Schlotter EdinaAz elején embereket sem bírtam elviselni magam körül anyukámat kivéve. Legszívesebben egy erdő közepére költöztem volna. Munkát is így választottam: kócosan smink nélkül minden mindegy alapon takarítani mentem mert ott legalább egyedül, hallgatva a zenét, elbújva a kis világomban lehettem. Aztán rájöttem hogy ebben csendesen én ki tudom élni a gondoskodó ösztönömet, rátaláltam önmagamra és ez kisugárzott. 30 pasi, csak pasik akik után takarítok, hálásak, figyelmesek, megnyíltak nekem és lassan, fokozatosan fedezem fel az új erőmet. A kedvességet meg finomságot a határok meghúzásával kombináltam de csak miután volt egy nagy leckém arról hogy nem lehetek a máltai szeretetszolgálat mindenki számára. Azt teszem amiről úgy érzem hogy jól esne és nem érzem kínosan magam ettől. Ha valaki ghostingol, tiltás. 2 barátnőm maradt. Ezek a dolgok segítettek újra jól érezni magamat a bőrömben. Új hajszín, új smink, ami MOST jól esik. Ez segített és remélem neked is fog.
AnitaRàción innen és túl Szóval ráción túli női működés - egyszerűen fogalmam sincs mi működik. A régi bevett öltözködés, haj, smink nem, a régi flörtölési mód nem, a régi arckifejezések, gesztusok - nem. Az új - még nem vagy nincs is. Egy senkiföldje. Most túl finom vagyok, túl kedves, túl sokat sírok mások előtt, túl sokszor “nem tudom” ( vagy hàt eddig sem tudtam, de legalább mások ezt nem tudták :D ) nem így szoktam én ezt, és nem szoktam ennyit hozzàérni másokhoz( amúgy jól esik) de hát règen pont ezt a valakit rejtegettük minden áron, mert én tudom, mert majd én megoldom, és most nem tudok semmit, nem értek semmit. Színhàzi próbàk során, merthogy ebből a vilàgból jövök, azt szoktuk mondani: a legjobb àllapot, mert még bàrmi lehet - szóval, most bàrki lehetek? 36 évesen, annyi mindennel mögöttem, mèg bàrki lehetek? És nem, ez sem igaz. Senkiföldje. Vissza már nincs hova, megérkezni még nincs hova.
Anita KovácsElváltam, kudarcként ért annak ellenére, hogy én kezdeményeztem, bűntudatom volt, hogy elhagytam Őket, de úgy éreztem megfulladok, mennem kellett mert nem akartam bántani (veszekedni, kötözködni, robbani). Most 7 év után megpihent a szíven. Már tudom hogy teljesen beáldozatm magam egyszerűen eltüntem a 27 évnyi házasságban. Egyetlen dolog ébresztett rá hogy vége, vége a házásságnak, a szövetségnek, és nincs tovább egyetlen banális vállrándítás, hogy ez mindig így lesz. Négy kukászsáknyi személyes holmival költöztem egy üres lakásba ahol még ágyam sem volt. Mindent otthagytam, Ő magától semmit sem adott, én meg nem kértem. Sehogy, semmikor! De talpra álltam!
Joós IstvánTapasztalatom, hogy a spiritualitás-önismeret-ezotéria NAGYON fontos és NAGYON hasznos – szinte-gyakorlatilag életmentő volt... míg aztán életveszéllyé vált. Az élményem, hogy a tudás-vágy a vágyak tavának része, bármilyen magasztosan is beszélünk róla – függés tehát ez is, és "a ráció halála" után még vissza-vissza húz, és rengeteg idő, és rengeteg küszködés volt letegyem. Mármint persze ez sem igaz. Hiszen nem tettem le máig, épp csak sokkal több időt vagyok cselekvésben-hasznosulásban – mint tudni-akarásban, tehát Vágyban, tehát önközpontú arroganciában. Az alacsonyabb rendű függést egy magasabb (oltotta ki helyett:) halványította el.
- Schlotter Edina
Nőként szakmát tanulni és ebben kiteljesedni a legjobb dolog volt ami velem történhetett amazonságom alatt. Mindenkinek ajánlom aki szeretné megtalálni a saját erejét. Mindig könyvesboltban dolgoztam, recepciós voltam, a dekoratőr szakma sem az enyém volt igazán, hanem édesapám miatt tanultam. Aztán ahogy önmagamat választottam, megszületett az igény az új felfedezésére, több iskolában is jártam, végül a műkörömépítés lett a választott. Élvezettel végeztem minden nap és folyamatosan képeztem magam tovább, vállalkozást indítottam, mesteri szintet tervezgettem. Minden nőtársamnak ajánlani tudom hogy tanuljon egy számára vonzó szakmát. Még akkor is ha ez úgymond nem egy divatos, puccos szakma és a jutalom nem anyagi lesz érte, mert megéri, nemesíti az embert. Rengeteget adott nekem, a szakmai elismerések, a sikeres küzdelmek, a rengeteg gyakorlás eredménye, a munkám gyülölcse ami kézzel fogható: olyan belső magabiztosságra tettem szert àltala amely még mindig megvan.
Rigóczky BálintSzia Anna! Hasonló tapasztalataim vannak/voltak. Szívesen kapcsolódnék, beszélgetnék veled!
0
Marosvölgyi Anna"Intellektuálisan fejlett, tarolásban még tapasztalatlan, kezdő Istennők gyülekezőpontja" 🤍 Jót mosolyogtam ma István megállapításán a kérdezz-felelek zoomon, ahol nem szó szerint így fogalmazva, de lényegét tekintve ebbe a szakaszba sorolt. Célom kiépíteni magamban egy olyan megrendítő magabiztosságot, amit az alapeszköztáram részévé olvasztva már nem csak az eszem és az odaadásom, de a meglepetés erejével telibe kezdeményezett szexi határozottság is szolgálja majd a felszabadult kapcsolódásokat. Aki hasonló cipőben jár, vagy esetleg vannak jó sztorik a tarsolyában, örömmel venném az inspirációkat - és hátha mások is. :) (fantázia is ér, ne szégyenlősködjünk) tudatos és vad bulit nekünk! Anna
- Rigóczky Bálint
Hmm..ami elsőre eszembe jut erős tapasztalás szempontjából.. Úgy 3 éve vége lett a párkapcsolatomnak azzal a lánnyal akivel eltudtam volna képzelni a jövőt. Akkor indítottam a vállalkozásom, a nagy álmomat hogy cégem legyen (mára már sikerült). Visszatekintve már tudom az okát a szakításnak. Egy új szerelemként láttam a célt, egy szebb nőként és átbillentem, elhanyagoltam. Három hónapig ameddig a nyár tartott inkább volt a nagy szabadság megélése mint a búslakodás. De ahogy megérkezett az ősz, az elmúlás szimbóluma, úgy kezdtem realizálni a történéseket. Ugye az ember a hidegebb évszakokban elkezd inkább befelé figyelni, az én tapasztalataim szerint. Velem is ez történt. Sokszor kapott el a hiány érzése, a sírás. Jött a tél, munka sem úgy jött ahogy elképzeltem. Jött a depresszió, anyagi problémák és az eddigi materiális világ és az otthonról hozott hiedelmek megkérdőjelezése. “Nem hiszem el hogy csak ez van amit látok.” Beteg lettem, lázas, és ott jött valami, hogy van más is itt. Nem csak a pénz és a javak meg a jólét, szépautó stb. Visszatekintve egy idegösszeomláson és mély depresszión estem át. Onnantól kezdtem nyitni a lelki önismeret felé, jöttek az új tapasztalások. Zen, meditálás, elvonulások. Kerestem mi ez bennem. Ki vagyok én? Azóta is járom az utat, tapasztalok és nyitott vagyok, igyekszem pozitívan látni a dolgokat, a folyamatban lenni és élvezni az életet.. De még nagy út áll előttem! Mi is az élet értelme? Az értelmes élet maga? Oké, de nekem mi is az értelmes élet? ..és ki vagyok én valójában? Akit hiszek hogy én vagyok, vagyis az egó? Az csak velem járó. Na ezeket szuper volt kiírni, remélem elindít benned is valamit. Vagy akár kapcsolódnál is. 🙂