
Szia Editke! Volt idő, amikor engem is foglalkoztatott ez a gondolat… amióta haladok az utamon, ez némiképp átalakult valami olyasmi érzéssé, hogy mindegy hogy hogyan lesz, jön vagy nem jön, én jól vagyok. Atyám majd tudja, hogy hol lesz a helyem…Megengedem a bármit….❤️🙏

Visszatekintve az elmúlt éveimre merem az hinni, hogy mindegy… mert mindenre szükség volt, ami velem megtörtént. Az én energiámnak is vannak felhasználói, iránya viszont nincs még. A közelmúltban ért véget egy kapcsolódásom egy férfival. Amióta ő nem része az életemnek, sokkal több energiám jut azokra akik nyújtják felém a kezüket. Most jut több időm a szüleimre is. Érdekes érzés, hogy bár soha nem volt igazán szoros velük a viszonyom, mostanra napi kapcsolatban vagyunk. ❤️🙏

Erős, határozott nő vagyok, az életem képes vagyok egyedül megoldani. Közben pedig szeretném önmagam megmutatni, hibáimmal együtt. A "sors" folyamatosan hasonló dinamikájú kapcsolatokat kínál. Nem értem hol a hiba a "készülékemben".

Soha nem hittem volna, hogy mi vár még az életben a válás után. Jó feleségként (amit élveztem élni csak lajárt a szavatosság egy idő után), kilépve az életbe nem volt a valóságomban, hogy férfi nélkül lehet élni. Egy nő nem lehet férfi nélkül. Akkor ez volt a hitrendszerem. Annyira szerencsés voltam, hogy egy olyan férfival ismerkedtem meg, aki pont 1 évvel járt előttem a folyamatokban és megmutatta, hogy nem jó ötlet beleugrani azonnal egy másik hasonló sémakapcsolatba. Vele azóta is barátok vagyunk. És elkezdtem dolgozni magamon. A legelső, amiben fejlődnöm kellett a szexualitás. 26 év alatt nemhogy nulla, de negatív tartományba kerültem és minden vágyam az volt, hogy ebből kikecmeregjek. Az élet megtámogatott ebben, persze rengeteget tettem ezért. A szexuális energiák lezárása az élet nem teremtésével volt egyenlő nálam. Nem a szex érdekelt, hanem ez az energia. Yoni- és Lingam masszőr lettem (jelenleg csak nőkkel foglalkozom, HA nekem is bulis) és rengeteg férfival beszélgettem. Fétisesekkel, házasságban élőkkel, egyedüállókkal, mindenféle státusszal rendelkezővel. Már nem teszem ezt, mert unalmas, de akkor egy világ nyílt meg. A kinyílt tudatom lehetővé tette, hogy egy olyan férfi lépett átmenetileg az életembe, aki teljesen feltöltött, olyan mély testi és leki táplálást kaptam, amire gyerekkorom óta vágytam. Ezért nagyon hálás vagyok. Most itt vagyok annak az érzetével, hogy kíváncsi vagyok, lesz-e még férfi az életemben, de amit elértem nem hagyom rombolódni. Nem tudom, hogy jó helyre soroltam-e be magamat, valószínűleg mellényúltam :D

Rengetegszer nem hittem az első megérzésnek Az ego sokszor becsapott és a mai napig tesztel. Ma már nagyon intenzíven használom, a hivatásomban abszolút teljes átadással. A gyerekeimmel kapcsolatban és a magánéletemben is egyre ügyesebben. Megtapasztalni megismerni, ki vagy, s mire vagy képes, mik a határaid, korlátaid s azokat hogyan tudod tágítani, na az az igazi tapasztalás…

Kedves Attila . Zen gyakorlóként láttam azt az erőt benned 🙏Azt mindig vizsgáljuk mi ez , honnan jön hová megy . Mivé válok általa . Csak csináld . Ölellek szeretettel

25éves korom óta járok Görögországba. Több időt töltöttem ott, mint itthon. Sokszor próbáltam haza költözni, de végül mindig visszahúzott oda a szívem. Mostanra olyan, mintha sehol sem lennék otthon, pedig már elfáradtam ebben az ide-oda utazásban. Szeretnék letelepedni valahol egy olyan emberrel, aki illik hozzám.

Egy házasság és egy hosszú kapcsolat lezárása óta öt éve vagyok társ nélkül. Azóta sok-sok nagyon intenzív lelki folyamaton mentem keresztül. Volt, hogy azt hittem, majd ha megfejlődöm ezt meg ezt, azzal kiérdemlem a társat. Rájöttem, hogy egy kapcsolat nem jutalomfalat valamiféle teljesítményért, a hiánya pedig nem büntetés. Habár úgy érzem, készen állok elköteleződni, bármiféle sürgetés helyett hagynom kell, hogy megérjen az ideje, megérkezzen a szerelem. Ez az idő és a várakozás elengedése, egyúttal a "jöjjön, aminek jönni kell" befogadása. Nem mindig könnyű. Viszont egyértelműen jobb bizakodni, mint keseregni, vagy kétségbeesni 🙂

Nagycsaládban élni a kamaszainkkal - az ő érdekükben -, vagy elengedni egymást - a saját érdekünkben -, és hagyni a kamaszokat a saját útjukat járni és akkor már bomolhat is a házasság hiszen elfejlődtünk már egy ideje.. persze mondhatjuk, hogy egyedi esetek szerint változó de szerintem ez a sztori mindig ugyanaz az emberi történet ami ismétlődik még egy emberéleten belül is többször… háttt. Valahogy így…
Szia ! 😊 Igen, valóban a megengedés a helyes… Azt gondolom, hogy az erőnek “kell” valami irány. Amit írsz, hogy mindegy hogyan lesz…igen, valóban nem tudhatom. De szándék van, lehet bennem arra,( nem görcsös akarás ez ), hogy jó lenne ha ez megtörténne. És azt hiszem, hogy a szàndékunk mutat előre egy “jövőbe”. Persze az időt megengedve, mert hogy történhessen, ahhoz olyan állapotba kell kerülnöm. Van férfi az életemben, és már bele kóstolhattam abba, hogy milyen az, amikor segítek neki. Ezek még próbálgatások mindkettőnk részéről. Ebben a minőségben jól èrzem magam, de valódi elköteleződés nincs még. A jön vagy nem jön mindegy, ahogy írod, ez is igaz. De azt èrzem, hogy e mellett a mindegy mellett, ott lehet a hit. Hogy hiszem, hogy alakul, megmutatkozik valami olyan, amiben ki tudunk tartani. És most magamra reflektálva: mi van, ha nem lehet, vagy nem kell elengednem ezt a szándékomat !? Ott lehet ez lágyan bennem, de nem célként. Sokkal inkább megengedésként.