KarolinSokat foglalkoztam önismerettel, ami segített ráismerni a mintáim nagy részére. Segített elfogadni és megérteni a szüleimet, s ezáltal letenni az irántuk érzett haragot. Békében vagyok velük. Ez egyben felszabadító érzés, de ugyanakkor egy nagy bizonytalanságot is okoz, mert fogalmam sincs, hogy ki vagyok. Már a régi működés szerinti megfelelést nem akarom és nem is tudom folytatni, de amikor döntés előtt állok, nincs elég bátorságom felvállalni önmagamat, a vágyaimat. Most ott tartok, hogy bármilyen eszközzel, terápiával próbálkozom, nem jutok előrébb. Megakadtam, beragadtam ebbe. Hiába érzem, hogy a régi működésem nem vezet sehová, mégsincs elég bátorságom beleállni az életbe, követni a vágyaimat, választani magamat.
1
Joós IstvánAz én nagy tapasztalatom húsz év "segítő praxisa" – és saját vergődéseim alapján, hogy KÉT nagy dologról nem vesznek tudomást a Hozzád hasonló módon fejben elvesző emberek. 1. hogy AZ irány (tiszta látás, világos fókusz) előtt előbb lépés-cselekvőképes KELL az ember legyen, különben lehetetlen haladnia – aki nem tudja mit csináljon, annak NEM IRÁNY problémája van, hanem ERŐ problémája: vissza kell nyerje. Az ERŐ, ha van, automatikusan talál magának IRÁNYt. (A korszakos térkép épp erre a navigációra való amúgy, a TUDATOS korszak okkal van rajta a RÉSZES továbblépés előtt... ) 2. hogy EGYEDÜL EZ NEM MEGY -- meglévő/régi/elavult közösségeik lehúzzák az embereket, lehúztak engem is, ÉS ezen MUSZÁJ változtatni. 👍🤗 Csináltam videót is: 👉 https://humania.io/challenges/videotar-1