Kapcsolatok rendszerében élünk, ha akarjuk ha nem. Számomra a kapcsolatépítés igen könnyen megy, viszont az elmúlt időszak ponai miatt tartózkodom a bensőséges kapcsolatokól. Kapcsolódások nélkül nem létezhetünk, hiszen akkor a boltban sem szolgálnak ki. Ha valakit megrémít a kapcsolat szó, az ásson ezzel kapcsolatban mélyebbre. Milyen kapcsolataid állnak per pillanat gatyául? -Családi? -Baráti? -Munkahelyi? -Párkapcsolati? - Hivatalos ügyintézéshez kötött? Ha ebben a témakörben kutakodsz, akkor már komoly lépést tettél annak érdekében, hogy rendezd a világgal való viszonyodat. Közelebb kerülj az életben neked szánt helyhez, közösséghez, rendhez, működési módhoz. Az elmúlt évek tálcán kínálták a lehetőséget az Önmagunkkal való kapcsolatunk felülvizsgálatára, a körülöttünk, velünk létező emberekkel meglévő kapcsolataink értelmezésére. Egyedül lenni egy nagyon magas személyiségfejlődési szint, spirituális fejlődési lehetőség, viszont magában hordozza a valóságképünk torzulását. Alkalmanként ezzel bezárjuk magunkat a vélt vagy vaéós félelmeink ketrecébe és segítség, kapaszkodó EMBERI KONTAKTUS nélkül nehéz visszatalálni a valódi önmagunkhoz. Ha úgy döntöttél valamikor, hogy kilépsz a társadalmi kötelékekből, hogy ne sérülj, ne bántsanak azért amiért olyan vagy és úgy viselkedsz amilyen vagy. Teljesen megértelek, viszont olyan pozitív, sziporkázó, bájoló és építő lehetőségekről mondassz le, amin keresztül átírhatod korábbi tapasztalataidat. Kérlek soha ne add fel. Találj Rám- Ránk. Fogom a kezed, magamhoz énekellek, kinyitom a kaput helyetted, hogy onnan indulj új szárnyat bontani. Az elmúlt két és fél évben, minden akorábbi életem szereplőihez tartozó ember hátatfordított nekem, kétségbe vont, cserben hagyott, hátbaszúrt, kijátszott, kisemmizett, megvezetett. Ettől lett bennem erősebb a hit, hogy olyan egyedi útját választottam helyesen az önérdekérvényesítésnek, ahol nem számít semmi. Bár jelenleg településszintű hajléktalan, rokkantnyugdíjas vagyok két diplomával, mégis a világ legboldogabb embere. Tönkre tettem a mások által irigyel, sikeres életemet, mert már annyian szívták a véremet, hogy a szervezetem feladta és a sürgősségin kötöttem ki. Az ingyen segítő felállt és hátatfordított mindennek és mindenkinek. A családom elől a pszichiátria zárt osztályára kellett menekülnöm és azóta is rejtem önmagam és önvalómat, hogy ne bántsanak miattam másokat. De az elmúlt időszak önkéntesen vállalt kínszenvedése vezetett most ehhez a pillanathoz, hogy írhatok neked, hozzád. Nem vagy egyedül és nem is hagyunk magadra. Ott vagyok a szél simogatásában, a galamb röptében a nap sugarában, egy gyermek szemében egy idős kéz szorításában. Nyílj meg és nyisd vissza a szemed babám. Újjászületáésed napja ez. Mint az újszülött kezd újra megszokni a fényt és új reménnyel várni a hajnalt. Benne leszek. Sokan benne leszünk. Szívben, lélekben, zenében hangban, az étel ízében. Köszöntelek otthon Bolygó Hollandi Mártás
Na hááát ez a kedvencem Drágák! A mindenség legjobb szeretője vagyok, aki spirituális szinten szellemi élvezeteket nyújt férfiaknak nőknek egyaránt. Szexuális értelemben, még nem voltam szeretője senkinek. Valahogy elkerült ez a tapasztalat és nem is vágyom rá. De tudd, hogy ha szeretői viszonyt ápolsz valakivel az nekem teljesen rendben van. Nem újkeletű jelenség, nem te vagy az egyetlen és nem is az utolsó. Nem mondom azt, hogy a szeretői státusznak nincsenek olyan formái, amit tisztességtelennek tartok. Ha úgy alakul ki szeretői viszony, hogy az abban résztvevők közül bármelyiknek is van tartós kapcsolata, szerintem az a partnerrel szemben nem egy üdvözítő dolog. Ha azért vagy szerető, mert a pároddal a szexualitás nem működik, de nem mered neki bevallani, vagy nem sikerült megoldani a problémát és ezt a menekülő utat választottad, bár megértem, de ilyen esetben magadat is cserben hagyod. Szerintem (bár erről valódi tapasztalatom nincs) az élet akkor válik párkapcsolatban boldoggá igazán, ha minden oldalról kiteljesedhet a két ember közötti viszony. Így az egyik legfontosabb területen a szexualitásban. Ha a szeretőséget hazugság, titkolózás, becsületsértés övezi, azzal magadnak többet ártasz, mint amit a kielégítő szex adni tud. Ha két egyedülálló ember a vállaltan, kimondva csak a szexben kapcsolódik, az nekem tök rendben van. Báár én nem gyakorlom, de tökéletesen elismerem létjogosultságát az általam gyógyszexnek nevezett jelenségnek. Nyilván a probléma onnan kezdődik, ha a szeretői viszonyodban nem érzed jól magad. Egyszer csak többet akarsz. Más igényeket kezdesz támasztani a partnereddel szemben, vagy a szexet használod fel, hogy manipuláld a partnered. A férfiak ritkán viselik jól, ha ilyen manipulációnak vannak kitéve, viszont néha képtelenek ellenállni vágyaiknak. Így ez egy csapda helyzet szerintem. Sem kint, sem bent. Szükségletkielégítésből, kielégítetlen lekki szükségleteket teremtünk. Mit nyerek? Mit veszítek? Mit hoz? Miért van rá szükség? Újra önismereti munkára sarkallnálak? Vizsgáld meg mit szolgál számodra a kialakult helyzet? Miért mentél bele (már megint)? Mi rémíszt egy teljes palettás kapcsolattól? Miért fontos számodra, hogy jól teljesits az ágyban és erről folyamatos visszaigazolást kapj? Jól megleszünk itt, és elidőzhetünk ennél a témánál, mert a saját szexualitásommal való kapcsolatomat régóta vizsgálgatom és az eredmények kipróbálása még várat magára. Tudnék mesélni. Pusszancs Drága, hajrá!
A vesszőőőparipám. A hitvallásom. Az emberi lét, működés és működtetés alapja. A személyiségfejlődésünk magasabb szintje. Az önkifejezés alapstruktúrája. Az egyetlen, az igaz, a minden.
Sziasztok! Nem tudom ez most válás vagy párkapcsolati válság témakörébe tartozik, de ez is az is. 46 éves vagyok. A feleségem (még nem váltunk el szüneteltetjük a válást) február végén bejelentette, hogy nem szerelmes belém és nem boldog, de mint a gyermekeink apját szeret engem. Róla annyit kell tudni: apukája nárcisztikus volt ezért könnyen rátalálnak az ilyen emberek akikhez még könnyen kötődik emiatt. Amikor 12 éve megismerkedtünk engem azért választott mert nem talált bennem ilyen vonásokat. Tavaly bele is gabalyodott egy ilyenbe akiből azóta ki is ábrándult. Az élet érdekes fintora folytán én nem ismertem fel, hogy nem vagyok boldog, benne voltam a langyos vízben mint a béka, nem volt rossz helyem, de nem voltak célok Istvánt idézve "kurva" voltam. Aztán közös megegyezéssel elköltöztem itthonról, hogy így talán jobb lesz mindenkinek. Ebben az időszakban kaptam 2 új állásajánlatot az egyikre fel is vettek. Mondtam a feleségemnek hogy csak akkor nem fogadom el az új állást ha rendbe tesszük a házasságunkat, De ő azt mondta válni akar. Én elfogadtam az állást elköltöztem Nagykanizsáról Sümeg mellé. Majdnem minden nap elmegyek a gyerekekhez a feleségemmel hol így hol úgy vagyunk. Van amikor megoszt velem dolgokat, aztán amikor eljön az idő hogy ő a saját pszichológusához megy megváltozik. A Pszichológusa egy volt szépségkirálynő és elmondta nekem mivel én is voltam páciense hogy neki az " Én " fontos, meg a valósítsd meg önmagad, de ha gyerekeid vannak akkor mégis hogyan gondolja? Szerintem ő inkább távolít minket úgy gondolom. Azóta nekem másik pszichológusom van aki család centrikus. Sokkal jobban érzem magam és rengeteg videót nézek a témában. De sajnos nem tudom elengedni Őt, még mindig abba reménykedek, hogy újjá tud születni a kapcsolatunk. Én nem akarok elválni mert szeretem és ott vannak a gyerekek. Azóta kitartok mellette próbálom segíteni ha beenged Talán ennyi elsőre
22 éve vagyok alkalmazott és szeretnék vállalkozast üzemeltetni, de annyira nehéz, hiszen nem ebben nőttem fel. Azt láttam, hogy kell jo parancs végrehajtónak lenni és azt már nem tudom, hogy kell hajtani a saját szekeremet...vajon ez a személyiségrész váltothat?
Jelenleg szingliként, próbálom önmagam és az akadályaim megismerni. A válásom óta, ami 4 éve volt pár ismerkedésen túl vagyok, de úgy tűnt valahol mindig megakad a lemez. Ezen dolgoztam az elmúlt években több féle módon, egyéni, csoportos önismeret, családállítás, pszichológus, egyéb terápiák. Jól érzem magam egyedül is, de jobb társaságban az alap mottóm. Szeretnék kapcsolatot de nem minden áron. Te hogy látod a párkeresés buktatóit a mai világban?
Én sosem vagyok kész a rendrakással. Emellett a világban rend van. Erre a paradoxonra nehezen varrtam gombot. Nekem hosszú időkön keresztül mindig a technika kellett, amennyiben láttam vagy elhittem, hogy valaki eredményes. Hosszú éveket áldoztam helyesnek gondolt világképek mentális strukútrák, technikák megismerésére. Ennek egy óriási hátrányát tapasztaltam az évek során. Ezeket a mintázatokat szeretném megtapasztalni és ezzel elvágom magam a közvetlen tapasztalástól. Miért? Nézz egy három éves gyermeket vagy idézz fel gyermekkori emlékeket, az a kíváncsiság ahogy a világban tekint egy gyermek, pont ez vész el. Pont ez a kíváncsiság ami felnőttként felszabadíthat. Miért lehet fontos ez? Máté 18:3-5 "Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába". Nekünk embereknek már jó rég óta "csak" ennyire fontos a belső rend... Ez egy folyamatos belső munka. Miben segíthetek?
Egy kapcsolatban fontos a folyamatos, nyílt kommunikáció. El merem, tudom mondani a legtitkosabb vágyaimat, céljaimat, kívánságaimat a másiknak? Ha igen, akkor én már változtam és az én változásom jó eséllyel benne is változást indít.
A sok munka nem pótcselekvés? Vmi hiány elfedése? Ha igen, akkor lépni kell, fontos a munka és a magánéleti egyensúly.