlt éveimre merem az hinni, hogy mindegy… mert mindenre szükség volt, ami velem megtörtént. Az én energiámnak is vannak felhasználói, iránya viszont nincs még. A közelmúltban ért véget egy kapcsolódásom egy férfival. Amióta ő nem része az életemnek, sokkal több energiám jut azokra akik nyújtják felém a kezüket. Most jut több időm a szüleimre is. Érdekes érzés, hogy bár soha nem volt igazán szoros velük a viszonyom, mostanra napi kapcsolatban vagyunk. ❤️🙏
Szia Editke! Volt idő, amikor engem is foglalkoztatott ez a gondolat… amióta haladok az utamon, ez némiképp átalakult valami olyasmi érzéssé, hogy mindegy hogy hogyan lesz, jön vagy nem jön, én jól vagyok. Atyám majd tudja, hogy hol lesz a helyem…Megengedem a bármit….❤️🙏
Tünde Anna vagyok 50 éves. Hónapok óta dilemmázom azon, hogy elengedem a munkahelyemet. Korábban azt vettem észre magamon, hogy akkor erősödik fel bennem az érzés, amikor valami kihívás van a lelkemben. Nehéz és fájdalmas év van mögöttem. Nagyon sok nemet mondással. Nemet mondtam hosszú vajúdás után egy férfinak, nemet mondtam egyszülött gyermekemnek, nemet mondtam édesanyámnak, nemet mondtam édesapámnak, testvéreimnek. Fél évre a teljes családommal megszakítottam a kapcsolatot. Mára a családommal békét kötöttem, mindenkit visszaköltöztettem a szívembe. Szeretjük egymást újra. Férfi nincs az életemben. Ha szabad ilyen bátor megfogalmazással élni, azt mondanám, hogy még soha életemben nem voltam ilyen jól, mint ahogy most vagyok. És a gondolat mégis itt motoszkál a fejemben, hogy fel kellene mondani. 5 éve bármit oda adtam volna azért, hogy Bécsben dolgozhassak, és osztrák bejelentett munkahelyem legyen. Most pedig elengedni vágyom. Szeretem a munkámat, szeretem a munkatársaimat, mégis mehetnékem van… Nem azért, hogy máshol dolgozzak, hanem azért, hogy ne dolgozzak…🙃 Fogalmam sincs mi történik… Éljem föl a megtakarításaimat, vagy csak pihenjek néhány hónapot? Azt sem tudom kijelenteni egyértelműen, hogy nincs bennem félelem. Mert hiszen ha nem félnék, akkor megtenném…🙂🙃 Istenre várok, mert nem tudok dönteni. Hogy csináljon már ő valamit…❤️🙏
A gombot megnyomva üzenetet tudsz nekem küldeni, amit e-mailben kapok meg. Válaszolok rá, amint tudok.
Még senki sem értékelte ezt a felhasználót.