Beáta SebesSokáig hozzám jöttek oda mindkét nem képviselői ismerkedés céljából. Így születtek 30+ éves női barátságok, házasság és szerelmek. Pár éve vettem a bátorságot és egy ismerkedős tantra est után én írtam rá egy férfire akinek vonzott a nyitottsága, a hivatása, a magabiztossága. Emlékszem, arra az örömteli pillanatra mikor visszaírt és tudatta velem, hogy neki is feltűntek a női energiám 💃. Több randi lett belőle, de semmi ezen kívül. Akkor nagy löketet adott az önbizalmamhoz. Lehet most is jöhetne egy ilyen tapasztalat 😁 U.i : megtaláltam a levelezést, ez a pár éve 6 éve volt 😊
1- Beáta Sebes
Miután 9 évet küzdöttünk és nem lett gyermekünk, volt férjem bevallotta, hogy megismerkedett egy nővel akivel szeretne ennek az ügynek még egy esélyt adni. Miután elköltözött a nőhöz, gyötrelmes hetek következtek. Nagyon nehezen tudtam felfogni és feldolgozni a történteket. Próbáltam rávenni, hogy adjunk még egy esélyt a házasságunknak, járjunk terápiára. Szexi képeket küldtem neki, bízván abba, hogy vissza édesgetem. Találkozgattunk és ágyba is kerültünk, persze a másik tudta nélkül. Még egy olyan eseményre is eljutottunk, aminek a szerelmi háromszögek volt a témája (ott a harmadik fél végül nem jött el). Azon kaptam magam, hogy egy ideig mint volt feleség én voltam a szerető 😁
ZoltánFelnőtt életem korai szakaszában több szeretői viszony részese voltam, harmadik félként. Sok év távlatából nem vagyok büszke ezekre. Fura viszonyokba sodródtam, de sokat tanultam belőlük. A személyiségfejlődésem fontos részét képezik ezek tapasztalatok. A megosztásával ha tudok valakinek segíteni, szívesen teszem.
2
Renáta RevóczkyAz megkapott kifejezési lehetőség tulajdonképpen lefagyasztja az agyam. Amikor kibeszélési lehetőséghez jutok, akkor úgy futnak el a gondolataim, mint a kő alatt bújó bogarak, amikor felemejlük a követ róluk és fényre kerülnek. A közösség adta lehetőség, a segítő címkék agyalás veszélyével fenyegetnek. Talán az ADHD-s jelenség, hogy pánikolok azon, hogy milyen sorrendbe állítsam a tapasztalataim. És, tudható, hogy a végén így maradnak bennem az érzések, engem frusztrálva tovább. Másik példa, amikor talán a második órában könnyezve, pityeregve, bőgve gondoltam arra, hogy 24/7 online-telefonos pszichológust keresek, ebben az évszázadban már megszokott szolgáltatás, ám mikor a kínálkozó, mosolygó, önbizalom teljes pszichológus kínálatot néztem a radarom csődöt mondott abban,hogy válasszak közülük, hogy kiben bízzak. Ez elég kínos pillanat, ahogy a siránkozás fátyla mögül kéne segítőt választani valamilyen szempont alapján. Nem éppen felvezető, hanem talán feszültség levezető sorok után térek rá arra, hogy 3. cikkemben a Pályakezdéshez írok, miért. Teljes lényemet meghatározza, hangulatomat alapozza meg az az életkörümény, hogy 2 éve találtam rá a módszerre, amely rám van szabva, könnyű számomra, tehát ezzel szeretnék természet gyógyászat karriert indítani, tehát e tekintetben pályakezdő vagyok. Így 36 évesen a legjobban vágyom arra, hogy egy típúsú munkát/foglalkozást végezzek egy tartós környezetben, amely már több mint 3 évig tervezhető jövőt és életmódot nyújt, biztosít számomra, és önazonos. 21 éves korom óta évente és 3 évente váltottam várost, munkahelyet és szakmát a keresés érdekében, és természetesen az álmom megvalósításának finanszírozása érdekében. A pályámat kezdem minimum 8 éve. Tinédzser koromban részesültem kezelésekben, amely módszer tetszett, ám mikor 25-27 évesen tanulgattam, végül az élettapasztalat hiány,és az akkor már stabilizálódott párkapcsolat nélküliségen alapulva nem léptem tovább. Nem mertem volna bármely korosztállyal foglakozni szinlgiként. Valami ilyesmi gyökere volt az önbizalom hiánynak, amiért abba nem fektettem többet. Pár év múlva az emberekhez a test kezelés útján próbáltam volna közelíteni, shiatsut tanultam. Covid zuhant ránk a 5-dik alkalom hétvégéjén. Ez a társadalmi hangulat és idegállapot változás kikezdte a lendületemet, és nem gyakoroltam az ajánlott számban a kezeléseket. Eltávolodtam tőle. A Covid alatt védelmet és egy ingatlan megszerzését biztosító irodai állást csodásan megnyílt lehetőséggel ott hagytam és első önálló külföldi munkavállalást kezdtem el. Nem tudtam, hogy a shiatsut fogom-e elővenni vagy a One Brain kineziológiát, de a már 12 évnyi munkavállalói tapasztalat keserűsége és a vágy, hogy egészség teremtés térfelére álljak át, biztos volt. Nagyon jó volt újra eltávolodni Magyarországtól. Majd másik cikkben is szóba hozom, azt, hogy felismerem, hogy valahogy belül maszkulin értékrendszert követek, karrierista sikerhez viszonyítom magam. Nem engedem magam boldog lenni, míg nem helyezem magam arra a pályára, ami engem a legjobban kifejez. A soha meg nem valósult Amazon állapotában vagyok, a lázadásom nem történt meg 20 éves korom előtt....az hiszem nagy fázis csúszásban vagyok.
Urbánkó ReginaHa elfogadsz egy kéretlen tanácsot tőlem, aki kicsit régebb óta jelen vagyok ezen a platformon, akkor azt mondanám, hogy agyalásra semmiképpen nem javaslom a Humania felületét. Jóleső érzéssel, eleven kíváncsisággal fedezd fel azt, amihez őszintén és emberséggel tudsz kapcsolódni. Örülünk Neked🤗
0
Ádám VéghAz idei év legnagyobb tapasztalata: fel lehet építeni egy nagyáruházat a puszta közepén, de senki nem fog oda látogatni. Ha viszont egy kisboltod van egy forgalmas plázában, hamarabb megtalálnak a lehetséges vásárlók, és lényegesen csökkentheted a marketing kiadásod. Ugyanez igaz az online térre, csak itt egészen máshogy kell "telephelyet" választani.
- Ádám Végh
Az alvás nem szükséges rossz, hanem egy magasan megtérülő befektetés. A nyugodt este, a csend, a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás elengedhetetlen a kreatív energiák felszabadításához.
3 
HelgaAzt hittem, hogy örökre szól. Hogy együtt halunk majd meg.Hittem a házasságban, és elképzelni sem tudtam válást. És mégis megtörtént velem. Velem?! Igen. Soha nem volt hangos szóváltás, jól működtünk együtt szülőként. És nem vettem észre, hogy hidegültünk el egymástól. Úgy éltünk egymás mellett, mint két testvér. Azt hittem a hivatásom a probléma, feladtam orvosi pályámat, a kiégésre fogtam. Testi tüneteim voltak, borzasztó fejfájások. Egyszer csak úgy éreztem, hogy nem tudok egy percet sem többé otthon lenni - menekültem a közös lakásból, az erdőt jártam, kerékpároztam- csak ne kelljen ott lenni. Nem tudtam aludni, enni. Szorongtam éjjel-nappal. Újra kellett teremteni az életem, lakást vettem (külföldi munkámnak hála), újra elkezdtem dolgozni itthon, mindent elölről kezdeni. Nem tudtam megbocsátani magamnak.. hogyan tévedhettem ekkorát a párválasztásomban? Én, aki azt hittem mindent tud...lelkiismeretfurdalás a gyerekeim miatt...a megbocsátás magamnak nehezen ment. És elcsesztem, benéztem... Elkezdtem ismerkedni néhány hónap után, volt egy hosszabb kapcsolatom. Mégis úgy éreztem, hogy nem ismernek, nem értenek. Kiléptem, pedig szerettek, nagyon is, de mégsem éreztem szeretve magam. Persze egyedül is jól voltam, bár kinek nem hiányoznak az ölelések, üzenetek, a törődés. Sokáig tartott mire rájöttem, hogy nem volt szabad vegyértékem, amihez kapcsolódni tudtak volna. Semmi kampót , vagy kapaszkodó nem hagytam a másiknak.
Tímea PálNagy lobogó hajkorona, szőkésbe hajló fürtök, enyhe, finom smink mögött kis ráncok, csinos ruhácska, karcsú lábfejű nőies cipőcske és érzéki illatfelhő. Ma este táncolni fogok, nem is akármit, tangót, argentin tangót! Zavarban vagyok, táncolni fogok? Mit? Argentin tangót? Én? Körülöttem férfiak és nők, látom a szemükben, hasonló kérdéseket dobolnak a fejükben. A szereplők ráhangolódnak a játékra; kellemes érzések, komplentálódás, belső figyelem és egyszer csak ott van, megvan az önfeledtségben a Nő, díszes kereveten nyújtózik, mint egy álmos macska, finoman, puhán, érzéki pillantásában szenvedély tüze, mosolyában csábítás, homlokán a bölcsesség vonalai. Micsoda találkozás, milyen régóta vágyott élmény! De a játék folytatódik, hiszen a lényege most bontakozik, ha már megtaláltad, éld is meg a Nőt! Párválasztás - hangzik a vezényszó. Hirtelen egy másik dimenzió, állok homályos tekintettel, mint aki egy álomból ébred, még nem érzékelem körülöttem a teret és ahogy eszmélek, úgy távolodik a Nő bennem, megszólítanám, de nem tudom, nincsenek szavaim, nincs hangom, csak néma kiáltás van. Hirtelen kitisztul a kép, állok egyedül, nem jutott pár. Jah, kérem, aki nem létezik, annak hogy jusson bármi is, hol van az a szempár, amin keresztül elindulhat az aranylóan tündöklő áramlás szemtől-szembe? Jeges rémület – nem kellek senkinek és akkor ott terem a gyönyörű férfi, az argentin táncoktató és felkarol és táncolunk – két másodpercre szempillát rebegtet bennem a Nő, majd visszahanyatlik tetszhalott állapotába- görcsbe rándulva lesem a lépéseket, lemerevedek, csetlek-botlok. A latin macsó a fülembe súg; táncolj a szívedből és hunyd be szemed, én ezt teszem és megszűnik körülöttünk a tér , beleolvadok a mozdulataiba és eggyé válok a bennem élő Nővel újra. A zene véget ér, a röpke pillanat elillan és az est további részében már csak a csetlés-botlás marad, vezetem az esetlen, petyhüdt férfiakat, mint női testben élő férfi – ez ismerős, ezt már jól begyakoroltam- és rángatnak férfi testben élő nők. Elkaristolgatjuk a padlót végtelennek tűnő időkig, a tükörteremben, ahol mindenhonnan a szőke, loboncos hajú nő néz vissza rám. Nem is Nő az, egy partra vetett hal, levegő után kapkod, de hol van az éltető közeg, ahol életre kelhetne és hogyan?