Alexandra Wierl2 és fél éve Édesanyám küldte el nekem István videóját - Társra vágysz vagy rajongásra? Azóta járok az úton, hallgatom a előadásokat, videókat és kezdem megérteni a világ működését. Előtte éveken át vekengtem, hogy miért nem tudok "normális" kapcsolatot kialakítani férfiakkal? Hallgattam a kérdéseket: „Mikor viszel már haza valakit?” – sokak számára ismerős mondatok. Nem arról volt szó, hogy ne lett volna senki körülöttem. Mindig volt aki rajongjon, meghallgasson, kikérje a véleményem. Nőként hasznosnak éreztem magam. Átlagosan minimum 2-3 férfit tartottam magam körül. Volt akivel edzettünk/ beszélgettünk/ romantikus érdeklődésem volt/ egyéjszakás kaland/ lelki szemetesnek használtam és emellett voltak a férfi barátaim akik ismertek és nem teljesen, de vállaltam magam előttük- felszabadult voltam. Évekig gondolkoztam azon, hogy mikor jön végre a férfi aki választ, szolgál engem, egy dísz a képzelt perfekcionista életemhez a szüleim példája után. Vágytam a képeslap családra, ami által minden elvárásnak megfelelhetek, tökéletes lehetek a külvilág számára. Egyik férfit sem választottam soha, csak vártam és hibáztattam őket, mert nem vagyok nekik elég jó, értékes, hogy áttörjék a páncélt. Aki mégis jött- felperzseltem, eltaszítottam, kiheréltem. Lehet valaki sárkány születése óta? Szenvedtem. Nem amazon voltam, csak egy kislány aki retteg a sebezhetőségtől és fél közel engedni másokat. Évekig bizonyítottam olyan területeken amiket elvártak tőlem és vágyódtam olyan férfiak után akik ideálisak a képzelt valóságba, megfelelnek a mintáknak. Hazugságban éltem. Azóta azon dolgozom, hogy olyan területen tudjam megélni a sikert ami nekem fontos és arra a Férfira szánom az energiámat, aki által végre én is Önmagam lehetek. Izgalmas utazás, szigorúan erős idegzetűeknek ajánlom.
1- Alexandra Wierl
Életem választott Férfija néha függő, önsorsrontó, birtokló, hirtelen, erőszakos. 2 éve tanítjuk egymást. Ezidő alatt sokszor taszítottam el- Ő is engem, vetettünk véget a kapcsolódásnak, bántottuk egymást. Közben változtunk. Nem Ő hiányzott, hanem aki én voltam mellette, ahogy látott. Egy nyelvet beszélünk. Senkivel nem volt meg az az érzés. Kénytelen voltam dönteni, megelégszem a kevesebbel, hazugságban élek és 20 év múlva újra próbálom, mikor a kényelmes élet összeomlik vagy bele állok és Hiszek. Időt kellett adnom, hogy megismerjem, értsem és olvassak benne. Nem őt akarom megváltoztatni, hanem felnőni a feladathoz. Sokszor könnyebb lenne kihátrálni, elfutni és vissza se nézni. Félelem, önzőség, egoizmus? Hiszem, hogy okkal kaptuk egymást az életünkbe. Hálás vagyok Neki minden traumáért, mert tanított, formált (állítása szerint tudatosan), nap mint nap tükröt tart. Tapasztalatom szerint ez kölcsönös, válaszreakciók sorozata. Ennek köszönhetően értem a régi énemet, nagyon szeretem a jelenlegit és izgatottan várom a jövőbenit. Minden ember áldozat a saját életében míg nem kezd őszintén szembenézni Önmagával.
- ISIldikó Sári
Sajnos nincsenek jó tapasztalataim a párkapcsolatokkal kapcsolatban. Annyira nincs, hogy az utolsó kapcsolatom óta nem kerestem újat. Teljesen kiábrándított a férfiakból. Ez 5 éve volt. Boldog és felszabadult lettem amikor véget ért a dolog. Addig álladnó feszültségben éltem, mert nem lehettem őszinte, nem lehettem önmagam. Elnyomott és elvette az önbizalmam. Nem ismertem magamra. Azért hagytam, mert már nem volt kedvem és erőm új kapcsolatot keresni. Jó, hogy véget ért és végre szabad lettem. Olyan férfit keresek, aki nem beszél sokat, de a lényeget elmondja, őszinte, tud szívből szeretni és ő is megtesz mindent a kapcsolatért.
0 
KingaSzia Zsolt. Az én tapasztalatom is, az eddigi megélt élethelyzetekből rá világított arra a felismerésre, hogy bármennyire igyekeztem mindent a lehető legjobban csinálni, mégsem volt valamiért elég, ami csalódások sorát hozta. Most már úgy vagyok vele, hogy továbbra is csak magam adom,szeretem az életet, viszont már nem fogadok el bármit, bárkit magam körül.
Galamb NoémiEgy nagyon nehéz váláson vagyok túl. Egy házasságon, amit talán a másik fél soha nem is akart. Egy házasságon vagyok túl, ahol rabszolgának éreztem magam és szépen lassan el is vesztettem önmagam.... Rengeteget hibáztam, tanultam belőlük. Talán. 🫣 De még most is keresem sokszor önmagam... Pontosabban azt a társat, akivel együtt is önmagunk lehetünk... Létezik ilyen? Remélem. ☺️😇
LíviÖnismereti utamon egy olyan szinthez érkeztem, ahol teljes identitásváltáson mentem keresztül az elmúlt időszakban, a tudatosság azon szintjén működök jelenleg, ahol a legnagyobb kincsem az élethez és a körülményekhez való hozzáállásom, ami egy belső állandó harmóniát hordoz magával. Kicsit kívülállónak érzem magam a mindennapi életemben, a munkámban más minőségek vesznek körül, így most a Humania segítségével szeretnék teret adni annak a férfinak, akivel hasonló szinten rezgünk és már csak a szeretet útján tanítjuk egymást, nem pedig a fájdalom árán!
- Kinga
Az én tapasztalatom az eddigi megélt élethelyzetekből is elég színes, persze ha csak egyszerűen mint művész lélek szemszögből nézem. Attól függően milyen lelkiállapotban voltam, festettem is,így adva ki magamból többnyire fájdalmat és megnemértettséget. Persze tudtam, hogy mindenki nem érti meg, de nem is volt fontos. Most már sokkal fontosabbnak tartom, hogy mindig legyen erőm mindig újra kezdeni és a legjobb önmagam legyek napról napra.
Györkei MátéRendrakás-időszakban vagyok így 2026. tavaszán. Mintha kívülről nézném önmagam és az életem, ahogy lepereg előttem mindaz, ami eddig voltam. Folyamatos élményem, hogy semmit, de semmit nem tudok, és ezzel most már békém van. Elfogyott belőlem a vágy, az akarat, hogy én tudni akarjam. Csak vagyok. És közben szembesülök dolgokkal. Például azzal, hogy eddig mennyire önmagam helyeztem a középpontba. Mennyire a saját dicsőségem miatt csináltam mindent. Mármint, ott legmélyén a dolgoknak. Mert persze, volt bennem szakmai lelkesedés és öröm is, hogy másokkal együtt dolgozhatok, alkothatok… De mégis, ott leges-legbelül ÉN voltam a lényeg. Akartam nagyon nagyszerű lenni. Akartam nagyon JÓ lenni. Legutóbb például JÓ családfő, JÓ családapa. Ez irányú törekvésem főleg a 2025-ös évben volt nagyon-nagyon erős. De nem vagyok jó. Olyan bűneim vannak, amikkel nagyon nehéz megállni önmagam előtt. Bizonyos mélypontjaimon eszembe jutott, hogy az lenne a legjobb, ha valamiképp meghalnék, mert így talán mindenkinek jobb lenne. A múltkor egy intim helyzetben megkérdeztem a Páromat, hogy miért akar velem lefeküdni? Értve ez alatt, hogy miért szeret engem egyáltalán? Mert hogy úgy vélem érezni, hogy ő szeret engem. Ő valami olyasmit mondott, hogy neki van egy erős elköteleződés élménye, hogy ő engem választott, és választ minden nap újra és újra. Függetlenül attól, hogy épp mennyire vagyok „jó”. Pontosabban olyan élménye van neki, hogy ő igazából nem választott engem, hanem kapott. Valahogy így. Szóval, bennem ez a „jó” mostanában pukkant ki. Egyáltalán nem vagyok jó, de már nem törekszem jónak mutatni magam, vagy ezért görcsösen iparkodni. Hát, mostanában ilyen napokat élek. Igazából tényleg „csak” vagyok. Próbálok figyelni arra, hogy mi az Igaz. István mindig azt mondja, hogy az az Igaz, ami van. Ez nekem azt is jelenti, hogy egyre kevesebbet vagyok a fejemben, vagy a saját történetemben. Lassú, finom lépésekkel közeledek Istenhez. Miközben sokszor vagyok rosszul. De már kezdem kiismerni a saját nyomoromat. Például a szexfüggésemet (nevezzük így). Vagy az ijedségemet a monogámiától. Vagy a pánikomat a szabadságom elvesztésének (nyilván hamis) rémképétől. Vagy a félelmemet, hogy hagyom elveszni a bennem rejlő tálentumokat, és végül értéktelen semmirekellő életet élek. Zárszóként valami olyasmi érzés felé mennék, hogy azt a bizonyos keresztet áthelyezhessem a vállamról a szívembe. Hiszek abban, hogy ezt a keresztet nem szabad teherként cipelni, és nem szabad felfeszíttetni rá. Hanem inkább a szívbe kell helyezni, a szívben kell őrizni. Mint ahogy hitem szerint Jézus mibenléte sem a szenvedés, hanem a szeretet – épp így nekünk sem szenvedni kellene a saját keresztünkkel. Ebben vagyok most. Próbáltam egy nagy, átfogó képet festeni, nem elmélyülve az egyes részletekben. Köszönöm, hogy elolvastál.
PéterÜdvözlet Mindenkinek! Most egy olyan életszakaszban vagyok, ahol a nyugalmat, a tiszta kommunikációt és a kölcsönös felelősségvállalást tartom értéknek. Szeretem a mély beszélgetéseket, a természetet, a csendes jelenlétet és azt, amikor két ember nem egymás életét próbálja megjavítani, hanem együtt épít valamit. Ugyanakkor a pezsgés és a változatosság is része az életemnek, de igyekszem az egyensúlyra törekedni. Egy olyan kapcsolódást keresek, ahol mindketten készen vagyunk — külön-külön is.
- Péter
Azt tanultam meg az elmúlt években, hogy egy kapcsolat akkor működik, ha két ember külön-külön is rendben van. Nem megmentőt keresek és nem is szeretnék az lenni — inkább társat, akivel együtt lehet építkezni.
2