A Covid utáni időszak gyökerestül forgatta fel az életemet. Rövid időn belül szinte mindent elveszítettem: édesapámat, a páromat, az egészségemet, a munkámat, és vele együtt a jövőképemet is. Nem sokkal később a megtakarításaim is elfogytak. Korábban azok támasza voltam, akik krízisben vagy nehéz élethelyzetben voltak, de amikor nekem lett volna szükségem segítségre, bárhova nyúltam, csak a levegőt markoltam. Egy váratlan fordulat Ez a mélység Isten felé fordított. Kértem a segítségét, és ő meghallotta a kérésemet: egy videóra lettem figyelmes. Mintha nekem szólt volna. Bár az anyagi helyzetem bizonytalan volt, valahogy mégis megérkezett a szükséges pénz, hogy részt vehessek egy egy veszteségfeldolgozó a folyamatban. Nem tagadom, ez életem egyik legkeményebb időszaka volt. A program során 11 lezáratlan kapcsolat érzelmi megéléseit dolgoztam fel. Minden fájdalmat, haragot, bánatot és veszteséget átéltünk és elengedtem. A változás ajándéka Ez a folyamat emberileg és szakmailag is rengeteget adott nekem. Megértettem, hogy a múlt feldolgozatlan érzelmi sebei miatt nincs hely az örömnek, az együttérzésnek, és a jövő kapcsolatai is sérülnek. A tisztítás során mintha újra felépítettem volna magamat. Mostanra a halálhoz és a veszteségekhez sokkal természetesebben tudok viszonyulni. Az empátiám és az érzelmi teherbíró képességem megerősödött, és megtanultam, hogyan legyek jelen nehéz érzelmekkel is, anélkül, hogy szenvednék miattuk. Tiszta lap és új kezdet A folyamat végén tiszta lapot kaptam. Új életet kezdhettem, és ma már tudom: nem a veszteségeink határoznak meg minket, hanem az, hogy mit kezdünk velük. Ez az időszak megtanított arra, hogy nem csak magamat tudom kísérni nehéz időkben, hanem azokat is, akik épp most élik meg a saját veszteségeiket. Hiszem, hogy a fájdalom feldolgozása helyet teremt az örömnek, az új kezdeteknek, és annak a szeretetnek, amelyet csak akkor adhatunk és kaphatunk, ha nyitott szívvel élünk. 🌿