Tapasztalatok

Anikó

A változásom spirituális úton kezdődött 2012-ben .Ma sem tudom igaz volt e vagy csak hallucináltam néha. Kellett ez a korszak, de megoldást nem hozott számomra , bár mai napig vannak különleges élményeim, de nemtudom értelmezni őket, és nem is igazán akarom.

Viktória Matúz

Az én életemben a MUNKA már egész kisgyermek koromban kiemelkedő szerepet játszott, viszont a pályaválasztás tudatos része kimaradt. Az én tradícionálisan paraszti alapokon nyugvó családomban, már kora kisgyermekkorban arra nevelik a gyereket, hogy az a dolga, hogy segítse szüleit, nagyszüleit a család eltartásban, a házimunkában. Így már 3-4 éves koromban van arról emlékem, hogy otthon, vagy a nyári szünidőben a nagymamámnál be kellett segíteni a háztartásba, az állattartásba. Leány létemre édesapám lakatosműhelyében voltam segéd, már 15 éves koromtól mentem nyári diákmunkákra. Címerezni, krumplit, hagymát paradicsomot szedni. Velem igen rakoncátlan gyerekkel, a szükségleteimmel nem igen foglalkozott senki, csak az volt a lényeg miben lehet a család szolgálatára. Nagyon különleges gyerek vagyok, széles érdeklődési körrel, de a tanulmányi deficiteim miatt nem volt nagy remény a sikeres tanulmányi előmenetelre. Igazából nem is volt téma. Saját magam és tanáraim segítségével kerestem, hogy mi akarok lenni. Sok minden lettem és végigpásztázva az életemet korán rájöttem, hogy valami irányítja az életem és nem enged szabad döntéseket hozni. A pályakezdésem színheje meg volt írva, vagy ahogy most én látom a valódi szakmai választásom és munkaterepem más erő, akarat választása volt. Ki lettem jelölve egy útra és bármely nehéz is volt derekasan helytálltam. Már főiskolás éveimből vannak olyan emlékeim, hogy bár a lakhelyemtől távol szerettem volna (föleg a szüleimtől távol) új életet kezdeni, de szikrányi lehetőség sem volt, mert vissza tolt ide az élet. Biztos vagyok benne, hogy a pályakezdés folyamata is egy valószerütlenül nem véletlen folyamatok összessége. Ott és akkor kell megkezdened a pályádat ahol azt kijelölte neked az élet. Én a sok szakmám közül a szociálpedagógiát tartom valódi választott szakmámnak, amiben hátrányos helyzetű gyerekek- családok életét kellett segítenem. Ezt tettem 20 évig egy olyan kistelepülésen, ahol olyan halmozottak a problémák, hogy 5 szakembert is kicsinálna én persze ezt vittem több szinten szinte egymagam, vagy jobb esetben másod magammal. Ahogy kijöttem a főiskoláról és megkezdtem a munkát tudtam, hogy nem véletlenül lettem szociálpedagógus és nem véletlenül Tiszapüspökiben kell dolgozni. Aki ezt a terepet kibírja az élet minden területén olyan léeckét kap, hogy bárhol megállja a helyét. Sok más út közül ide jukadtam ki. Mérhetetlen nélkülözés, alázat és önfeláldozás keretében a lehető legtöbbet kívántam kihozni magamból és a munkámból. Tudtam, hogy nagy dolgokra vagyok képes, a környezet hiába bántott érte. A jogszabályi elvárások, az emberek szükségletei nagy teherbírásra "kényszerítette+ úgy, hogy mindenki azt mondta, hogy hiába. Értelmetle. Olyan embereket segítek akiknek pusztulnia kellene. Alkalmatlan vagyok a feladatra. Túl sokat dolgozom. Túl mélyre ások. Túl sokat akarok. Túl nagyok az elvárásaim. stb., stb. Igazából a munkám lett a társam és én rendelkezem vele. Saját magánéletem nem igazán volt, de tudom, hogy jól döntöttem így kellett lennie. Ahhoz, hogy ilyen széleskörben, magas szakmai minőségben és az emberi természet apró rezzenéseit is megtapasztalva tudjak most neked a helyzetednek megfelelően segíteni, így kellett lennie. Totál békében voltam és vagyok vele. Sőt büszke vagyok az életutamra. Sokszor látom befejezettnek, teljesnek, késznek és mégis jön valami új eddig ismeretlen sugallat ami nem enged eltávolodni a SEGÍTÓI énemtől. Hallom Isten szavában egy templomi imában, a gyermek kacagásban vagy idős sóhajában. Választhattam volna könnyebb utat? Nem tudom. Bár azt mondják, hogy mi szociális szakemberek azért választjuk ezt a szakmát, hogy önmagunkat gyógyítsuk. Ez tök igaz azzal az apró kitétellel, hogy én egész életemben kerestem a módszert arra, hogyan menthetem meg a szüleimet. Hááát többfélét is találtam és remélem, hogy ezekből valamennyit a te érdekedben is használhatok. Vagy legalábbis átadhatok belőle neked is, hogy megtanuld megfelelően segíteni Önmagad.

Viktória Matúz

A sors fura fintora kapcsán két létformában éltem az életem. A szüleim jóvoltából a vállalkozói élet nehézségeiben asszisztáltam és volt lehetőségem 20 évig az (köz)alkalmazotti jogviszony áldásos és áldatlan lehetőségeiben leleldzeni. Az én fura lázadó, ambíciózus, magas alkotóképességekkel megáldott és tenniványó, tökéletességre törekvő énem, minden munkahelyet a sajátjának tekintett és folyton fejleszteni, gyarapítani akarta. Ezt nem igen hegyták, de megcsináltam akkor is ha mindenki a feje tetején sergett. Akkor is ha nem volt szabad, akkor is ha tiltotta a törvény, akkor is ha nem volt rá pénz, idő, vagy szakember. Én mindent is elbírtam, mert nem maradhat feladat elvégzetlenül bármilyen forráshiányból. Hááát megcsináltam az enyémből. Nehéz volt folyton harcolni a butasággal, az irígységgel, mások félelmeivel, ártó szándékaival, de engem feleskettek a szakmám legmagasabb szintű vitelére és nem akartam kevesebb lenni annál, mint amilyen vagyok. Sokszor lemondtam magamról, hogy mást ne bántson az én mibenlétem. Sokszor feladtam, de nem szűntem meg dobogni. Tanítottam, támogattam, segítettem azokat, akik a lehetőségeim korlátaiért voltak felelősek azért, hogy szélesítsem a nézőpontjaikat, bízva abban, hogy eljön az én időm és végre kiteljesedhetek szakmailag. Ez 20 évig nem következett be ezért kilépve a rendszer rugalmatlan, lassú, ezköztelen kereteiből a saját uatamat kezdtem járni és olyan szembeszéllel találtam magam szembe, amire azért valljuk be nem számítpottam. Igazából könnyebben és hatékonyabban akartam végezni a munkámat hiszen mindent megtettem érte, de a meglévő partnereim olyan akadályokat gördítettek körém, hogy az óborzalom. Rendes Matúz Viki stratégia ebben az esetben, hogy még jobban dolgozom, még többet teljesítek, még több irányba figyelek, többet nélkülözök annak érdekében, hogy egy napon valóban úgy végezhessem a dolgomat, ahogy arra mindig is készültem, amire méltó vagyok és amire az embereknek szüksége van. Így leginkább egyedül dolgozom és keresem azokat a szakembereket partnereket és lehetőségeket ahol önmagam lehetek a magam őrült módján. Jobban figyelek magamra, vigyázok a szaktudásomra, nem pazarlom hülyékre az ötleteimet ingyen és nem bízom magam másra. Egy különleges életkiképzésben készítettem fel magam arra, ha beüt a krach, akkor sem omoljak össze, ne bízzak semmit a véletlenre és ne hagyjam magam befolyásolni, vagy ne alékudjak meg alapkérdésekben. Így lassabb, fájdalmasabb, de az enyém. És nem adom már oda másnak. Megéri kiállni az elveidért, a szakmai elképzeléseidért, a saját képességeidért akkor is ha a jelenlegi világod minden irányból támad érte. Tekintsd fejlődési lehetőségnek. Önmagad mélyebb megtapasztalási terepének, életleckének. Másképpen sem emberileg, sem szakmailag, sem karrieileg nem tartanék ott ahol vagyok. Százszor kellett beverni a fejem a falba, hogy megnyíljanak a kapuk és százszor megtenném újra ezért a pillanatért, hogy most szabadon küldhessem el azokat a picsába akik évtizedek óta akadályoznak, korlátoznak, kétségbevonnak és hátbaszúrnak. Mééég mindig élek bazdmeg és velem él a remény, a hit a szeretet, hogy van értelme ennek a földi létnek csak tedd adolgod a mit a saját szíved diktál. Mindenki más elmehet a sunyiba. Én tudom, tanultam, tapasztaltam, ismerem és élem. Az az enyém amit én végeztem el. Másra ritkán hallgatok, mert erre készítettek fel a századok, hogy az emberiség legmagasabbszintű szolgálója legyek. Ugorj velem. Egy gödörben vagyunk, a többi kamukéró. Üdv a poklomban. Nem félem azt, mert én vagyok az Ördög. Sőőőt nem is egy, öt. Magadhoz csábítalak, hogy együtt tudjunk tenni magunkért. És ez nem lehet másként.

Hajni Bartane

Egy 34 éves kapcsolatom tört szilánkokra, amik fájdalmasan szúrkáltak. Sikerült szembenézni a múlttal. Önismeret + az ex nárcizmusának felismerése nem volt könnyű. Örülök, hogy túl vagyok rajta.

Rózsa

Próbálok megbarátkozni vele, de... nagyon nehezen megy! Sokszor nem tudom hová tenni magamat, mert belülről még középkorúnak sem érzem magam, s külsőleg is fiatalabbnak látszom a koromnál (68 éves vagyok). Igyekszem lépést tartani a világgal, folyamatosan képzem magam a szakmámban, figyelek az egészséges táplálkozásra, testmozgásra, de elkeseredek, amikor látom a kidagadó kék ereket a kézfejemen, az elvékonyodó, pergamenesre változó bőrt a karomon - hát takargatom. S fáj, amikor úgy érzem, hogy átnéznek rajtam, mintha láthatatlan lennék, mert a mosolyom, a kedves és barátságos természetem már nem pótolja az elmúlt fiatalságom.

Rita Parcsami

Sokat tudnék adni és segíteni a nőiesség és önelfogadás akár jelentős túlsúllyal témakörben. Ezt azt hiszem kimaxoltam már már azt éreztem teszteltem magam mekkora súllyal tudok még nő maradni. 185 kg volt a csúcs. És sejtem hogy ez másoknak hihetetlen de még ezzel a súllyal is volt önbizalmam., tudtam csábítani és maximálisan ki és megélni a nőiességem. Egészségügyi okból sokat fogytam de mivel imádok telt lenni a mostani számomra optimális súlyom is erősen a molett kategória :) Nagyon sok önbizalomhiànyos nőnek tudtam már segíteni megtalàlni magában a nőt.

Szabi

Azt hiszem a kapcsolatunk megalkuvással indult, már rögtön az elején. Én nem akartam ezzel a lánnyal hosszú kapcsolatot, valahogy mégis maradt. Talán ráuntam ,hogy keresem az "igazit" így beértem azzal amit a gép dobott. Megalkuvásnak nyögés a vége. Egyszerűen jött velem, összecsiszolódtunk, lettek közös célok és működött, tudtunk eggyütt haladni az úton. Sokszor megkaptam " - jobban szeress engem" nem tudtam ezzel mit kezdeni valójában, hisz én szerettem őt - a magam elcseszett mintái szerint.... Hol kezdődött ,hogy már nem bírt rám felnézni mint férfira? -Nálam hol kezdődött ,hogy nem tudtam rá felnézni mint nőre? -Miért nem tudtunk erről soha beszélni? Költői kérdés, nincs válasz, kár is feszegetni, ez elment... Most már tudom, hogy a szenvedés váltotta ki végül a tudatosodást, a fejlődést. -Fel lehet nézni egy férfira nőként aki nem találja a helyét? -Fel lehet nézni egy nőre akitől nem kapsz támogatás, hitet? Komoly paradoxon ez amit ha nem sikerül feloldani, végül a kapcsolat oldódik fel benne. Végül eljutottam a megértésig. Nem hibáztatom már őt. Évekik gyűrtem, gyűröm magamban azt a karrier, életcél dolgot ,hogy nem tudom. Hát megoldotta az amazon maga... és nem volt kegyelem...

Vannak hármas kapcsolódások van volt a miénk. Egy nehézkes kapcsolat miatt elküldtem a férjem abban a hiszemben hogy ha külön leszünk egy tanuljuk egymást becsülni és talán lesz vissza út. De egy harmadik fél lépett közénk aki azt gondolta vele van elköteleződve, együtt is laktak. De egy közös gyermek miatt a mi kapcsolatunk sem záródott le, mert egymás terében újra egymásba gabajodtunk. Egyszerűen meg történt. Így feleség létemre én lettem a titkos harmadik, de csak plátói értelemben. Próbáltam rá vezetni döntsön kit szeretne. Nehéz hetek jöttek egész karácsonyig de akkor haza tért. Sajnos ez a csoda sem tartott sokáig, mert a lánnyal aki 20 éves és nem csak fiatal de rajongást mutat felé nem zárta le a kommunikációt bár ezt mutatta. Így titokban beszéltek és egy kisebb vita után újra lelépett. Nem hittem el hogy lehettem ennyire hülye, 47 éves vagyok felnőtt nő felelőségteljes ember Édesanya, és a gyermekem Apja csapott be, tett engem szeretővé, majd elhagyott feleséggé. Sosem éreztem magam még ennyire megalázva, és elárulva. A szerelem és a szeretet olykor kevés ha az ember nem tud dönteni, melyik lovat is akarja, mert mindkét lóban van valami jó és miközben egyiket se akarom bántani négy ember életet sodram partra A férjem vissza ment a barátnőhöz aki annak ellenére vissza várta hogy becsapta őt is és én kitálaltam, hogy ne tudatlanul döntsön hiszen karácsonykor szó nélkül hagyta el. A másik érdekesség hogy távozni Valentin nap előtt két nappal távozott. Ha nem lenne megalázó meg nevetnék is. Lényeg hogy elengedtem mert én nem leszek szeretője a saját férjemnek. Azóta tartjuk a távolságot, amit persze a közös lányunk is nehezen visel. Sokszor kéri jöjjön haza pl a napokban is. De elutasítast kapott, mert nem tud mit kezdeni az érzéseivel, és a barátnőt nem hagyja cserben. Hát ez a mi kis sztorink.

Ilona Kovács

Business és team coach végzettséggel, karriercoach specializációval szakterületem a küldetésfeltárás és támogatás. Ha úgy érzed, hogy nem vagy a helyeden, nem szereted már, vagy nem minden részét szereted a munkádnak, esetleg azt érzed, hogy nem ismerik el a munkádat, stresszes vagy és folyamatosan kimerült, akkor érdemes ránézni a hogyan továbbra. Ebben tudlak támogatni, ha hozzám fordulsz. Itt is megtalálsz: www.lnkcoaching.com www.karriertudatossag.hu

Noémi Telek

Mert amikor megmutatja magát a ‘Nagyobb’, akkor bele kell állni… Hiszem, hogy minden okkal történik… Hányszor lepődtél már meg, és ért váratlanul valami, ami gyökeresen felborította az életed? Amikor valamit vagy valakit odatettek… oda, eléd. Na… ilyenkor tilos kételkedni és megállni. Ezt örökre megtanultam. Csak hagyd. Hagyd magad.