Inczédy EditUgyan erre jutottam én is. De te ebben segítettèl nekem. Vissza nèzve annyira egyértelmű, annyira sima minden. Nem tudom már elképzelni azt, amit akkor, hogy csak önelégült vàgyak mentén kapcsolódunk,…mert làtszik a vège. Mutatja magát, hova fog ki forrni. Akkor ezt még nem láttam, s azt a lànyt, aki ezt nem látta, ölelem szeretem, mert ez a dolgok rendje. Köszönöm ! 😊
1
Andrea ZilahiKöszönöm a válaszodat🙏Már nem megmentés a cél. Egy 2 éves,hatalmas,mély identitásválságból szabadultam,májusban kaptam először levegőt,azóta nincs bennem akarás,forrongás,vagy erőlködés. Sem kapcsolatok,sem más téren. Elcsendesedett bennem minden.Nem akarok már megmenteni senkit.Társ szeretnék lenni.Most már magasabb minőségű partnerek jönnek az életembe,de még nem választanak engem,ezzel még dolog van,az Amazon időszaknak még nincs vége ezek szerint. A karriermegvalósítás hiányzik még.Amiket felsoroltál,azok közül már nem vágyom másra,csak a karrierváltásra és az anyagi rendezettségre. Nagyon hasznos volt a tapasztalatod leírása,köszönöm,hogy ezeket leírtad nekem!
- Andrea Zilahi
Nagyon köszönöm a válaszodat🙏Sejtettem,hogy a kettő együtt nem igazán működik.Egyszer csak túl jutok ezen a korszakon is😅Nehéz egyedül lenni hosszú évekig,de nyilván semmi sem történik véletlenül🤷🏻♀️
1 
ZitaSzerintem úgy van ez, hogy legtöbbünknél nagyon hasonlóak a kirakós darabkái, csak a sorrend különböző, hogy miként kerülnek a helyükre az egyes részek. Talán azzal kapcsolatban/azon a területen lépünk először, ahol a legnagyobb hiányaink, legegyrételműbb adósságaink vannak, ami kapcsán a leginkább szenvedünk?! Az én tapasztalatom az, hogy az "amazonkodás" nem egyik pillanatról a másikra ér véget, hanem fokozatosan "tesszük le a kardot". Pont ez az a része az ábrának/az útnak, ami nekem szintén már csak akkor nyert értelmet, amikor benne voltam egy ideje: ha megnézed, a Hölgy korszak esetén, bár az alapvető tendencia egy folyamatos emelkedés, de közben az út rengeteg heggyel-völggyel tarkított. Nekem néha olyan érzés ez, mintha kettőt lépnék előre, egyet vissza. És van úgy is, hogy az úgynevezett karriert nem is kell teljesen kimaxolni, egyszerűen csak idővel elmúlik az igény, szükséglet arra, hogy ilyen módon az ember bizonyítani akarjon önmagának vagy másoknak, hogy ez legyen valamiféle siker mércéje számára. Velem pl. ez történt. Én is köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat és csak bíztatni tudlak, hogy továbbra is kapcsolódj őszintén, mert végső soron tényleg ez az a módszer, ami a legjobban segít a haladásban. :)
- Andrea Zilahi
Átérzem,amiket írsz. Van mindig fenn és lenn is. Ami már biztos,hogy nem kívánok bizonyítani,nem sikert akarok. A karrierváltás nem bizonyítási projekt,hanem önvédelem és önazonosság,amikor nem kell összeszorított foggal és fájó hassal olyasmit csinálni,amivel nem tudok értéket adni.Ez nekem most hatalmas feladat az mellett,hogy már nem akarok egyedül mindent megoldani. Tudom,hogy képes vagyok,de már nem jó így.
0 - Zita
Abszolút megértelek és átérzem a helyzetedet. Ezzel annyira tudok rezonálni: "már nem akarok egyedül mindent megoldani. Tudom,hogy képes vagyok,de már nem jó így." Talán - és ez csak egy meglátás, lehet, hogy nem jól látom - a váltás, továbblépés egy olyan munkahelyre, ahol jól tudod érezni magad a leendő párkapcsolat szempontjából azért is lehet fontos építőelem, mert segít abban, hogy ne valamilyen hiányból kapcsolódj. Én a "hasonló hasonlót vonz" elve alapján abban hiszek, hogy rendben lévő emberrel akkor tudok kapcsolódni, ha én is rendben vagyok. Lehetséges, hogy tényleg csak ez hiányzik a saját kirakódosból? Pár éve én is elég nagyot váltottam és a választásnál nekem fontos szempont volt, hogy társadalmilag hasznos munkát végezzek. Én egy civil szervezetnél dolgozom és annak ellenére, hogy a munkámnak magának vannak olyan részei, amit nem annyira szeretek, maga a légkör, a női megtartó közeg, amiben dolgozunk, illetve a célok, amikért nap, mint nap teszünk, nekem felülírják ezeket az esetleges nehézségeket. Ha versenyszférában dolgoznék, akkor pl. jóval több pénzt kereshetnék, de nem tudnék ennyi időt a gyermekeimmel tölteni – vagy adott esetben a páromra elég energiát fordítani – és ez nekem abszolút felülírja az anyagi szempontot. Így is megvan mindenünk, ami nekem fontos. 😊 Szóval csak bíztatni tudlak, bátorság, tudom, hogy nehéz fejest ugrani az ismeretlen mélyvízbe, de én eddigi életem során mindig azt tapasztaltam, hogy megéri!
- Andrea Zilahi
Nagyon köszönöm! Erre nem is gondoltam. A mit szeretnék már körvonalazódik,de a hogyan még nem. Előbb utóbb meglesz biztosan. Köszönöm a bátorító szavaidat,nagy segítség ez most nekem!🙏
0