Tapasztalatok

Dóka Viktor

26 évesen lettem apa először. Vagyis Apa nem lettem. Apa vagyok mélyen valahol a zsigereimben, szerintem így születettem, hogy ez kódolva van. Valójában nem tudom. Mert bár van elképzelésem helyzetekről és lehetséges megoldásokról is, mégis ez (még) valahogy semmit sem ér az adott helyzet, nehézség vagy öröm megtapasztalása nélkül. Talán inkább tapasztalatom úgy, hogy apa leszek újra és újra. És nem csak a gyermekeim születése által. Sokkal inkább azáltal, hogy (sokszor felfoghatatlan méretű) kihívások vagy katartikus örömök és rácsodálkozások jönnek. És persze jön a félelem, hogy helytállok-e egy helyzetben, amiben még nem voltam. Felnevelni egy gyermeket. Vagy aztán kettőt, hármat, négyet. Inkább nevelnek ők engem. Tanítanak elfogadni, szeretni, meghallgatni. Ha képes vagyok kiadni a gyeplőt a kezemből, egészen csodálatos, addig ismeretlen helyekre vezetnek. És ezt nem csak képletesen értem. Egyszer megálltunk egy erdőszéli helyen. Amíg én kerestem a tovább vezető utat, addig ők néhány perc alatt egy hatalmas kidőlt fát vettek birtokba. Bogarastul, csalánostul, mindenestül játszótér, kutatólabor és akadálypálya lett belőle. Szóval azt tapasztalom, hogy sokkal inkább vállaltak és vállalnak ők engem, hogy tanítanak, hogy életre nevelnek.

Kardos Zoltán

Sziasztok! Hiszek a rendszeres testmozgásban, de nem vagyok sportoló. Szerencsém volt, hogy gyerekként apám erőltette, és beíratott karatéra, ami kemény volt, de megszerettem. Utána már magamtól mentem kungfura, és kipróbáltam iskolai keretek közt a szertornát is. Főiskolai évek alatt átment a fókusz a bulikra és piázásra, heti 3 sportból heti 3 bebaxxás lett :) Amikor dolgozni kezdtem, számítógép előtt ültem egész nap, és hiányzott a testmozgás. Én hülye eszetlenül elkezdtem kondi terembe járni, és megemeltem magam, lett egy gerincsérvem, amit egy furcsa, mai napig rejtélyes izületi gyulladásos betegség követett. Akkoriban nem tudtam sportolni, örültem hogy járni tudok. Ebből kijöttem (az egy másik tapasztalás, hogy hogyan, lehet megírom) és onnantól újra az életem részévé vált a mozgás. Vallom, hogy nem szabad nyűgként, vagy valamilyen kényszerként tekinteni a testmozgásra, hanem olyan rendszeres rutinná kell tenni, mint a fogmosást. Reggel soha nem agyalunk azon, hogy vajon kell-e, van-e kedvünk fogat mosni, hanem automatikusan csináljuk. 47 éves vagyok, és kb 10 éve 80-82 kg a súlyom. Egy applikáció segítségével otthon saját testsúlyos gyakorlatokat végzek heti 3 alkalommal, és ha egy kimarad, már rosszul érzem magam. Mellette úszni járok, néha futok, és bicajozok. Pár éve volt egy Ironman tervem, de sajnos azt feladtam (remélem nem örökre), igaz a covid sem segített, mert nem tudtam uszodába járni. Ezzel kapcsolatban egyébként szívesen olvasnám mások tapasztalatait. A téli szezonban heti 2x a falmászást (Boulder) is sikerült rendszeressé tenni És ami újdonság, hogy túl vagyok az első 3 jóga edzésemen. A jógára mindig úgy tekintettem, hogy a nőknek való, és egyáltalán nem férfias, ezért volt bennem egy gát, de mára már azt is áttörtem. Örülnék, ha kialakulna egy jó sportos közösség itt, akik nyitottak az együtt mozgásra. Most, hogy leköltöztem a Balatonhoz, a kajakozást is elkezdem, és tovább folytatom a vitorlázást, ami nagy szerelmem és szenvedélyem. A hajón mindig akad pár hely olyanoknak akik szívesen kipróbálnák. Bocsi, kicsit hosszú lett :)

Bertalan Balogh

Úgy éreztem a helyemen vagyok, több éve voltam egy jól fizető munkahelyen, és egy párkapcsolatban. Szemmel látható volt az "előre"menetelem az élet minden materiális szintjén. Apránkent építettem az életem ahogyan az meg van írva és hittem, őszinten hittem, hogy elvezet a boldogsághoz. El kell, hogy vezessen, hiszen mindenki így él! Mégis mintha tőlem emberfeletti energiat követelne. Csak még egy kicsit kell többet dolgoznom, csak meg egy kicsit kell megértőbbnek lennem, még egy kicsit kell keveset aludnom, még egy kicsit kell így várnom és kibírnom. Hiszem mindenkinek működik, az lehetetlen, hogy nekem nem. Még pár év vagy évtized és szabad leszek és elérkezik az áhított boldogság és nyugalom, kellemes aranysárgás-szipiás filterrel átitatva. Majd derült égből mint villámcsapás az út szertefoszlott a lábam alol, látszólag minden előjel nélkül. Mintha egy társasjáték mellől áltam volna fel, nem értettem mit keresek itt és miért csinálom. Nem tudok többet adni, és rájöttem, valójában sosem volt igazán honnan. Így vált nyilvánvalóvá, hogy az amiben mindig is hittem, az ahová és ahogyan tartok talán nem is létezett sohasem. Úgy éreztem megfulladok.

Izsa István

2017-ben kezdtem el meditálni.Akkor nagyon nehezen ment épp hogy 2percet tudtam leülni egyenes háttal az ágy szélén aztán elkezdett fájni a hátam és egyfolytában zakatolt az elmém. A kitartásnak és a rendszeres gyakorlásnak köszönhetően a meditáció nem csak az életem részévé vált hanem rájöttem hogy bármilyen tevékenység közben is tudok az elme zakatolása nélkül a csendben létezni ami számos jótékony hatással bír mind szellemileg mind fizikailag. Azóta sokkal egészségesebb vagyok,elmúlt a figyelemzavarom és remekül alszom a nyugalom pedig ami az önvalóból árad szinte leírhatatlan.

Morgós Bence

Megcsalástól az etikus nem-monogámiáig → Fiatalabb koromban sokat szenvedtem a hűtlenségtől. Vagy én voltam az, vagy engem csaltak. Később éltem házasságban, nyitott házasságban, poliamoriában, kapcsolati anarchiában is. Sokat tanultam arról hogyan érdemes több emberrel kapcsolódni és még többet arról hogyan nem. Jó esély van rá, hogy lehetnek élményeim, amik relevánsak a te jelenlegi helyzetedhez is.

Morgós Bence

Születésem óta valamit mindig vezettem → Talán a fizikai adottságaim miatt (magas vagyok) is, de biztos nem kizárólag, valahogy mindig rám fordulnak a tekintetek egy csoportban. Mondjam meg, adjak irány, irányítsak, mediáljak. Soha nem bírtam tétlenül nézni ha valami nem működött. Mindig megpróbáltam úgy terelni a dolgokat, hogy a legtöbb érintettnek legyen összességében a legjobb. hogy elérjük a célt, hogy sikeresek legyünk együtt. Sokat tanultam a szolgálatkész vezetői munkáról (Servant Leadership), építettem vezetői közösséget is. Fejlesztettem más vezetőket, mentoráltam, tréningeztem, coaching-oltam. Facilitáltam eseményeket, mediáltam konfliktusokat. Vezettem csapatot, projektet, szervezetet. Voltam cégtulajdonos, tanácsadó, vezetett dolgozó és lelkes aktivista. Jó eséllyel a te élethelyzetedhez is lehet hasznos meglátásom e téren. Szívesen megosztom.

Toók Eszter

Már gyerekkoromban furcsa kapcsolatom volt a "más világgal". Mindig mélyen érintett, ha a lélekkel történt valami. Akkor azt mondták, hogy ez Isten. Elkezdtem hittan órákra járni, imádtam őket. Végre egy hely volt számomra, ahol izgalmas témák voltak érintve és válaszokat is kaptam. Aztán úgy volt, hogy meg is leszek keresztelve, de sosem jött össze a gyakorlatban, mindig volt valami. (Pedig még rokonok is vannak a családban, akik lelkészek. :) ) Mára már tudom, hogy ez azért történt így, mert akkor egy egyházhoz kellett volna tartozzak. Bezárult volna a szabad választás. Isten számomra nem az egyházban van, hanem bennünk lakik és mindenhol ott van. És Isten számomra egyenlő egy nagyobb hatalommal, amit jobban szeretek Sorsnak vagy Univerzumnak hívni.

Joós Dóra

Ha nem érkezik a baba Mindig is rajongásig szerettem a gyerekeket. Tisztán emlékszem rá, hogy egész kislány korom óta készültem arra, hogy anyuka leszek, és sok-sok gyerek vesz körül. De másként alakult az életem. Mire a Társ megérkezett és a közös baba gondolata is, akkora már 42 éves voltam, sok mindennel a hátam mögött. És várva-várt baba évekig nem jött. Versenyben az idővel megadni magamat a valóságnak, hogy 1% esélyem van arra, hogy várandós legyek, hogy látni ebben az 1% -ban a mindent, a végtelent, hiszen VAN lehetőségem. Bízni az orvostudományban és használni. Összekapaszkodni a szeretett Férfival egymást erősíteni, mélyülni. Közben fel-adni, hinni, nem akarni, nem görcsölni. Csak lenni, elfogadni, befogadni, szeretni, áramlani. Hosszú út vezetett odáig, hogy megszülessen kislányunk, Anna. De ma itt van velünk, egészséges és gyönyörű. Nélküle elképzelhetetlen lenne az élet.

Szilvi Stern

A válásunk után a felnőtt gyerekeim minden megértésük ellenére időnként haraggal, és eltávolodással reagáltak a családunk széthullására. Számomra a legnehezebb az volt, hogy magamat is fontosnak tartsam, és egyenrangúan képviseljem! Az önismeret, és tudatosság segített megtalálni azt az ERŐT, hogy megengedjem, hogy ez így legyen. Hullámokban történt meg a visszatalálás, sok könnyel, sok meghallgatással, hogy újra közel legyünk.

Izsa István

16évesen vettem a kezembe először súlyzót és vette kezdetét a testépítés.Először csak haverom padlásán majd konditerembe.Azóta egyetlen időszak volt amikor elhagytam a mozgást ami 2év volt és felhíztam 117kg-ra ami egy emelet megtételét is nehézkessé és fulladásos élménnyé tett. Ezen megrémülve eldöntöttem hogy a testmozgás továbbra is az életem része lesz úgyhogy rendszeresen futok,túrázok,jógázok és járok szabadtéri kondiparkokba saját testsúlyos vagy ha úgy tetszik fegyenc edzésekre. Ma 90kg vagyok és ezzel az edzés formával kímélem és mégis formában tartom magam a konditermes nagysúlyos sérülések után.