Tapasztalatok

• 

  Szabó Olivér

  Mindig nehezemre esett az alkalmazotti lét. Egyszerűen az, hogy egy helyen nap mint nap, ugyanazt csinálni, zéró kreativitással nagyon nem az erősségem. És a környezetembe lévők, akik Alkalmazotti létben vannak, mondják: " le kell nyelni" , "meg kell húnyászkodni" ,és én csak nézek, hogy ez most komoly? Tényleg ennyire elkótya-vetyélni az Életet? Ezért születtünk, hogy egy rabságban egy hamis rendszert szolgálva éljünk? Nyilvánvaló, hogy ezért nem tudtam megmaradni nagyon 3 hónapnál tovább egy munkahelyen sem, de ugyanakkor frusztrál is a dolog, hogy nem vagyok ennyire kitartó?! Az önmagam megfejlődése, igaz kibontakoztatása, és az ügyemért dolgozva a célom.

  #Alkalmazotti lét

  Tovább

  6
• 
• 

  Imre Horváth

  Körülbelül egy éve, 33 évesen rájöttem, hogy vannak olyan területek a életembe, ahol nem jó az irány amerre tartok. Ilyen volt a párkapcsolati kérdés is. Ennél a pontnál elkezdtem foglalkozni az önismerettel és azt fedeztem fel, hogy nem jó mintákat követek, amiket a korábbi életemből, gyerekkoromból hozok. Ez idő alatt megtudtam magamról fontos dolgokat és azt érzem, hogy jó úton haladok, de egyben azt is, hogy még nagyon sokat kell tanulnom.

  #Minták legyőzése

  Tovább

  3
• 

  Szecskó Zsolt

  "Egyéjszakás" Van, amikor az ember lelkileg lent van, és nem látja a fényt, és mégis, jól esne egy kis érintés, intimitás, élvezet. Ilyenkor nem éreztem képesnek magam mélyebb kapcsolódásra, elköteleződésre, megélésre. Azt éreztem, hogy ott az a nő nagyon vonz szexuálisan, és akarom őt... de csak a szex miatt. És szerettem volna, hogy neki is jó élmény legyen, hogy belement, ezért figyeltem rá. Volt, hogy olyan erős volt a vágy, hogy őt is elsodorta, nem nagyon tudtam gondolkodni a helyzeten, hogy jó-e, helyes-e. Persze azt hiszem onnan indultak a dolgok, hogy ösztönösen megéreztem, hogy kölcsönös a vonzalom. Utólag volt, aki mégis megsértődött, hogy ennyi volt, pedig nem ígértem semmit, és nagyon is figyeltem rá. És volt olyan nő, aki gyakorlatilag bevezetett ebbe a világba, aki megmutatta, hogy ez jó. Amikor nem vagyunk kapcsolatban, attól még élhetünk meg intimitást. Mert személy szerint a pusztán testi szex számomra üres, egyfajta hiányt hagy maga után, ezért üdvös, ha lelkileg is közelebb kerülünk a partnerrel. István rendszeréből nézve én vándor voltam, ők pedig amazonok, akiknek jól esett a figyelmem, a dícséretem, amik akkor ott amúgy őszinték voltak. Tényleg jól esett gyönyörködni bennük. Szóval úgy vélem, ha két felnőtt ember ilyen élmények mellett dönt közösen, kimondva, hogy ez miről szól, és mindketten jól érzik magukat, az rendben van. A legtöbb esetben persze valaki mégis többet akar, tehát sérül, ez benne van a pakliban. Én is volt, hogy többet szerettem volna, ez ilyen. És nincs olyan sok tapasztalatom, csak ami van, abból tudom, nem feltétlenül ítélem el az ilyet, mert van az a korszaka, időszaka az embernek, amikor ez az, amire képes és amire vágyik.

• 
• 

  Ildikó Miklya

  Másfél évvel ezelőtt elváltam a páromtól. a kapcsolat 13 évig tartott, amiben egy leány gyermekünk született. A kapcsolatunk válságát egy egy olyan nő okozta, akivel egyébként baráti viszonyban voltam és aki a lányom osztálytársának anyukája is volt egyben. Egy alkalommal meghívtam őt és a családját szalonnasütésre az otthonomba. Hamar kiderült számomra, hogy az ő házasságuk egy rosszul működő házasság, persze azt nem gondoltam, hogy később segítségért nem hozzám, hanem a páromhoz fog fordulni, de így történt. Szerelem szövődött közöttük, ami később kiderült. Mivel a mi kapcsolatunkban is voltak kardinális problémák, aminek az alapja az volt, hogy nagyon mások vagyunk, el kellett gondolkodnom, hogy érdemes-e megmenteni ezt a kapcsolatot. Tettünk rá próbát, már csak azért is mert volt egy erős szeretetkötődés közöttünk, de már közben is éreztem, hogy ez már nem fog így menni. A több éves önismerettel foglalkozás, a sok más emberekkel megélt tapasztalat nem engedte, hogy elaltassam a tudattomat. A végső döntést én hoztam meg és kiléptem a kapcsolatból, ami azért így is nagyon nehéz volt megélni. Mint, ahogy már mondtam volt közöttünk egyfajta szeretet kötés, ezért jó kapcsolatban maradtunk, és ez mai napig így van. A gyászidőszak után jött egy férfi az életembe, akivel jelenleg nagyon boldog vagyok. Nem bántam meg, hogy bíztam a belső megérzéseimben és megtettem ezt a nehéz lépést, még annak ellenére sem, hogy evvel a döntéssel együtt egy szépen felépített környezetet (kertesház, gyönyörű kert, háziállatok, stb.) is magam mögött kellet hagynom. A közös gyerekünket váltottfelügyeletben neveljük azóta.

• 

  Toth Ibolya

  Rendrakás Mindig is fontos szerepe volt a rendrakásnak életemben. Mikor kis gyermek voltam mindig magam után kellett pakolnom játékaimat, ruháimat .... Édesanyám így tanított a rendre. Majd nagyobb lettem a lakásban kellett rendet raknom. Otthonról elkerülve a minták elvárták tőlem hogy rendet rakjak továbbra is magam körül a lakásban. De az én életemben nem volt rend sem a kapcsolataimban sem magam körül ,mert ezt otthon nem tanultam meg ( a Minták ). Majd ez a tudat, hogy ezt nekem kell csinálni el kezdtem másoknak is rendet rakni életében. De a sajátomban nem. Majd megtanultam az nem az én dolgom. Az én dolgom először is magam körül minden olyan kapcsolat amely elvette erőm, amely taszított, amely akadály volt mind egytől egyig megszüntetni. Nagy bátorság kellett hozzá. Nagytakarítást csináltam magam körül . Minden pici kis lyukba, helyre be be tekintettem és alaposan kitakarítottam. Rokonok, ismerősök, barátok, munka, pénz, tárgyak ..... Évekig takarítottam nem tudva hogy egy nap milyen fontos lesz számomra az igazi rend körülöttem. Most egyszer csak eljött a semmiből a rendrakás újbóli fontossága. Így fontos lett számomra rendet rakni kapcsolódásaimban mint anya lánya kapcsolat, munka területén. Ma úgy látom rend van körülöttem . Mindennek meg van a helye ott van ahova tartozik és ahol lennie kell. De kíváncsisággal várom vajon még kell e valahol rendet raknom. Keresem de még (már ) nem találom.

  #Rendrakás
• 

  Akos Schneider

  43 éves férfi vagyok, Budapesten élek. Úgy érzem, hogy a munkám, rokoni kapcsolataim, hobbijaim kielégítenek. Eddigi életem során több hosszabb párkapcsolatom volt már. Néhány éve kezdtem érezni, hogy szeretnék végleg elköteleződni. Azóta volt több hosszabb-rövidebb párkapcsolatom, de sajnos egyik sem tudott tovább fejlődni. Jelenleg párkeresésben vagyok. A célom hogy megtaláljam azt a nőt, akivel szövetséget tudunk kötni, el tudunk köteleződni egymás mellett és családot tudunk alapítani.

  #Ismerkedés

  Tovább

  1
• 
• 

  Toth Ibolya

  Anya lánya kapcsolat. „ A Pénz” Édesanyám és én kapcsolat – napról napra engedem el kezét látva, hogy értelmetlen, nyugszom bele, mindent megtettem amit csak tudtam, tudok érte állapot a MOST állapotom. Napi beszélgetésünk témája” A Pénz”. Azt mondja nincs pénze. Édesapám lassan 1 éve hogy meghalt. Édesanyám mellette bilincsben tartva élt 58 évet. A halál választotta el őket. Anyu egy nap megkérdezte tőlem joga van neki élni? Te mit válaszolsz magadnak. Mondtam neki . Azt hogy igen, akkor tedd azt. Mondtam. Rájött hogy szabad neki élni, szabad lehet. Végre szabad. De nincs pénze hozzá, állapotban van. Maga megteremteni nem képes rá ,inkább a számlákat nem fizeti, de amit akar megvesz. Mondja. Szerény nyugdíja van amely nem elég. Soha nem is volt elég. De kinek elég. Szüleimet, most már csak édesanyámat lassan 2o éve segítem anyagilag hónapról hónapra. De még mindig nem elég. Én lázadok először reakció, majd engedek és végül elengedem, hogy a pénz amit küldök egy feneketlen kútba megy. Látom magam a tükörben amit teszek vagy nem teszek semmi értelme, tudom, tapasztalom, tehetetlen érzés fog el. Lázadok, sírok, őrjöngök. A férfi tart, támaszt, segít, ott van mellettem, mosolyt csal arcomra. Mondja : Most nekünk a pénzünk ide megy egy feneketlen, értelmetlen kútba. A másik ember máshova költ mi ide a feneketlen kútba öntjük pénzünk. Meg nyugszom , majd újból lázadok,sírok folyamat folytatódik még eljött a nap : Menj PÉNZ ahova menned kell : se pénzel , se pénz nélkül , Ibi sehogy nem tudsz már édesanyádon segíteni. Értelmetlen ,belefáradtam, nem akarom tovább érzés van bennem. Mint mikor egy ember harcol egy sárkánnyal, bármit tesz nem tudja legyőzni. A sárkány még erősebb ha támadok ,erőt kap. Ahogy jobban "engedek" annál erőtlenebb a sárkány, s majd csak úgy el is tűnik állapotba érkezek Most meg.

• 60
• 61
• 62

Az Isten és az ima ereje Gyerekkoromban megkereszteltek, de családom nem járt rendszeresen templomba. Ennek ellenére mélyen belül éreztem, hogy Isten létezik. Fiatal koromban sokféle dolgot kértem tőle, sokszor kicsinyes vágyakat fogalmaztam meg: „Jaj Istenem, csak ez a vizsgám sikerüljön!” vagy „Kérlek Istenem, csak ezt a bajt ússzam meg.” Néhány kérésem teljesült, míg mások nem. Az életem egyik meghatározó pillanata akkor jött el, amikor nem magamért, hanem a nővéremért kezdtem imádkozni. Súlyos motorbalesetet szenvedett, és napokig élet-halál között lebegett kómában. Az orvosok borongós jóslatai szerint, ha életben is marad, nagyon kicsi az esély, hogy valaha is normális életet élhet. Minden nap bejártam hozzá, még munka után, este 10-kor is, látogatási időn kívül. Könyörögtem a nővéreknek, hogy engedjenek be, legalább egy fél órára. Mindig megengedték... Imádkoztam az ágya mellett, kérve Istent, hogy mentse meg őt, és adjon neki normális életet. Ez napokon át így ment és minden egyes nap újra és újra imádkoztam. Ma már nővérem boldog életet él, van egy férje és egy kislánya. Az imáim meghallgattattak, és ez az élmény mélyen megerősítette a hitemet Isten és az ima erejében. Az imádság nemcsak a kérésről szól, hanem a reményről és a kapcsolat kialakításáról is Istennel

Imádtam a nagymamám! Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem a nagymamámmal, aki mindig feltétel nélkül szeretett engem és a testvérem. Az ő szeretete volt az, ami mindig melegséggel töltött el, és biztonságot adott. Ahogy teltek az évek, egyre betegebb lett, és végül egy baleset következtében eltörte a lábát. Egy otthonba került, és nem sokkal később elhunyt. Amikor meghalt, úgy éreztem, mintha az egész világom összeomlott volna. Egy rendkívül fontos és szeretett személy távozott el az életemből. Az évek során folyamatosan gyötört a bűntudat, hogy nem tettem eleget érte, hogy több időt tölthettem volna vele, hiszen ő mindig mindent megtett értem. Hiába mondták mások, hogy a halála elkerülhetetlen volt, én mégis úgy éreztem, hogy cserben hagytam őt. Évek teltek el, mire igazán megértettem, hogy a halál az élet része, és végül el kellett fogadnom. Az elvesztése fájdalmas, de tudom, hogy meg kellett tapasztaljam mindezt és a tanulás folyamata segített, hogy végül békét találjak a szívemben. Biztos, hogy a mennyországba került!😊

Egy szimpla pánikbetegséggel kezdődött 1,5 éve, mely burnoutba, depresszióba torkollott. Még nem érzem magam teljesen kint a gödörből, de sok mindent tanultam. Ha van bármillyen további ötleted, neked mi segített, örömmel veszem és szívesen megosztom az én tapasztalataimat ha segít.