Gyerekek előtt marketinges voltam FMCG cégeknél. Most gyerekek után home office, üzleti szolgáltató központ, számlázás, pénzügy ügyfélkezelés. Van edzői papírom, volt Babawellness blogom, dolgoztam a Biotech-kel.... Van ápolói papírom... Sok gyakorlaton voltam, sok mindent láttam megéltem gyermek onkológián, szülészeten, stroke központvan... Végül arra jöttem rá kell sok énidő, szabadidő, pénzt csinálni pénzből lehet, így a pénzügyi tanácsadás felé vettem az irányt a multis laza állásom mellett. A gyerekek az elsők, a szabadidőmben pedig rugalmasan alakítom a munkát. A kikapcsolódást meditáció, sport, pilates, kertészkedés, tánc jelenti nekem, jó podcastok.
Én nagyon régóta küzdöttem azzal, hogy rájöjjek, mely munkát tudnék szívvel lélekkel évtizedeken keresztül csinálni. 2022-ben véget ért vállalat átalakítás miatt egy stabil hosszabb munkám. Azóta én keresem a megfelelő munkahelyet. Számos kudarc ért ilyen-olyan munka közösségekben, rosszul megválasztott munkahelyeken. Nem nekem való munkakörök, főleg bárki által betanulhatóakban. Nem megfelelő kollegák. Én rájöttem, hogy férfi kollegák mellett tudok nyugodtan dolgozni. Nem élem meg jól a nők áskálódását, kibeszélését a munka világában. Természetünkből adódó hogy sokat csacsogunk mi nők, munkában is, de nem mindegy nagyon, hogy jóindulattal beszélgetünk témákról, vagy kibeszélőshow-ként megítélünk embereket. Én nagyon érzékeny vagyok erre. Mikor engem beszéltek ki, nem bírta a gyomrom. Nem bírtam az álszentséget, majd az összefogottan szembe kritizálást. Érződött a rosszindulat. Ki is léptem abbol a munkából pont a kollegák miatt. Utána folytatódott más munkakörök kipróbálása, főleg fizikai operátori, illetve irodaházi recepciós munkakör. Ezekben a hónapokban lettem arra tudatos, hogy nekem olyan munkakör kell, amiben szellemi kihívás van... nem passzív monoton munkafolyamatok, ahol agy nélkül végigviszel 8-12 órát. Tavaly augusztusban megismerkedtem egy férfival, aki kinyitotta a szemem új karrierutak felé. Meséltem neki róla, hogy mennyire nem tudom mi az a munka, ami hivatás lehetne nekem. Ő Seo világában dolgozik vállalkozóként. Beszélgettünk szakmák személyiség passzolásáról, ki miben lehet jó. Egyre többet mesélt nekem arról, hogy miről szól az ő munkája. Rávilágított arra, hogy a Seo világa (keresőoptimalizálás) mennyire összefüggésben van a marketinggel. Beszélgettünk a jó marketinges erősségeiről, miként tudja támogatni a cégek fejlődését, profit emelését. Ekkor jött a felismerés bennem, hogy én jó lehetnék ebben a szakmában. Jó kommunikációs készségekkel rendelkezek és az alap attitűdöm a segitőszándék. A támogató munkakörökben érzem otthon magam. Így nagy bátorságot vettem 2025 januárban és online képzés keretein belül elkezdtem tanulni marketinget, Ai felhasználást, és szövegírást is, mely a marketinges kitűnő fegyvere. Ezen az úton haladok most. Lelkesen... úgy érzem ez lehet hivatás nekem. Hiszem, hogy most jó az irány és a sors kezeként élem meg, hogy nyáron megismerkedtünk azzal a férfival. Habár vele nem lett kapcsolat, de ő a karrierutamban segített. Jó időben érkezett és ihletet kaptam. Ti is hisztek benne, hogy okkal érkeznek emberek az életünkbe? Van, aki rövid ideig marad, de tanít valamit, vagy épp átsegít egy nehéz helyzeten. Őrangyalok.
Sokáig azt hittem, hogy vállalkozó leszek. Angolt tanítottam, sokat utaztam. A tengerparton dolgoztam, teljesen szabad voltam. De belül sosem szorongtam ennyire és azóta se, mint abban az időszakban. Azt tanultam, hogy csak akkor lehet olyan életem, amit szeretek, ha magam osztom be az életem, és gyökértelenül járom a világot. Aztán mégis hazajöttem. Visszamentem tanulni, és elkezdtem egy irodában dolgozni. Soha ilyen jól nem éreztem még magam. Nem vágyok a tanítás rivaldafényére, és az állandó utazás dinamizmusára sem. Szeretem, hogy csendes az életem. Hogy reggel mosolyogva ülök a metrón. Hogy Budapesten élhetek, ami a világ legjobb helye. De el kellett menjek, hogy rájöhessek arra, hogy amit kerestem mindvégig az enyém volt.
33 éves koromra mindent kipipáltam, amit a társadalom elvárt tőlem. Volt 2 diplomám, egy biztosítónàl dolgoztam szakértői pozícióban, ahol elismertek, férjhez mentem, született egy kisfiam, egy családi házban éltem.. Aztán egy napon körbenéztem az életemen és feltettem magamnak azt a kérdést, hogy “Ennyi???” Boldognak kellene lennem.. azt hittem, hogy az leszek, ha mindent úgy csinálok, ahogy a nagy könyvben meg van írva.. de rohadtul nem voltam az.. Aztán jött egy párkapcsolati válság, majd el kezdtem keresni önmagam.. Felmondtam a munkahelyemen, a környezetem tiszta hülyének nézett.. Szenvedtem, vergődtem, kerestem.. Pár éven belül rátaláltam a home stagingre és a lakberendezésre, azóta ebből élek, vállalkozó vagyok, szabad, imádom minden pillanatát, ez az életem. Olyan, mintha nekem találták volna ki.. Hálás vagyok az akkori mélypontnak, mert ha akkor nem vagyok annyira mélyen, akkor most nem érezném azt, hogy mennyire a helyemen vagyok…
Több évtized a pénzügyben, bankban és egyéb pénzügyi szolgáltatónál. 5 évente egészséges a váltás, pont elég stabil ismereteket szerezni és újraárazni magam. Aztán 50 évesen saját elhatározásból élni egy izgalmas lehetőséggel. Új szakmát tanulni, kiszakadni az irodai 8-16-ig keretéből. Megismerni egy másfajta napi ritmust, elköteleződést és felelősséget. Nem könnyű megélni a mindennapokban a home office és a sok száz km utazás váltakozását, de egyben szép is.
Versenysportoltam. Egy mindenben tehetséges, okos fiatal lány. A tanáraim szerint, inkább az eszemre kellett volna alapoznom a jövőmet, nem a sportra. Én a sportot választottam. Terveim szerint... halálomig választott küldetés. Válogatott, válogatott lemondása, 26 évesen csalódottan egy edzés közben, sértetten távoztam kipakoltam a szekrényem, és szó nélkül elhagytam a röplabdát. Persze egy társba kapaszkodva mertem ezt a lépést megtenni. Egy tanítói diplomával, irányváltás közben... informatika, rendszerszervezés. 6 éves gyermekkel válás, az új partner vállalkozó. Karrier a kukába, önként és dalolva. Élelmiszerbolt, vendéglő üzemeltetés 12 év. Országváltás, minden a kukába. Fizikai munka, 3 műszak Van egy jó/rossz tulajdonságom. Mindenhol és minden helyzetben jól tudom érezni magam, mindenben megtalálom azt a szeletet, ami számomra értékes, tanulságos, szórakoztató, hasznos. Változtatni, felborítani, önmagamat választani hasznos, fájdalmas, de egyben felszabadító is. 32 évesen visszakunyerálta magát az életembe a röplabda, amit még sok évig űztem hobby szinten. Életem egyik fő tartópillére volt. Áldozat, kitartás, befektetett munka fontossága, alázat, csapatmunka, példamutatás. A többi tartópillér az örök kíváncsiság, és a tisztesség. Az én esetem nem példa a dicsőséges felemelkedésre, inkább az életben maradásra, az épp elme megőrzésére. Felfejtve a megtett út szövetét, megértve a miértek egy részét, megbékélve, megszeretve a megtett utat.
Többször kényszerített rá az élet, hogy elölről kezdjem egy új úton. Nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki tovább tud lépni a félelmei felett. Egyedülálló anyaként dupla felelősséggel a vállamon kellett minden rizikót felismernem és lépnem. Soha nem volt senki, akivel leülhettem volna ezt megbeszélni... de ha szeretnéd, én leülök Veled.
Szerencse is kell a Tervbe illő karrier váltáshoz, sőt több lépéses játék-tánc is lehet a folyamat. Lehetnek benne vákuum állapotok, amikor végtelenül belassulnak a történések, de okkal, máskor pedig csak végig kell lépkedni a vörös szőnyegen, mert nyilvánvaló, hogy győzelmes mérföldkőhöz ér az ember. Nekem ez a megélésem.
Sokat tanultam a kulturális problémákról, a vezetői felelősségről és tudatosságról, a szolgálatról és mások jólétének előremozdításáról. Magyarországon, itt és most, létezik egy olyan vezetői szemlélet, amely túlmutat a profitmaximalizáláson és a mindennapi üzleti stratégiákon. Egy szemlélet, amely a vezetői tudatosságot, a szolgálatot és mások jólétének előmozdítását helyezi a középpontba. Szerintem a vezetés nem csupán egy szakma, hanem egy küldetés, amely mélyen emberi alapokon nyugszik. Erre vannak példák tőlem és másoktól is. Ha vezető szeretnél lenni, vagy már az vagy és szintet lépnél, nagyon szívesen beszélgetek veled. Abban is elég sok tapasztalatot szereztem, hogy hogy ne veszítsd el az identitásodat más környezetekben, tartsd meg a barátaidat és üzleti kapcsolataidat akkor is, ha tartósabban külföldre mész. A legnagyobb erősségem az önazonos adaptáció azt hiszem: - Magyarországi munkáim általában 4 éves ciklusokban tartottak, ezen felül dolgoztam 4 évet Kínában, 3-at a Közel-Keleten és egyet Spanyolországban is. - Vezettem csapatokat és cégeket 3 főtől egészen 8,200 főig 14 országot felöltve, egy ponton 1 milliárd USD árbevetelért felelve. Voltam többször alapító, vállalkozó, vontam be 200-600 millió forint tőkét olyan ötletre, ami csak powerpointban létezett. - Eddig 4 iparágban dolgoztam. A kulturális különbségek és a kollégákra való, kiegyensúlyozott odafigyelés szerintem a siker egyik alappillére. Ha érdekel, keress. Hamarosan pont ebben a témában megjelenik velem egy nagyobb interjú itt: lcsummit.co
Jó úton haladok! Rádöbbennem, mennyire fontos megbecsülni a munkahelyemet – vagy éppen felismerni, ha eljött a váltás ideje. Életem első munkahelyén 13 évet töltöttem. Voltak benne jó és rossz időszakok, de az utolsó években a nehézségek kerültek túlsúlyba. Egyre inkább éreztem, hogy minden porcikám szenved, és ez már az egészségemre is hatással volt. Sokat harcoltam magammal, hogy ez biztos állás, biztos fizetés, de belül valami ki akart törni, szinte szétszakított. Aztán meghoztam a döntést: elengedem. Bementem a főnökhöz, és közöltem vele, hogy hónap végével felmondok. Amikor kiléptem az irodájából, leírhatatlan felszabadultságot éreztem – mintha a felhők fölött jártam volna. Életem talán legjobb döntése volt. Ezután csatlakoztam a családi vállalkozáshoz. Az elején hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába, igazán élveztem. Azóta nyolc év telt el, és most ismét azt érzem, hogy valami megváltozott. Az elmúlt két évben saját vállalkozást építettem, amely lassan beindul. Tudom, hogy a biztos fizetés elhagyása nehéz döntés, de egyre inkább hiszem, hogy ha igazán akarom, bármire képes vagyok.